Ködlámpa blog

Idén úgy alakult, hogy kimaradt a Kékszalag, sőt a vitorlásversenyzés is, hovatovább két kisebb túrát leszámítva eleddig a vitorlázás is. Ugyanakkor elmondhatatlan büszkeség töltött el, amikor a http://www.kekszalag.hu/ oldalon a GPS nyomkövetés menüpont alatt megláttam, hogy ez bizony nem más, mint a (volt) hallgatóm szakdolgozataként elkészült program.Ez lett hát a hivatalos, húúú! Természetesen az érdem az övé, hiszen ő csinálta, de a büszkesége az enyéééém is!!!! :)))))

Napi Eszti:

Öccse kezéből szedné ki a játékot, ő nem hagyja, sikongatás, ráncigálás. Bejön a nagymama:
-- Mit csináltok?!
-- Irigykedünk!

***

Eszter végre leteszi a lábát a Balaton iszapjába:
-- Mindenütt ilyen szőnyeg van benne?

Rég volt Napi Eszti. Íme egy csokorral a nyárból:
Kukoricatábla mellett autózunk. Eszti kinéz:
-- Itt már füvet kéne nyírni!
***
Esti séta, a nap már lement, lassan kezd szürkülni, de még világos van. Elkezdi énekelni a Pál, Kata, Péter, jó reggelt! című dalocskát. Vele énekelek. Elénekeljük kétszer, majd megkérdi:
-- Apa, nem tudnál énekelni valami sötétebbet?
***
Ugyanezen a sétán útba ejtjük a vasútállomást is. Később így meséli:
-- Nem láttunk egy vonatot sem. Konkrétan.
***
Eszter kedvenc étele a tejfölös rizs... Telefonálok vele:
-- Eszter, mi volt az ebéd?
-- Gombaleves. És zöldbableves.
-- ??
Hátulról súgnak, korrigál:
-- Gombaleves és zöldbabfőzelék. Fasírttal. Nagyon finom volt! Egyikből sem ettem.
-- ?? Akkor mit ettél?
-- Rizst és tejfit.
***
Tolom fel a babakocsit egy kis emelkedőn, aminek a végén egy lépcső van:
-- Fel kell majd vinni a lépcsőn. Nem lesz könnyű, de menni fog.
Felviszem a lépcsőn, ő csak nézi, majd összegzi a látottakat:
-- Nem volt könnyű, de megcsináltuk!

***

Végül egy kis ráadás:

Esztert felvették az oviba. Huhh, de fura lesz. Például szülői értekezlet. Hihi, még emlékszem, milyen érzés volt gyerekként, amikor apu vagy anyu ment én meg vártam a letolást...

Kevésbé volt kellemes hír, hogy mehettünk Esztivel a sebészetre, miután egy hatalmasat (és amúgy nagyon látványosat) esett a kismotorjával egy kátyú miatt.
-- Mi történt? -- kérdezi a betegfelvételen a hölgy.
-- Leesett a motorról -- mondom
-- MILYEN MOTORRÓL?! -- kérdezi gyanakvóan...de aztán jót mosolyogtunk.

Nincs még 13 hónapos a kis srác, mi sem nagyon hisszük, de ez biza dumál. Az eddigi szókincse, a megtanulás sorrendjében:

1. "kérek szépen még abból a finom ételből, illetve italból": "aggyá!"

2. hinta: híí-ta

3. anya: anya

4. baba, a saját tükörképe, illetve cica: böbö, baba, vagy ilyesmi

Úgy tűnik, nem lesz csendes ő sem...

Lehet, hogy a kisfiúnknak lesz zenei hallása?

Nekem ugye köztudott, hogy nincs. Emiatt esetleg (?) kicsit (?) talán hamisan is énekelek. Én ugye nem hallom...

Rolit 1-2 hete már alig tudtam elaltatni délután és este, énekeltem én mindenfélét vagy fél órán át, hátha eltalálom, hogy akkor épp mire vágyik, de sírt keservesen, felült, felállt, nem aludt. Valamiért három estével ezelőtt nem énekeltem neki, csak elmeséltem a napot, és biztattam szóval alvásra. Elaludt. 3 perc alatt. Sírás nélkül. Ezt azóta két délután és még két este megismételtük.

Szerintetek véletlen?

Viki reggel Eszter nassolását elkerülendő próbált virágnyelven kérdezni tőlem:
-- Megyünk boltba, vegyünk neked zöld magokat?
A kiscsaj választ sem várva rám néz, és nagy, boci szemekkel őszintén érdeklődve hozzáteszi:
-- És hozzunk pisztáciát is?

Vasgyúró és a cumis, pizsis gengszter nővére :)
(Jó, a távkapcsoló rossz helyen van, de így volt spontán.)

Bónusz: Eszter kapott egy papírsárkányt. Tegnap volt először, ahogy mondja, sárkányt teregetni. Imádta, de Roli is teljes extázisban volt.

Gyönyörű, majdnem egy éves kisfiúnk fogairól van szó.

El akartam újságolni az egy éves hónaplóban, hogy messze átlagon felül teljesít: 14db van neki, de olyan történt ami miatt írnom kell:

Este fürdéshez készülünk és rötyög, mit látok? Mind a két első felső metsző fogából letört egy-egy darabka, mint amikor a Tom és Jerryben Tom átharap valami fém csövet, belül hiányzik egy-egy kicsi háromszög. Majdnem sírtam...

A legrosszabb az egészben, hogy nem tudom mikor történt. Vacsi után egyszer ugyan pofára esett (hogy kell ezt szépen mondani?), nagyon sírt, de ugyanúgy mint szokott egy percen belül megnyugodott.

A fogorvosommal történt telefonos konzultáció eredménye összegezve: Nem lesz semmi baj, ilyennek fogjuk megszokni.

Lehet, hogy az lesz a fura, ha majd 6 évesen újra ép foga nő, remélem arra jobban vigyáz majd...

Teszek majd fel előtte - utána képeket.

Szurikátának nevezik azokat az állatkákat, amelyek Dél-Afrikában élnek és nagyon jellemző, ahogy egy-két egyed két lábra állva őrködik, kémleli a tájat. No, Roli pont ilyen: felállni még nem tud, de feltérdel, kihúzza magát és les, les. Imádjuk :)

Ilyenek:

Indulás előtt - tavaszi kinti naciban:

Mindent meg kell még kóstolnia, mérettől függetlenül:

Kalapban: (Volt már ilyen, de ezt most egyedül követte el.)

Roli első fagyis tölcsére:

Az alján "képződött" lyukba benyúlva sokkal kényelmesebben lehet tartani és a továbbiakban a tetejét enni:

Nem lehet elég korán kezdeni a barkácsolást (háttérben az elsősegély doboz) :

A szövegben említett sajátos nézés: (na meg némi babaháj)

Amikor jó idő volt kirándultunk is:

Itt a tesó is látszik már: (megszerzem az az üveget, ha addig élek is...)

Lassan, lassan játszanak együtt is:

Néhány kép a gyönyörűről egyedül, házimunka közben. Itt például gyurmából lesz gulyás:

Lelkesen segít locsolni, a képen pont nem látszó virágainkat:

De ha kell, a szerelésben is segít:

Itt meg pelusol:

Na még kettő a kisebbikről:

A rácsok közül gyakran kilógok, hol szomorúan...:

... hol vidáman:

Igen, iszonyúan rohan az idő, már el is múlt 11 hónapos a Kispasi. Íme egy gyors helyzetjelentés:

Mozgás:

Utoljára arról számoltam be, hogy Roli kúszik, na azt még talán kétszer művelte néhány mozdulat elejéig, majd kivárt. Mára meg úgy megy négykézláb, mint aki világ életében ezt csinálta. Egy pillanatra félrenézek és már a konyhában van.

Szeret hintázni a játszótéren.

Ahogy az apukája is írta, nagyon készül felállni: mindenben megkapaszkodik és feltérdel, itt tartunk, de nagyon akarja, ez látszik rajta. Viszont ha valaki a hóna alá nyúl és megpróbálja felállítani, ijedten néz: nincs még rá teljesen felkészülve.

Viselkedés, beszéd:

Nagyon barátságos kis kölyök. Nagyon sokat nevet. Van egy sajátos, huncut nézése: lehajtja a fejét és felfele néz, erről teszek fel képet is.

Tud tapsolni, pápát inteni. Egyértelműen kifejezi, ha nem kér többet enni: elüti az ember kezét, és ezzel részéről a kommunikáció lezárva.

Egyelőre nem beszél, amit "tisztán" érteni vélünk: Aida, add ide, hinta, palinta, valószínűleg ő egyiket sem gondolja még komolyan, de minden jel arra utal, hogy fog beszélni. Mondjuk ha ételt lát, gyakran kijön a torkán egy elég artikulátlan "aggyá'!" :)

Alvás:

Amire a legeslegbüszkébb vagyok, hogy teljesen egyedül alszik el. Délelőtt alszik fél-egy órát, délután másfél-két órát. Éjjel ugye alszik nyolc-fél kilenctől reggel nyolcig több-kevesebb ébredéssel, amikor csak meg kell simogatni, vagy cumit keresni, vagy inni adni. Na jó, extrém esetben két órán át küzdeni, hogy visszaaludjon...

Egészség:

Még sose volt beteg. Remélem ez sokáig így is marad... Sajnos amióta ezt megírtam, azóta jutott neki is az influenzából, tetézve egy fülgyulladással. Jól bírja, sokat nevet. A doktornénire is.

Evés:

Gyakorlatilag mindenevő, kivéve persze amiket nem ajánlanak ebben a korban (diófélék, tojásfehérje, méz, citrus félék, eperfélék), illetve az ekcémára vagy allergiára való esély miatt még nem kaphat semmiféle tejterméket, majd nyáron. Addig tápszert iszogat, nagyon lelkesen. Rizsből például simán megeszik egy felnőtt adagot, de mindenféle zöldséget is szívesen eszik.

A keddi hivatalos mérési eredmény: 10 kg! Ja igen, és tök pufi a srác: a kézfeje például olyan, mintha valakinek feldagadt volna egy darázscsípéstől. A kis cipő fel sem megy ugyanemiatt a kis lábára...

Még egy és abbahagyom mára.
A téma adott, orvososat játszunk. Baba a beteg, Eszti az anyuka, én a doki.
-- Mi baja a babájának? -- kérdem
-- Hát beteg. Beteg. Lázas.
-- Értem. És mennyi a láza?
-- Nyolc. Nyolc-kilenc.
-- Hm, az magas. Az orra is folyik?
-- Igen.
-- Köhög is?
-- Igen.
-- Hányinger?
-- Három.
-- ???

Eszter először komolyan kérdezte vacsinál, hogy miért ő eszik egyedül.
-- Mert apa evett már -- hangzott a válasz.
-- És anya is evett?
-- Igen.
-- És Roli is?
-- Igen.
-- És a függöny is? -- ezt már huncutul nevetve. -- És a TV is?
-- Mit evett a TV, Eszter? -- kérdezzük
-- Paprikás krumplit! És a korlát húslevest! És a lépcső kolbászt!
... ekkor már mindenki nagyon nevetett.
Majd elalvás előtt folytatta az ágyban:
-- És a garázskapu megette a függönyt! (!)
-- A plafon megette a téglát! A Malacka megette Micimackót! -- és rázza a nevetés...

Itthon lassan egy hete tart az őrület. Kezdődött egy influenzavírussal, amit gyorsan elkaptak kicsik, nagyok. Később ehhez jöttek még mindenféle bacik, de most talán már lassan kifele indulunk belőle, bár messze még a teljes egészség. E hét eleje volt a leghúzósabb, mi szülők mindketten 38 fok feletti lázzal, csak pihentünk volna, de a gyerekekkel kellett foglalkozni, ami egészségesen is kihívás. Hogy még finomabb legyen, ők is betegek voltak, a 38 fok nekik is megvolt, bár szerencsére nem teljesen egy időben: ez egészségesen is épp elég lett volna. Sajnos a nagyszülők sem tudtak épp segíteni, hát nem volt jó. Este 6-kor néztük a nappali óráját, hogy mikor lehet már lefektetni őket is, magunkat is, csak hogy másnap kezdődjék az egész elölről. Kínunkban lázversenyt tartottunk: akié épp kisebb volt, az ápolta a többi hármat... Mára azonban mindenki megkapta a gyógyszerét és hát reméljük, hogy innen már csak felfelé van.

Nem akartam én ilyen nyafogós posztot írni, de ez a blog javarészben magunknak készül, később meg majd jó lesz erre is visszaemlékezni. Most azonban valami pozitívabb: Napi Esztik:

Nyűgös, hisztis, minden baja van. Egyszer csak elkezd a fürdőszobában kiabálni:
-- Nem akarok óvodába menni!!!!
Jót röhögtünk, ugyanis még nem is óvodás....

* Ebéd: paprikás krumpli. Én villával eszem, ő kanalat kapott. Összenyomkodok egy krumpliszemet, megeszem úgy. Picit később ő, énekelve, ritmusosan:
-- Hogy-ha nekem villám-lenne... (hangsúlyt sejtelmesen felviszi)

* Remek R betűket mond, de nem mindig tudja, mikor jön az és mikor az L. A tesója, Roli igazi kihívás: Rori, Loli, Joji, van ott minden.

* Uzsonna, Viki ülteti az asztalhoz, de nem a megszokott székére. Eszti:
-- Nem hiányzik valami?!
Viki nem törődik vele. Eszti:
-- Nem hiányzik valami?!
-- De hát épp most adom rád a szkafandert (az a pártedli/előke)
-- Nem hiányzik egy ülésmagasíííítóó?! (van egy ilyen párnaszerű izéje, ami tényleg nem került át)

Bár Roli már szuper jól közlekedik négykézláb, a parkettán néha még nosztalgiázik, és popsin ugrabugrálva közlekedik, mint amikor még csak így tudott haladni. Az alábbi videó elején sikerült egy picit elcsípni ebből. Amúgy elég gyors, pár másodperc alatt métereket tesz meg így...

Eszter: -- Szépet álmodtam az éjjel!
Viki: -- Miről álmodtál?
-- Egy cipőről.
-- Kinek a cipőjéről? Az enyémről?
-- Nem, erről -- Roli cipőcskéjére mutat -- a kis kékről... igazából a pöttyökről a talpán...

Idén először ebédeltünk a szabadban a kollégákkal. Eszter megtanult ropogós R betűket mondani, bár még sokszor L-et vagy J-t mond helyette. Roli fejébe vette, hogy csak azért is megtanul felállni: egyfolytában azt próbálgatja.

Eszti a hétvégét a nagyinál töltötte. Többek között ezt mesélte róla:
-- A mama nem találta meg az alvózoknimat, ezért hosszú zokni húzott jám. Nagyokat jöhögtem!!

Vicces, a gyerekek mennyire nem ismerik meg a szüleiket:
Eszter: a minap kirándulni voltunk, gyalogosan. Én visszamentem a kocsihoz valamiért, ők vártak ránk. Eszti Vikihez, rámutatva egy biciklistára:
-- Az ott apa?
-- Nem, apa nem biciklivel jön.
-- Akkor az a copfos az?
-- ???
----
Roli: Ma egy fürdőben voltunk. Esztert sikerült lepasszolni, de Roli jobb híján jött velünk. Így felváltva vigyáztunk rá, illetve mentünk csúszdázni, pancsolni. Egyszer Viki visszajött, és vette volna át Rolit. Roli ijedten nézett, szája legörbült, eltelt 4 másodperc és keserves sírásba kezdett. (Ezt minden baba tudja és ooooolyan cuki!) Egész egyszerűen nem ismerte meg vizes hajjal az anyját!

Három percre sarokba van ültetve büntetésből. Szeretné tudni mennyi van még hátra, Viki el is mondja, de nem érti igazán:
-- Anya, legalább azt mondd meg, hány ója van!

Eszter a nagymamájával régi fotókat nézegetnek. Egyiken a nagymama van: csinos is, fiatal is, Eszter mégis így kommentálja:
-- Ramatyul nézel ki rajta...
Mama nem akarja elhinni:
-- Ramatyul nézel ki? -- kérdez vissza.
-- Nem én. Te. -- nyugtatja meg Eszter Mamát, hogy jól hallotta.

---

Mielőtt ezt most leírtam, kerestem a szót, amit Eszti mondott. Sok hasonló beugrott, de pont az nem. Lekiáltok Vikinek egy szinttel lejjebb, hogy mit is mondott Eszti, hogy néz ki a képen a mama? Rövid csend, Viki is gondolkozik, majd Eszter kiáltja fel, hangosan, de nevetve:
-- Jamatyúúúj!

Eszter legújabb kedvence a papás-mamás szerepjáték. Csillogó szemmel osztja ki a feladatokat, hogy most ki lesz, apa, ki lesz anya, ki lesz a nagy gyerek és ki lesz a picur. Néha a távolabbi rokonság is megelevenedik, lesz nagypapa, nagymama, nagynéni, unokatesó, de még az unokatesó kutyája is beköltözik játékból a nappalinkba. E szerepeket pedig az tölti be, aki épp jelen van: emberek, játékbabák, de néha, ha fogytán az erőforrás, beszáll Maci, Cincin és Cica is a játékba.

Mindez egy darabig szórakoztató, de mivel Viki napi 24 órában is ezt "játssza", valahogy nem rajong annyira például a baba átpelusolásáért. (Hm, asszem finoman fogalmaztam. Igazából nagggyon nem rajong a papás-mamásért.)  Ma a nagyszülők vigyáztak a gyerekekre, amíg mi megléptünk pár órára. Hazaérve kérdeztük Esztit, hogy mit játszottak.
-- Papás-mamásat! -- hangzott a cseppet sem meglepő válasz.
-- És még mit?
-- Apukásat-anyukásat is.
-- Mást is játszottatok?
-- Igen, kisgyejekeset is.
-- És még?
-- És még babásat is...

Mama, papa, ezúton is köszi a helytállást!!

Eszter: -- Felviszem a Nagy Babát.
Viki: -- Jó, de nem alhatsz vele.
-- Mijéjt nem?
-- Mert nem fér be rendesen az ágyadba.
-- De mijéjt?
-- Mert túl nagy.
-- A ... SEGGE?

Eszter: -- Felviszem a Nagy Babát.
Viki: -- Jó, de nem alhatsz vele.
-- Mijéjt nem?
-- Mert nem fér be rendesen az ágyadba.
-- De mijéjt?
-- Mert túl nagy.
-- A ... SEGGE?