Határozottan fejlődik a kis srác szókincse, amellett, hogy lassan mindent megismétel amit mi mondunk, kezdenek fix elemek is beépülni. Ilyenek például, csak a legfontosabbak:
tis - Tigris, úgy mint Micimackó barátja a függönyön és a mesekönyvben
kössz - értelemszerűen. Egész következetesen megköszön mindent amit kap, vagy megteszünk neki
néha: kacs - kizárólag a sárga alvókacsája
kuko - kukorica, főleg, ha enni követeli
Nem sok, de a kicsit is értékelni kell. Folyt köv.
Eszter egy bő hetes őszi szünet után holnap újra oviba megy. Eddig nagyon várta, de este majdnem sírt, hogy ő biza nem akar menni. Próbáltam vigasztalni:
-- Jó lesz az, Eszti! Lehet táncolni tanulni meg bábozni és énekelni, és az óvónéni sokkal jobban tudja ezeket, mint én.
Eszter arca felragyog. Látszik, hogy már lelkes, nyert ügyem van, fogja szeretni. Át is veszi a szót, de annyira izgatott, hogy alig tudja kimondani, mit akar:
-- és... és.... és....
majd végül ragyogó pici arccal kiböki:
-- és fiatalabb is!
"Ahhoz, hogy okosak legyünk, sok gyümölcsöt kell ennünk. Vagy édességet."
Eszter, nyakában egy játék sztetoszkóppal szórakozottan jön-megy a lakásban, dudorászik. Épp a Füredi Annabálon egy sora jut eszébe, majd asszociál:
-- ... szívedbe tekints... Meghallgatom a szíved!
Ma este odaszóltam Esztinek, hogy felhívom a nagymamát. Így, ezekkel a szavakkal, a "telefon" szót nem használva. Eltelt fél perc, és azt veszem észre, hogy Roli egy nagy játéktelefont nyom a fülemhez. Megértette! Mindent megért.
Egy mesekönyvben ezután simán megmutatta a nyuszit, pedig nem is tudtuk, hogy ezt tudja. Majd... de előbb vegyük át a szótárát:
- Vuvuvu = kutya
- Baba = baba
- Hamba = cumi
- Tess = tessék
- Anya = ő
- Apa = én
- Abba = "Add ide kérlek azt az izét, aminek még nem tudom kimondani a nevét! Azt ott, na, add már, légyszi!"
A régebbi Aggyááá (= "kérek szépen") üvöltése mostanra szerencsére elmaradt.
Ez nem így együtt nem valami sok, éppen ezért kénytelen kreatívan újra hasznosítani a szókincsét:
- a Vuvuvu minden más állat is, kacsa, ló simán, de más is
- Baba: ezt is használja az állatokra is, de önmagára is
- Hamba: bármiféle étel is, illetve az, hogy azt az ételt ő most elfogyasztaná
- Apa, Anya csak egy van :) az Abba meg alapból univerzális.
Szóval vissza a képeskönyvhöz. Megmutogatta az állatokat, és elmagyarázta, hogy Vuvuvuvu meg baba is. Kérdeztem, hogy hol az alma. Egy ideig nézelődött, majd rámutatott a rajzolt almafára, és el is magyarázta: Hamba!
Hát lehet nem imádni?
Mini bejegyzés az elalvásról:
Eszti nagyon rég egyedül alszik el este: apa, majd anya jó éjt kíván, otthagyjuk, ő meg alszik pár perc múlva.
Roli bonyolultabb eset: a délutáni alvásnál leteszem az ágyába és gyakorlatilag azonnal alszik. Este még egy hónapja is volt, hogy egy-másfél órát altattuk, felállt sírt, visszatettük, énekeltünk, járkáltunk vele stb. Manapság, napok óta 5 percre lecsökkent az elalvás idő. Ma este konkrétan egy dal után jó éjt kívántam neki, ő letette a kezéből a pót cumiját, integetett, majd visszavette a cumit és kijöhettem. Hihetetlen. Imádom őket.
Mondjuk most jön egy hét a nagyszülőkkel, kíváncsi leszek, milyen lesz amikor viszontlátnak minket, mikor lesz újra ilyen...
Közkívánatra frissült a gyermekek életkorát jelző képes csúszka a jobb felső sarokban. Csak szólok.
Hol a határ, ahol már nyugodtan felpofozom a szomszédomat? (Most a másikat éppen.)
Ma délelőtt betemettem a gödröt, ők persze ott voltak, mert esemény van. Megbeszéltük, hogy átmegyünk a szüleimhez ebédre, és majd délután elültetjük a közös telekhatárra a tujákat. Ebéd után a gyerkőcök még játszottak picit, 3/4 3 körül értünk haza. Mennék ki dolgozni, de a szomszédék már dúlva-fúlva ásták egyedül a mi kertünkben a tuját, hogy "ha ránk kell várni, jövőre sem lesz meg".
Kicsit később átjött az asszony, hogy nálunk rendetlenség van (épp a kiszedett tujákat aprítottam, hogy lenne rend), szóval összetekert egy slagot, és nekiállt a teraszunkon söpörni (!). Az volt a szerencséje, hogy épp mennem kellett...
ui: nézi valaki is ezeket a címkéket? (bejegyzés tetején, dátum alatt két sorral). Szoktam írni, csak szólok :)
Eszter a simogatást illetően passzív rezisztenciába vonult és a háttérből figyelte az eseményeket, de azt hatalmas átéléssel mesélte mindenkinek, hogy két kis kecske kiszökött, és a gyerekek elszaladtak és a másik csoport óvónénije plusz az állatok gondozója kapták el együtt. Mindezt persze egy levegővel :)
Napi Roli: megkaptam tőle az első puszimat!
Napi Eszti, avagy az élet értelme:
-- Most óvodába kell járni, azután iskolába. Azután anyuka leszek, aztán venni kell babakocsit és hordozót. Csak ennyi a dolgom.
Ma állatsimogató van az oviban. Eszter tegnapi kérdése:
-- Oroszlán is lesz?
...később a szomszéd hölgy a feleségemnek azzal fenyegetőzött, hogy felhívja az apámat...
Hétfő reggel, Garfield is utálja.
Eszter sírva ébred, hogy nem akar oviba menni. Semmi sem segít, sír amíg beérünk. Közben a szomszéd üvöltözik velem, hogy miért nem temetem be a saját kertemben lévő gödröt, mert elfagy (!) a vízcsöve, ami ott megy*. Kicsit üvöltözök vele, majd indulunk az oviba. Eszter sír miközben átöltöztetjük. Végül összekapja magát, kihúzza magát, előre szegett fejjel nagy bátran bemegy a csoportszobába, hátra sem néz.
... majd kijön, hogy üres a szoba... Kiderül, hogy tornatermi foglalkozás van, 20 kis édes ugrabugrálóval, és most már egy reménytelenül bömbölővel...
Vettem még reggel egy vödör sódert aranyárban, hogy betemethessem a gödröt, majd kiderült, hogy otthon hagytam a pénztárcámat. (A kocsiban volt pár száz forint parkolópénz szerencsére, az épp elég volt)
Szerintetek Garfield miért utálja a hétfő reggelt?! És, mivel nincs pénzem, ki hív meg ma ebédre? :)
---
*Akik majd hónapok múlva olvassák: szép koraőszi idő van: 20 fok fölött van nappal, éjjel is 15 körül. Pluszban.
Tegnap Roli 1 és 3/4 óra üvöltés után aludt el. Ma 1,5 óra üvöltés, fél óra alvás, fél óra üvöltés, fél óra alvás és most megint üvölt. Torkaszakadtából.
Nem beteg, szerintünk nem fáj semmije, nem éhes, nem szomjas, nem fázik, nincs melege és tiszta a pelusa. Csak valahogy fél az alvástól.
Valami ötlet, mielőtt bedilizünk?
Ma új korszak indult, Eszter óvodába ment. A következmények beláthatatlanok: fel fog nőni, nincs mese. Mondjuk speciel mese egy jó darabig még van. Sőt, báboztak is, ami annyira izgi volt, hogy vissza is merészkedett anya szoknyája, vagyis farmerja mellől a többi gyerek közé. Bár tízkor így is haza akart jönni, végül maradt ebédig, ahogy tervben volt. "Kumpileves", tészta husival, fogmosás, fésülködés (?), csupa izgalom. Egész este csak mesélte az élményeket.
Az óvónő szerint holnap már haza is jöhet Viki, nem kell ott maradnia. Mondjuk az itthoni délutáni alvás után Eszter így ébredt:
-- Holnap nem megyek oviba. Tartok egy év szünetet...
Szerintünk fog ez menni.
------------
Eközben Roli napról napra okosabb, mindent elmutogat. Új szava a "tess", amikor átnyújt valamit, bár ezen és a hambán (cumi) kívül a többit pihenteti. Na jó, van a vuvu, ami kutya, de kacsa is -- így megy ez, ha az ember kevés szót tud, muszáj újrahasznosítani --, meg persze a baba, ami szintén tud kacsát jelenteni.
A legcukibb mégis az, ahogy jön-megy, kis sem látszik a földből de nem ismer lehetetlent. A kanapéról szépen hason csúszva hátrál le, ahogy kell, sőt ugyanezt a technikát használja a 15 centi magas szivacsról is, biztos, ami biztos.
Ha etetjük, továbbra is minden falatot megköszön mélyen meghajtva a fejét (de úgy derékból, többször), sőt volt hogy egyedül evett és akkor is. Eldöntendő kérdésekre igen-nemet bólintva felel. Nagyon aranyosan kuncog, ha a hasát csikizzük vagy a hátát simogatjuk. Csak valahogy azt kéne megtanulnia, hogy az éjszaka alvásra való...
Eszti, ha nagyon boldog, például a Balatonban való pancsoláskor, valami nagyon magas visító hangot ad ki, és eközben egy perrrrrrrgő R betűt. Utánozhatatlan.
Tegnap este lefekvés előtt Eszti kérdezgeti, hogy milyen volt, amikor ő egész kicsi volt. Milyen volt amikor én és Viki kicsik voltunk? Ki szopiztatott minket, hol laktunk? Majd hamar eljutott minden kis- és kevésbé kislány titkos kedvenc témájához: Nekem is lesz majd igazi gyerekem? Megszületik? Hol? Miért kórházban? Mennyi ideig kell ott lenni? Miért? Hogy hívják majd az apukáját? :))) Ez olyan jóóóó volt :)))
Leejtettem a mobilomat. Nem az volt a baj, hogy olyan egy méter magasról, hanem hogy a lépcsőn lejjebb esett, az emeletről a földszintig. Nos, ott pattant kettőt és tovább haladt 9,8 méter/szek.négyzetes gyorsulással a pince kövéig. A hátlap nem esett le, a telefon nem kapcsolódott ki! A kijelző rommá tört, de látszik azért kb. minden. Az érintőképernyő hibátlanul működik, pedig tapintható lukak vannak a kijelzőn.... Samsung, egy pont oda.
--
Eszter egy szőlőszemről: "Ez a szőlő nagyon pici. Talán még szopiztatni kell."
--
Eszter egy fás területen, a hulló leveleket látva: "Itt már ősz van."
--
Tegnap vendégségben voltunk. a házigazda kérdi Esztit, hogy jön-e máskor is. A válasz nem volt szokványos:
-- Nem. Nagyon sok dolgunk van még.
Blogírás közben pina-coládát szürcsölök, az első koktélunkat, amit itthon készítettünk. Fincsi! Ehhez végre kibontottuk a bő négy éve nászajándékba kapott turmixgépet. Arra voltunk kíváncsiak, hogy szabad-e benne jeget darálni, így beleolvastunk a használati utasításba. (Érzed, hogy szabadkozom ezért?) Jégről egy szó sincs: vagy természetes, hogy szabad, és leírnák, ha nem, vagy fordítva. Mi mindenesetre bevállaltuk, bírta. Viszont a használati utasítás cuki:
"A motoregység csakis nedves rongyocskával tisztítható"
Pont mint Eszter, amikor egy kislánnyal összeveszett egy játékon, és mérgesen kiáltotta:
-- Add ide azt a rohadt kulcsocskát!
Újabban Viki fürdeti a kölyköket. A minap bemegyek, amikor Eszter fürdik. A kis csaj fog egy nagy kenőcsös dobozt, leveszi a tetejét: valami zavaros víz lötyög benne. Kérdem az asszonyt, hogy ez mi a franc? A választól tátva maradt a szám:
-- Tegnapi fürdővíz.
-- ... he??
-- Eszter találta ki. Mindig rakunk el másnapra.
-- ... de... miért?
-- Hogy megnézzük, hogy kihűlt-e.
Egyedi, aaaaz tuti.
Eszti kijön a fürdőszobából:
-- Megtöröltem az édes kicsi nyelvecskémet...
ROLI MA MEGTETTE ELSŐ LÉPÉSEIT!!!
Köszönjük a figyelmüket, ennyi.
Na jó, akkor közkívánatra a részletek: tárgyak mellett vagy kézen fogva már rég járkál. Pár napja egy icipicit már lépett is, de az még nem volt Az Igazi. Ma délután Esztivel játszott önfeledten: Eszti hátrafelé lépkedett, két kezében Roli két keze, és Roli követte. Közben nagy röhögcsélés, önfeledten szórakoztak. Egyszer Eszter elengedte Roli kezét, talán véletlenül, és hátralépett: Roli három aprót lépve elérte. Ez már a háromévesnek is feltűnt, és hiába feledkezett bele teljesen a játékba, ezt kiabálta közben:
-- Nézd mit csinál, nézd mit csinál!
Röviddel ezután Roland úgy 4-5 másodpercet állt egy helyben semmiben sem kapaszkodva, majd még az este folyamán tett 2-3 lépést ügyesen. Hozzám!!! Szóval igen:
ROLI MA MEGTETTE ELSŐ LÉPÉSEIT!!!
Ez is az a fajta, ami leírva nem olyan jó, mint egy hároméves szájából hallva:
Megállapodtak, hogy Viki olvas Esztinek még egy rövid mesét lefekvés előtt. Legyen az orvosos Boribon. Legyen. Viki megkéri Esztert, hogy hozza ide a könyvet. Eszter odamegy a polchoz, majd közli, de inkább csak magának, félhangosan:
-- Ha tudnám, melyik az orvosos Boribon...
Viki ebéd közben arról mesélt, hogy látott egy filmet az Ironman extrém triatlonról: hideg tengervízben, neoprén ruhában úszás sok kilométeren át, majd egy hosszabb bicikliverseny után még lefutnak egy maratont levezetésképp. Eszti is látta, ő is összefoglalta:
-- Bicikliztek, futkároztak és pancsoltak is!
-- Anyu, a cica hogy iszik?
-- Hát, úgy lefetyel.
-- De... hogy fetyel le?
No, ilyesmiből van ötpercenként egy...
