Itthon lassan egy hete tart az őrület. Kezdődött egy influenzavírussal, amit gyorsan elkaptak kicsik, nagyok. Később ehhez jöttek még mindenféle bacik, de most talán már lassan kifele indulunk belőle, bár messze még a teljes egészség. E hét eleje volt a leghúzósabb, mi szülők mindketten 38 fok feletti lázzal, csak pihentünk volna, de a gyerekekkel kellett foglalkozni, ami egészségesen is kihívás. Hogy még finomabb legyen, ők is betegek voltak, a 38 fok nekik is megvolt, bár szerencsére nem teljesen egy időben: ez egészségesen is épp elég lett volna. Sajnos a nagyszülők sem tudtak épp segíteni, hát nem volt jó. Este 6-kor néztük a nappali óráját, hogy mikor lehet már lefektetni őket is, magunkat is, csak hogy másnap kezdődjék az egész elölről. Kínunkban lázversenyt tartottunk: akié épp kisebb volt, az ápolta a többi hármat... Mára azonban mindenki megkapta a gyógyszerét és hát reméljük, hogy innen már csak felfelé van.
Nem akartam én ilyen nyafogós posztot írni, de ez a blog javarészben magunknak készül, később meg majd jó lesz erre is visszaemlékezni. Most azonban valami pozitívabb: Napi Esztik:
Nyűgös, hisztis, minden baja van. Egyszer csak elkezd a fürdőszobában kiabálni:
-- Nem akarok óvodába menni!!!!
Jót röhögtünk, ugyanis még nem is óvodás....
* Ebéd: paprikás krumpli. Én villával eszem, ő kanalat kapott. Összenyomkodok egy krumpliszemet, megeszem úgy. Picit később ő, énekelve, ritmusosan:
-- Hogy-ha nekem villám-lenne... (hangsúlyt sejtelmesen felviszi)
* Remek R betűket mond, de nem mindig tudja, mikor jön az és mikor az L. A tesója, Roli igazi kihívás: Rori, Loli, Joji, van ott minden.
* Uzsonna, Viki ülteti az asztalhoz, de nem a megszokott székére. Eszti:
-- Nem hiányzik valami?!
Viki nem törődik vele. Eszti:
-- Nem hiányzik valami?!
-- De hát épp most adom rád a szkafandert (az a pártedli/előke)
-- Nem hiányzik egy ülésmagasíííítóó?! (van egy ilyen párnaszerű izéje, ami tényleg nem került át)
