Ködlámpa blog

Napi Roli. Elég komoly elképzeléssel rendelkezik a világról a kis pasi, főleg a tekintetben, hogy úgy kb. minek kéne körülötte történnie. Eközben tanul beszélni, így egyre könnyebben kommunikálja is a környezete felé az akaratát. Jellemző, hogy ha felteszel neki egy kérdést, pl. "Roli, kérsz inni?", akkor a két tipikus lehetséges válasz: "Nem!" vagy "MOST!!".

Külön cuki, hogy már egy új kor gyermeke. A nagymamánál látott egy kis képernyős, klasszikus képcsöves tévét. Így kommentálta: "Mikjó! Kinyit!"

Eszti eközben azon gondolkozik, hogy kilyukasztaná a fülét, és rúzs helyett egyelőre ajakápolóval keni magát -- amit múltkor tök cukin zsírszőlőnek hívott.

Roli meglát egy feszületet és így kommentálja:
-- Hepüjő! (=repülő)
:)))

Ismét egy tech írás. No jó, aki nem ezért jött, annak leírom, hogy Roli tudja az ötnél kisebb prímszámokat (magyarul mondja, hogy ketőőő és hájom, de az egyet még nem). Innentől azonban már tényleg Arduino, de azért igyekszem közérthetően.

Egy klasszikus számítógépben van egy processzor, sok memória, valami óra, analóg és digitális ki-, bemeneti portok. Ha valamit számítógéppel akarunk vezérelni, akkor ezeket kéne belerakni, jobbára mindet. Igen ám, de sokszor egy mosógépbe, telefonba, mikrosütőbe ez túl nagy lenne, és feleslegesen drága is. Nos, erre találták ki az ún. mikrovezérlőket avagy mikrokontrollereket: ezek egyetlen integrált áramkörben tartalmaznak az összes szükséges dologból egy egyszerű verziót. Butácskák egy PC-hez képest, de cserébe picik, kis fogyasztásúak, és meglehetősen olcsók: pár száz forintból már kapni egy ilyet.

Jópofa dolog, hogy egy ilyen mikrokontroller segítségével az ember saját vezérlőt építhet a fűtéséhez, a locsolórendszerhez, fedélzeti számítógépet az autójába, a lehetőségek korlátlanok... Elvileg. Csakhogy sokan már az első lépéseknél elakadnak: egy ilyen áramkört rá kell forrasztani egy NYÁK-ra, kell neki valami tápellátást csinálni, ami pár alkatrész csupán, de mindez igényel némi szakértelmet, és programozni sem túl könnyű ezeket.

Nálunk az egyetemen ez ma már tananyag. Nekem anno sajnos nem volt még az, de utólag került már a kezembe ilyen, amikor a telexgépet kapcsoltuk a PC-hez. Egy kollégám megtervezte és elkészítette hozzá az analóg elektronikát, segített elindulni a szoftverben is, de azt végül is én írtam meg. Assembly-ben, mi másban. Nagyon jó móka volt, imádtam, de nem volt túl hatékony, és kellett hozzá a szaktudás, így sok lelkes amatőrnek és félprofinak a dolog ebben a formában elérhetetlen marad.

No, itt jön be az Arduino. Ennek a kimondhatatlan nevű izének a születése és a rokonsága szövevényesebb, mint egy brazil szappanopera első ötszáz része együtt, de a lényeg, hogy végül is létezik, és megoldja a fenti problémákat egytől egyig. Vagyis egészen egyszerűvé, nagyon sokak számára elérhetővé teszi a mikrokontrollerek programozását, illetve az ilyen, ún. beágyazott rendszerek elkészítését. A fő újításai a következők:

• egy kb 5x7 cm-es panelen ott a mikrokontroller, a tápellátáshoz szükséges cuccok, egy USB vezérlő és csatlakozó, egy reset gomb és egy bónusz LED is, szóval minden, ami az induláshoz kellhet
• nem kell drága küldő programozó áramkör a vezérlő programjának feltöltéséhez, mint általában a mikrovezérlők esetében, a panel közvetlenül PC-re köthető, és felprogramozható
• Készítettek egy C-hez hasonló, de végtelenül egyszerű programozási nyelvet, illetve ehhez egy fejlesztőkörnyezetet. Ebben /tényleg/ könnyű programozni. Egy egyszerű LED villogtatás pl ennyi, és semmi több:

int led = 13;
void setup() {                
pinMode(led, OUTPUT);     
}
void loop() {
digitalWrite(led, HIGH);
delay(1000);
digitalWrite(led, LOW);
delay(1000);
}
(Bővebben itt.)

• Végül a további hardverek egyszerű csatlakoztatását is megoldották. Lehet készen kapni temérdek sok ún. shield-et (magyarul pajzsot), ami az eredeti lapkával megegyező méretű áramkör, és csak össze kell dugni az alappanellel (ráültetni a tetejére), és már működik is. Nagyon sokféle ilyen van: van amin hőmérő szenzor van, van ami kis motorokat hajt meg robotokhoz, van ami Ethernetet, van ami WiFi-t tud, de van pl. GPS modul is. Ismét csak nem kell túl sok elektronikai ismeret: összedugod és kész. Szoftveresen is egyszerű a dolog, egy WiFi-n át működő egyszerű webszerver (!) elfér egy képernyőoldalon.

Ami pedig a legjobb: az egész nem túl drága: pár ezer forintért megvehető egy alappanel például. Sőt, mind a szoftver, mind a hardver „szabad termék”: a szoftvert letöltheted ingyen, és a hardvert is megépítheted magad a leírás alapján, sőt akár el is adhatod. Egy megkötés van, hogy az Arduino szót nem használhatod a saját gyártmányodra. Így aztán tele is van a világ idruino-van, AVR-druinoval, robodruinoval és még ki tudja mennyi klónnal, amiből egy olcsóbb darab mindössze 10 USD, házhozszállítással együtt!

A hétvégén kipróbáltam, tényleg szuper dolog. Gyermeki örömmel pakoltam össze a próbapanelre LED-eket, ellenállásokat, nyomógombokat, csipogót, folyadékkristályos kijelzőt és játszottam és játszottam...

Arduino, szerelmes vagyok :)

Roli fiam zenét hallgat. Ez a kedvence, kb. kívülről tudja. Viszont még csak most tanul beszélni, ezért nehezen érthető, illetve csak egy-egy szót mond. Az eleje kicsit talán uncsi, 1 perc körül lesz interaktívabb. A vége kicsit poén.

Pár totál hír máról, amit nem akartál tudni...

1. Láttam a Loch Ness-i szörnyet. Felúszott a Dunán, de már visszafordult!

(Mobillal fotózva, azért ilyen)

2. Eszter elszámolt 16-ig. Kétszer :)

3. Életem legszörnyűbb autóbalesetét láttam ma este, ilyet eddig csak képen láttam, de ma élőben is sajnos. Leborult egy sörszállító kamion rakománya. Széttört üvegek mindenütt, a kifolyt sört az autók még sok tíz méteren keresztül széthordták az útra. Nem odanézni, nem tunkolni, tovább haladni, erőltettem magamra. Az élet néha kegyetlen.

4. Esztitől ma megtudtam, hogy a Pizsis Baba és a Nagy Baba mindketten balkezesek.

Roli (nincs még 2 éves) benn járt Eszter ovijában, ahol meglátott a fogason egy Micimackóval és Tigrissel díszített tornazsákot. Így reagálta le:
- TÍÍS!! TÍÍS! MICICKÓ! MICICKÓÓÓÓ! ... MAACKA NIIINCS! MAACKA NIIINCS! e-TŰŰNT!! e-TŰŰŰNT!!
Eközben megnézte a tornazsák hátulját is, sőt bele is kukkantott, hátha oda bújt a Maacka.

Valamelyik reggel Roli jön elő a szobájából, még álmosan, mindkét lábán felcsúszva a pizsi a vádliján.
Eszti már ébren játszik, odaszalad hozzá:
- Jaj, kicsim! - azzal letérdel és lehúzza az öccse pizsiszárait.
Ilyen egy lány tesó.

Lassan jár a csiga-biga
táskájában eleség.
Várja otthon lánya, fia
csiga-biga feleség.

Ezt a mondókát szoktam mondogatni Rolinak, amikor Esztiért megyünk az oviba, hogy ne aludjon el. De mivel Eszti másfél hete nem volt oviban, így vagy két hete biztos nem hallotta.

Ma -- egy Bogyó és Babócás falinaptár jóvoltából -- jól megtanulta azt a szót, hogy csiga. A délután folyamán előhalászta valahonnan Eszti nagy plüss csigáját. Ücsörgött rajta, majd elgondolkozva ezt mondta: "csiga táskája".

További kunsztok 21 hónaposan:

Egyedül porszívózza az orrát, és szó nélkül hagyja becsepegtetni az orrcseppet.

Remekül iszik szívószállal.

Vannak még saját használatú mini-szavai: te (=tej), ta (=tea), peec (=sós perec).

Talált egy számára kimondhatatlan nyelvtörőt (Esztinek is volt ilyen): babakocsi, a "babacsi"-nál nem jut tovább egyelőre.

Áhítattal nézte a pezsgőtabletta oldódását Krisztián poharában, mutogatta és közben azt mondta: "húha!"

Nem hagyhatta ki ő sem tegnap a vacsoránál a lágytojás evést, de nem boldogult a kanállal a tojáshéjban. Hol túl soknak bizonyult, folyton kilötyögött; hol nem ment a kanálra. Erre elkezdett nagyon hangosan kiabálni: "TOJÁ!! - TÁNYÉ!! - CUKO!!" Mármint, hogy tegyük át a tojást egy tányérba, és sózzuk meg :).

Igen, Roli még mindig beszélni tanul, nem még nem mond mondatokat, de tud már három szótagú szavakat is:

az elsőre ugye nem vagyunk büszkék "családilag": basszuskulcs

de hamarosan követték a többiek, úgy mint: porszívó, egészség, Esztié

Folytatás bizonyosan következik.

Eszti ma négy éves. Tényleg repül az idő, hol van már a blog fénykora, a születése előtti izgalom?! Hol vannak már a hónaplók? (Nos, technikailag ez a 48.!)

Van itt viszont egy tündéri kiscsoportos, akinek még mindig olyan a haja, amiről minden melírozott hajú nő álmodik (és nem hiszi el, amikor meglátja a lányunkat), aki hihetetlen kedves tud lenni az öccsével, akit nagyon szeret, aki persze néha azért hisztis és önző is, mint minden gyerek, aki hihetetlen választékosan beszél, aki segített elkészíteni a szülinapi tortáját, és aki nem fújta el egyből a gyertyákat rajta, hanem csak gyönyörködött bennük egy darabig.

Sajna az ovis ünneplést el kellett napolnunk: először Roli orra kezdett folyni, majd átragadt Esztire is, aki ráadásul felül is fertőződött valami vacakkal, így itthon kell maradnia a héten és eszegetni a gyógyszereket.

Ha már leültem blogot írni, és ha már SipKa említette, azért elmesélem, mindezt Roli hogy közvetítené:

-- Tortaaa!!! Viaaa! (villa) Eszte! Eszte! Gyógysze! Gyógysze! Viaaa! (leesett) Gyógysze! Egészség! Egészség! Hepi! (zsepi) Hepi! Isz! Isz! Kösz. Kiszá! (az etetőszékből) Kiszá!

Isten éltessen sokáig, kicsi Eszti!

-----

ui: igen, tudom, most piszkálhatom át a lilipájt itt jobb felül. Maaaaaajd.... Kösz! Kiszá!

Ma már többször elhangzott Roli szájából, teljesen tisztán:

"MACI"

Szerettünk Bumba!

Roli leültet egy papír és ceruza mellé és felszólít:
pont - pont - vessző!
helyette mondom tovább, közben rajzolom, ő ezeket teszi hozzá:
feje... (ny)aka... hasa...  basa

Majd a végén vigyorogva mutatja: pocak!

Napi Eszti:

-- Mi volt ma az ebéd az oviban, Eszti?
-- Kara.... karabáléleves.
-- :), és mi volt utána?
-- Kenyér.
-- Kenyér?
-- Igen. És beledobáltuk a levesbe!!

Viki még elmesélte, hogy hallotta, hogy ugyanezt a pirított kenyérkockás eseményt egy másik kisgyerkőc így magyarázta el a nagymamájának:
-- Száraz kenyér volt ebédre!
A mama nem nagyon értette, de rend a lelke mindennek:
-- Nem baj, azt is meg kell enni!

Éjjeli Eszti:

Ez is nagyon cuki volt, de leírni nem igazán lehet. Azért megpróbálom. Fontosak a részletek. Tehát Eszti ugye még nincs négyéves, kiscsoportos óvodás. Sok mindent ért már, de nagyon sok mindenről fogalma sincs, mint minden korabeli kölyöknek.

Szóval ma éjjel 3 körül felébredt, hogy pisilnie kell. Kiveszem az ágyából, leszedem róla a hálózsákot. Hőemelkedése volt, fázott a zsák nélkül és ugye álmából ébredt. Ezek miatt alig állt a lábán és remegett a sötétben. Ekkor rám nézett, és ezt mondta a szokásosnál is vékonyabb hangján, az ablak felé mutatva:

-- Nekem nincs ébresztőórám. De ha ott van csík, akkor nappal van, ha nincs csík, akkor éjszaka.

Imádom!

A padlásszoba nála: "legemelet"
*****
-- Eszti, el kell búcsúznod a Karácsonyfától.
-- De miért?
-- Mert éjjel elmegy innen, el a hóba.
-- .... de a szaloncukrokat azért itt hagyja?
*****
-- Eszti már megint megcsípett téged valami. Lehet, hogy egy pók. Megkeressük, jó?
-- Jó!!! Megkeressük és nagyon csapjuk!
*****
Roli éjjel még mindig nem alszik, Eszter pedig nem túl szófogadó. Mindez Eszter interpretációjában:
-- Én éjjel vagyok jó, Roli pedig nappal.

Avagy "Eszti nem megy zenetagozatos suliba" :)
(jobb alsó sarokban HD választható :) )

Roli beszélni tanul. Imádom ezt az időszakot, nem győzzük egymást kérdezni: "Tudtad, hogy már ezt is tudja?"
Mindent mond utánunk, mindent...

Vannak azonban szavak amiket tudatosan használ és beépített már a rendszerébe.
Ezek két csoportra oszthatóak:

1. Mindenki által jól érthető, "igazi" szavak, mint például: hinta, csúszda, kacsa, Eszter, apa, anya, víz, cica, kesztyű, papucs, koc(ka), éniiiiiis, oda, tészta, tiszta, kaka, kuka, pince, baba, ...

2. Vannak még azok a szavak, amelyeket ő alkotott és emiatt csak az érti, aki ott volt a szó születésekor. A többieknek itt egy rögtönzött (jelzem, messze nem teljes) szótár:
kat, vagy katca: katica bogár
hamba: ma már csak a cumi
nyamnya: inni kér
bumba: maci
ka: kávé (a kávéfőzés művelete külön blogbejegyzést érdemel, azt hiszem meg is írom -- hiszem, ha látom! Ködlámpa)
bee: bárány
amma: alma, de a banán is :)
go-go: reggeli gabonapehely csoki golyó
ga-ga: kanál
hap: sapka (ez a kedvencem! Közben cukin mutat a kobakjára)
kasz(a): szkafi, szkafander, igazából partedli szerű ruhadarab, de hosszú ujja is van

Akkor a kötelező Karácsonyfás együtt-a-családos izé :) Ott a két bumba is. Ezúttal Eszti a legjobb :) Boldog ünnepeket! (katt a képre a nagyításhoz!)

Viki nem engedte, hogy az alvó gyermekeket vakuval fényképezzem, pedig szerintem kibírnák :)

Mindegy, leírom. Szóval mindketten kaptak egy-egy naaagy plüssmacit Karácsonyra. Az egy dolog, hogy az egyiken a címkére felrajzoltunk egy apró jelet, hogy tudják, melyik kié, és ez csak arra volt jó, hogy Eszter elkönyörögje Roliét, mert az jobb. Lényeg, hogy most mindketten a macival alszanak. (Apropó, Roli nyelvén ez úgy hangzik: "bumba", ami a brumm-brummból származik etimológiailag.)

Szóval oldalán fekve Eszter átöleli a macit, de a maci fejjel lefele van, azaz a feje néz Eszti lába fele. Roli bumbája felkerült a rácsos ágy végébe, ő pedig egyszerűen belenyomja a fejét a hasába, alig látszik ki. Brumm.

Sehogy.

Egy katasztrófa ez az egész Ubuntu Unity felületestül, mindenestül. 3D gyorsítás kell ahhoz, hogy egy ablakot odébb lehessen húzni olyan sebességgel, amit a 3.1-es Windows már egy 386-oson röhögve tudott. Nonszensz. Igazából az is kevés egy zsír új, felső kategóriás PC-n (Windows7 64 bit host oprendszer) is. Ez a kisebbik baj, a nagyobbik, hogy össze is omlik, mint a kártyavár. Szóval kétszeri installálás, állítgatás, szenvedés egy totál elcseszett nap és sok ősz hajszál után feladtam. Vissza a gyökerekhez, éljen a Debian. Most béke van.

Más. A paprikás krumpliban nem az a jó, amikor megeszel belőle egy tányérral ebédre vagy vacsorára, hanem amikor este lopkodsz belőle, pedig már kihűlt. ((c) Ködlámpa)

No, vajon mit dúdolt tegnap Eszter? Leírtam gyorsan, így szó szerint tudom idézni az ő verzióját:
"A nótában nemissiradom.
Egyszer aztán szívedbe tekints!"

Elalvás előtt Eszti:
-- Apa, mesélj arról, amikor kicsi voltál!
Épp ott tartok, hogy én is nyaraltam a Balaton mellett a szüleimmel. Fontos kérdés:
-- És mit reggeliztetek?
-- Hááát, például zsömlét.
-- Sajttal?
-- Igen, sajttal, meg felvágottal. Az olyan, mint a párizsi.
Most nyáron párszor ilyen dobozos madártejet ittunk reggelire, innen Eszti kérdése:
-- És mit ittatok hozzá? Madártejet?
-- Háááát... néha ittunk madártejet. De nekem az anyukám csinálta.
-- Hogyan??
-- Hát, igazi tej kell hozzá.
-- És madár?
:)

Viki: -- Eszter, ne húzkodd ki azokat a fiókokat! Olyan dolgok vannak benne, amik nem gyerekeknek valók. Ráadásul a Roli is megtanulja, ő is kihúzza és akkor nagyon mérges leszek.
Eszti: -- Rolira vagy rám?

Jó lett volna írni a múlt szombati versenyről, de a munka és a család mellett örültem, hogy ott lehettem, leírni már nem futotta. Amúgy is leírhatatlan volt. Szerencsém van, mert Tamás megtette helyettem, így úri dolgom van: itt olvashatjátok.

Igazán nagyszerű volt dobogóra kerülni egy olyan versenyen, ahol eddig mindig az első körben kiestünk. A legjobb mégsem ez volt benne, hanem az, hogy így sokat-sokat vitorlázhattunk még így a tél előtt. Leírhatatlan jó érzés! Fel sem tűnik, hogy a jéghideg vízbe nyúlsz ismét a kötélért, vagy hogy ismét bevered valamidet valahova. Ááááá, még sok ilyet!!!

Napi Eszti:
-- Eszter, most te hívhatod a liftet.
Erre ő komolyan, nem viccből:
-- Jó! LIIIIIIFT!!!

Napi Eszti:
-- Viszket a csuklóm, pont ugyanott, ahol a Rolinak. Lehet, hogy azért viszket, mert már nagyon régen ettem csokigolyót.