Eszti ma négy éves. Tényleg repül az idő, hol van már a blog fénykora, a születése előtti izgalom?! Hol vannak már a hónaplók? (Nos, technikailag ez a 48.!)
Van itt viszont egy tündéri kiscsoportos, akinek még mindig olyan a haja, amiről minden melírozott hajú nő álmodik (és nem hiszi el, amikor meglátja a lányunkat), aki hihetetlen kedves tud lenni az öccsével, akit nagyon szeret, aki persze néha azért hisztis és önző is, mint minden gyerek, aki hihetetlen választékosan beszél, aki segített elkészíteni a szülinapi tortáját, és aki nem fújta el egyből a gyertyákat rajta, hanem csak gyönyörködött bennük egy darabig.
Sajna az ovis ünneplést el kellett napolnunk: először Roli orra kezdett folyni, majd átragadt Esztire is, aki ráadásul felül is fertőződött valami vacakkal, így itthon kell maradnia a héten és eszegetni a gyógyszereket.
Ha már leültem blogot írni, és ha már SipKa említette, azért elmesélem, mindezt Roli hogy közvetítené:
-- Tortaaa!!! Viaaa! (villa) Eszte! Eszte! Gyógysze! Gyógysze! Viaaa! (leesett) Gyógysze! Egészség! Egészség! Hepi! (zsepi) Hepi! Isz! Isz! Kösz. Kiszá! (az etetőszékből) Kiszá!
Isten éltessen sokáig, kicsi Eszti!
-----
ui: igen, tudom, most piszkálhatom át a lilipájt itt jobb felül. Maaaaaajd.... Kösz! Kiszá!
