Első felvonás

Az előző rész tartalmából: egy őszinte vallomás -- a kezdetek: 2008 -- egyeske billentyűi -- a trafó -- egyeske nincs jó állapotban

Nos, ott tartunk hát, hogy elindultam a lejtőn, amin igen nehéz a megállás. Néha ráérő öt perceimben rá-ránéztem a Vaterára, van-e valami vonzó ajánlat, és bizony sajnos tavaly nyáron lett. Máig előttem van, ahogy a dög melegben cipelem le egy pesti bérház körfolyosójáról a kocsihoz. Ő lett tehát ketteske, potom ötezerért. Ráadásul ennyi pénzért adtak egy doboznyi önindigós papírhengert csinos „Telex” felirattal az oldalán és egy további doboznyi lyukszalagot. Később persze ezek bizonyultak a legértékesebbnek az egész bevásárlásból.

Ez a -- nevezzük nevén -- Siemens T1000 már egy következő generációt képvisel, hiszen amikor megszületett, már tombolt a digitális technika. Ez is egy számítógép tulajdonképpen, 8 bites persze, egy egyszerű nyomtatóval összeházasítva. Ami nagyon tetszett, hogy van benne egy szalaglyukasztó és egy lyukszalagolvasó -- ezek használatáról majd a következő részben írok.

Sajnos azonban ez a gép sem volt igazán jó passzban. Konkrétan se kép, se hang, csak valami csendes ciripelés a fedél alól. Nagyon gyanús volt, hogy a tápegység a ludas, ideje volt hát szétszedni. Egy kollégámmal nekiestünk, azaz hát ő számomra „a” hardveres, szóval benne volt minden reményem:

Sajnos nem sikerült a projekt, ennek a tápja bonyolultabb, mint egy komplett mai PC... Ráadásul valami dohos pinyóban tárolták, így teljesen bepenészedett az egész belül. Amennyire tudtuk, kipucoltuk, de ettől nem lett jobb a táp. Szomorúan összeraktuk, és meg kellett elégedjek egy neten talált használati utasítással, hogy így működött volna.

Ugye érződik a drámai feszültség? Nos, érdemes lesz hát várni a harmadik részre!

Addig is egy kis háttérismeret, szigorúan nem csak szakembereknek!

Második felvonás

Az előző rész tartalmából: a távgépíró és a csevegő programok -- múlt és jelen -- gentex, telex, magán hálózat -- rejtvény: mi a CS, ISM, ITT, KV, ...

Az előző rejtvény megoldása kapcsán boncolgassuk tovább ezt a letűnt technikát! A furcsa billentyűk jelentése:

• CS: Csengő. Ez egyszerű, volt a gépekben egy csengő, mint az írógépekben. Ennek a gombnak a megnyomására csengetett egyet a túloldalon. (A fenti első képen látszik, hogy a T1000-n erre egy UFO jelű gomb szolgált.)
• ISM: Az utolsó karakter ismétlése. A PC-n egy betűt sokáig nyomva elkezdi azt ismételni, itt erre külön gomb, akarom mondani billentyű volt. (T1000: 1-es gomb mellett, sok ponttal jelölve)
• KV: kocsi vissza: az írófejet a papír elejére viszi. Az írógépekkel ellentétben itt a papír volt fix (hiszen tekercsben volt) és a fej mozgott. (T1000: "A" gomb mellett: <)
• SE: soremelés: teker egy kicsit a papíron. A KV + SE egymás után fele meg egy Enternek egy mai PC-n. Profiknak: igen, pontosan innen származik, hogy DOS/Windsows alatt a CR/LF (ASCII 13, 10) az két karakter. (T1000: 1.... gomb mellett, három vonal, de van Enter gomb is -- wow! --, ami e kettőt egymás után adja.)

A SZÁM és BETŰ gombok a karakterváltók. (T1000: 1..., A...) Ha eddig betűket írtál, és ezután számjegyeket vagy írásjeleket szerettél volna, akkor meg kellett nyomni előtte a SZÁM billentyűt. Fordítva is, ha egy számjegyet betű követett, akkor le kellett nyomni a BETŰ gombot. Természetesen két betű között nem, és a szóköz mindkét módban használható volt. Látszik, hogy gyakran kellett használni ezeket, ezért is kerültek egyeskén a szóköz mellé.

Hogy minderre mi szükség volt? (Ez a bekezdés egye fene -- hogy is írjam finoman --, szóval keresztszemes-rajongóknak kihagyható.) Az, hogy a távgépíró az adatátvitel során mindössze öt biten kódolt el egy karaktert. Ez 32 lehetőség, ebbe nem férnek bele együtt a nagybetűk és a számjegyek. Ezért két kódtáblát használtak, egyet a betűknek, egyet az írásjeleknek. (Ez az ún. Baudot tábla.) Még így is eléggé szűkös volt a repertoár, pl. kisbetűk, vagy cifrább írásjelek nem fértek be, nem is beszélve az ékezetes karakterekről. Nos, e két tábla között váltásra volt szükség, ezért a BETŰ és SZÁM billentyűk.

Végére a csemege: KI OTT, ITT. (T1000: Máltai kereszt alul, ill. négyágú csillag a hetes felett. Ez utóbbi asszem nem szabványos távgépíró billentyű, ezért került ilyen mostoha sorra.) Minden távgépíró berendezésben volt egy ún. névadó, ami egy néhány (kb. 12) karakteres szöveget volt képes tárolni. Ez az állomást azonosította, és tulajdonképpen ez tette hitelessé a kommunikációt. Az ITT lenyomására a gép kinyomtatta a saját azonosítóját, a KI OTT segítségével pedig le lehetett kérdezni a másik félét. E két gombot a levelezés elején megnyomva hitelesítve volt a kommunikáció, és egy ilyen módon leírt üzenetet még a bíróságon is bizonyítékként fogadtak el. Éppen ez tette lehetővé, hogy szerződéseket kössenek, megrendeléseket továbbítsanak telexen, és tulajdonképpen ez volt az egyik oka, hogy a telex még sokáig együtt élt a telefonnal.