Rég volt Napi Eszti. Íme egy csokorral a nyárból:
Kukoricatábla mellett autózunk. Eszti kinéz:
-- Itt már füvet kéne nyírni!
***
Esti séta, a nap már lement, lassan kezd szürkülni, de még világos van. Elkezdi énekelni a Pál, Kata, Péter, jó reggelt! című dalocskát. Vele énekelek. Elénekeljük kétszer, majd megkérdi:
-- Apa, nem tudnál énekelni valami sötétebbet?
***
Ugyanezen a sétán útba ejtjük a vasútállomást is. Később így meséli:
-- Nem láttunk egy vonatot sem. Konkrétan.
***
Eszter kedvenc étele a tejfölös rizs... Telefonálok vele:
-- Eszter, mi volt az ebéd?
-- Gombaleves. És zöldbableves.
-- ??
Hátulról súgnak, korrigál:
-- Gombaleves és zöldbabfőzelék. Fasírttal. Nagyon finom volt! Egyikből sem ettem.
-- ?? Akkor mit ettél?
-- Rizst és tejfit.
***
Tolom fel a babakocsit egy kis emelkedőn, aminek a végén egy lépcső van:
-- Fel kell majd vinni a lépcsőn. Nem lesz könnyű, de menni fog.
Felviszem a lépcsőn, ő csak nézi, majd összegzi a látottakat:
-- Nem volt könnyű, de megcsináltuk!
***
Végül egy kis ráadás:
