Eszter legújabb kedvence a papás-mamás szerepjáték. Csillogó szemmel osztja ki a feladatokat, hogy most ki lesz, apa, ki lesz anya, ki lesz a nagy gyerek és ki lesz a picur. Néha a távolabbi rokonság is megelevenedik, lesz nagypapa, nagymama, nagynéni, unokatesó, de még az unokatesó kutyája is beköltözik játékból a nappalinkba. E szerepeket pedig az tölti be, aki épp jelen van: emberek, játékbabák, de néha, ha fogytán az erőforrás, beszáll Maci, Cincin és Cica is a játékba.
Mindez egy darabig szórakoztató, de mivel Viki napi 24 órában is ezt "játssza", valahogy nem rajong annyira például a baba átpelusolásáért. (Hm, asszem finoman fogalmaztam. Igazából nagggyon nem rajong a papás-mamásért.) Ma a nagyszülők vigyáztak a gyerekekre, amíg mi megléptünk pár órára. Hazaérve kérdeztük Esztit, hogy mit játszottak.
-- Papás-mamásat! -- hangzott a cseppet sem meglepő válasz.
-- És még mit?
-- Apukásat-anyukásat is.
-- Mást is játszottatok?
-- Igen, kisgyejekeset is.
-- És még?
-- És még babásat is...
Mama, papa, ezúton is köszi a helytállást!!
