Ködlámpa blog

Napi Eszter: indulnánk haza autóval a szüleimtől, de ők hülyeségből arra bujtogatják Esztit, hogy menjen haza egyedül, gyalog. Neki persze több esze van:
-- Jobb, ha van nálam egy felnőtt!

Kedves egyszer majd olvasni tudó Kisfiúnk!

Nagyon szeretünk Téged is, de sajnos kettőtök mellett közel sincs annyi időnk, mint anno Eszti mellett volt, ezért a hónaplóid elég ritkásak, rendszertelenek. Időről időre összeszedjük azonban magunkat és a tényeket és leírjuk ide a blogra.

----

9. hónapló

A méretekről: Hogy pontosan milyen hosszú, azt nem tudjuk, de tény, hogy kinőtte a 68-a ruhákat és kényelmesen hordja a 74-eseket. Olyan 70cm körül lehet.
A tömegéről annyit mondanánk, hogy több mint ami Eszter egy évesen volt... Most olyan 9,5 kg körüli (összehasonlításként: Eszti három évesen 13,5 kg)

Mozgás: Ha felültetjük, remekül eljátszik ücsörögve akár egy-két órát is. Ha elfárad, eldől, mint egy liszteszsák. Sokszor láttuk már, hogy majdnem ledől azért, hogy elkapjon valamit, de az utolsó pillanatban mégse és visszakozik, kvázi felül egyedül. Nem teljesen vízszintesből, de mondjuk 150 fokból láttuk már hasizomból felülni, ami igencsak szép teljesítmény az ő korában. Péntek reggel azonban igazából hason fekvésből ült fel, ici-pici segítséggel, mert az ágyunkon a két matrac határán lévő mélyedésből nem sikerült egyedül felnyomnia magát, de igazából onnan már tudja korábbról a technikát.

Fekve vagy jól elvan, vagy óbégat, nem tudjuk mitől függ. Kúszni láttuk már többen többször keveset, szerintem ha kedve van hozzá, akkor teszi, de ez ritkán van.
Van viszont egy igen egyedi és általa nagyon kedvelt helyváltoztatási módja: ülve ugrál a popsiján és ezzel akár egy métert is megtesz szőnyegen 10 perc alatt, parkettán többet is. Ez nagyon édi!

Evés: Amit belelapátolunk azt megeszi, csak sajnos elég sokat kiabál közben. (Falat, VÁÁÁÁ, falat. A szerk.) Néhány hete az etetőszékben ülve eszik. Azt ugye írtuk már hogy hét foga van és nem fél használni. Lehet a tízórai tejpép és a vacsi is folyékony, de valami rágnivalót azért követel mindig, ami lehet vajas kenyér vagy állatos keksz is, mindegy.

Ivás: Hiába kapott karácsonyra csőrös poharat, nehezen megy az átszoktatás
a megszokott cumisüvegről, persze az is lehet hogy csak mi nem teszünk elég erőfeszítést.

Személyiség, "beszéd": Ő is elég sokat dumál, gyakran nevet, nagyon barátságos az idegenekkel is gyakorlatilag bárki kezében jól elvan. Az apukájának tényleg a már látott badzser-ként örül. Ül a földszinten, és a legkisebb neszre a lépcső felől felkapja a fejét, hátha apa jön...

Nagyon aranyosan megfog dolgokat és eljátszik velük. Hihetetlenül nyugis és türelmes kiskölyök. Próbálgatja a hangját, ami a szülei legnagyobb bánatára abból áll, hogy gyakran sikítozik, hangosan kiabál, akkor is ha épp láthatóan semmi baja, mindeközben érdeklődve nézi a hatást...

Éjszakai élet: Még mindig többször szopizik éjjel, messze nem beszélhetünk arról, hogy átaludná az éjszakákat és ez még csak a kisebb gond. Ugyanis elő-elő fordul időnként, hogy Kispasi valamiért felébred az éjszaka közepén és egy-másfél vagy akár két és fél óra múlva alszik vissza, a szülei legnagyobb bánatára. Ezalatt sír, vergődik, nem alszik, vagy egy-egy percet csak. Jó lenne, ha erről leszokna...

Viszont amire nagyon büszkék vagyunk: végre már egyedül alszik el. Letesszük az ágyába ébren és mire visszamegyünk ránézni már alszik.

----

Ilyen vagy most, Kispasi. Érdeklődő, duci, óvatos de kísérletező és hihetetlenül cuki. Jó hogy vagy.

Lefektetés után Eszti behívja az anyját a szobájába:

-- Anya, pisilnem kell!

-- Szó sem lehet róla, fürdés előtt is, és fürdés után is pisiltél.

-- Akkor szomjas vagyok!

Itt a tél. Hogy mennyire kevés az a -17 fok, ami most itt a házunknál van, az nyilván relatív. Andi Finnországból -32-t írt, ami nyilván sokkal durvább, és a világért sem cserélnék vele, de hát az azért mégiscsak a messzi észak.

Ma hazafele jövet -23-at írt ki a kocsi az M0-n, aminél ugyan voltam már hidegebben Ausztriában a hegyek között, de az azért mégiscsak a hegyek között van és síruhában, aláöltözve azért más, mint egy szál farmerben. Sokat mondjuk most sem voltam kint, de furcsa, hogy a fejem fázott leginkább, pedig volt rajta sapka. A kocsiban befagyott az ablakmosó, pedig fagyálló volt benne, de szokás szerint felesbe felhígítva, pedig az most talán tisztán is befagyott volna. Amúgy persze puhány városi gyerek vagyok, akinek a legnagyobb baja ilyenkor a gázszámla.

Szerencsére napközben csak -5 -- -8 körül volt, így sikerült egy jó kis szánkózásra elvinni Esztert. Jókat csúszkált, ahogy ő fogalmazott, "a puha havon", és talán idén először tényleg élvezte. Én csak vonszoltam fel és szaladtam utána le, de hazudnék, ha azt írnám, hogy nem tetszett.

No, ha már erről írok: elég, khm, furcsa embereket láttam eközben. Szánkózni a közeli, lakótelep széli dombocskára mentünk. 4-5 méter magas domb, csomó ovis, lelkes szülőkkel, faszánokkal, műanyag popsi-tepsikkel. Furcsa volt például a negyvenes pacák, aki tök egyedül húzta a szánkóját fel, majd ráhasalva lecsúszott és újra és újra. Forever young meg ami jó az jó, de azért furcsa volt a négyévesek között. (Izé, én is csináltam ma hóanygyalkát, az igaz, de nekem legalább volt hozzá alibi-gyerek!) A másik gáz az az anyuci volt, aki már szemre sem volt százas: ő meg a csemetéje sílécekkel érkeztek erre a mondom, max másfél emelet magas izére. Amíg ott voltunk, addig kb. addig jutottak, hogy felvették a léceket, a folytatásból szerencsére kimaradtam. A szöveget mindenesetre hallottam: sajnos ez kilőtte az egyetlen lehetséges mentségüket: életükben először van rajtuk léc, és ki akarták próbálni. Nem, a tapasztalt síelők látszatát igyekeztek kelteni. Khm.

Szóval itt kérem tél van, ha tetszik, ha nem. Akkor már inkább tetszik, és nem feltétlen csak azért, mert szétfagynak a gonosz gyapjaslepkék, hanem mert végre... LEHET INNI FORRALT BORT!

Édesapámnak két testvére van, nekik hármuknak pedig összesen hat gyermekük. Amikor kicsik voltunk rendszeresen találkoztunk a nagyszüleimnél nyáron, vagy Karácsonykor, Húsvétkor. Ezek az idők elmúltak és sajnos már a nagyszülők sem élnek. Az élet azonban megy tovább, sőt szerencsére az első néhány dédunokájuk születését még megérhették a nagyszüleim. Merthogy azóta eddig összesen -- ha jól számolom -- tíz dédunoka született.

A minap nagybátyámék felhívtak, hogy szerveznek egy családi összejövetelt és nekünk is ott a helyünk. Örömmel tettünk eleget a meghívásnak, és láss csodát: mindenki ott volt! Se több, se kevesebb, pont a teljes família ezen az ágon, magunk sem hittük. Megtelt a lakás, pár hónapostól a nyugdíjasokig összesen 26-an voltunk. Készültek fényképek, videók, ettünk, ittunk beszélgettünk, a gyerkőcök rohangáltak, és egyáltalán, szuper volt az egész. Papa, Mama, látnotok kellett volna!

Ági, Gyuszi, köszi szépen!

Viszlát legkésőbb nyáron!

Eszter tegnap a bizsukkal játszott. Valamiért ezt találtam mondani neki:

-- Szép vagy a gyűrűvel és a nyaklánccal Eszti, de aki szép, az ékszerek nélkül is szép.

Mire ő:

-- Igen... és cumival is!

Eszter saját készítésű reggelije ma lekváros kenyér volt. Vaj alul, lekvár felül, kenyér középen.

Ilyen sincs gyakran a ködlámpa blogon.

Szépirodalom

Ketten rajongunk érte. Én elolvastam, nagyon tetszett.

Ő kúszni kezdett érte (bár nem volt sem mobil, sem távirányító) és meg akarta kóstolni...

Ugron Zsolna, Meskó Zsolt: Szerelemféltők (Ulpius Ház)

A könyvjelzőm nem volt ilyen szerencsés, már nem tudtam megmenteni:

Mindketten ajánljuk. Porcelánnak külön is, hogy gyorsabban teljen az idő.

Ez kész: Eszter keservesen zokog, mert megtudta, hogy nem tud állva pisilni...

Vendégségbe jöttek hozzánk. Vacsi után a gyerekek játszanak, eközben Eszter mindenki által jól hallhatóan megkérdi:
-- Ha majd ejmentek, eszünk fagyit?

Eszter, nos beszélni azt tud. Este lefektetés után szólít, hogy menjünk be hozzá. Benézek, kómásan ül az ágyikóban, és eképp szól hozzám:
-- Csak egy gyors kérdés. [Eddig gyorsan, innen keresgélve a szavakat:] Aaaaazt akartam moooondani, hoooooogy..... [megtalálva amit keres:] ihatok?

---

-- Elvileg holnap megyünk a piacra.

---

Irigység netovábbja: a kinőtt ruhájáról lemond az öccse számára, de:

-- Joji nem nézheti a kajácsonyfát!

Mai: veszem ki a kis csajt az etetőszékből, aki némi aggodalommal kommentálta ezt a rutinműveletet. Félig magának morogta, félig nekem:
-- Csak ügyesen!

Bónusznak:

Bocs, hogy Karácsonykor is, de Napieszti jön:

Éjjel nyöszörög, felsír. Bemegy hozzá, látszólag alszik. Kérdem mi baj, szomjas-e. Igen; oké, ülj fel, óvatosan fogd a poharat; iszik pár kortyot. Igazából alszik még, épp ezért alig hallhatóan suttogja a következőket (asszem szó szerint):
-- Ha már úgy is üjök.... fej kejjene húzni a zoknimat... mejt nagyon fázik a jábim.
Jól sejtem, hogy egy átlagos majdnem-hároméves nem beszél ilyen választékosan, főleg nem álmában?

---------

Eközben Roli olyan gyorsan kezdett fejlődni, hogy az már nekem is feltűnő, pedig én ugye napról napra látom. Először is szuper magabiztosan ül. Jó, ez alól vannak kivételek: Eszti ma sietve jön hozzám:
-- Apa, gyeje, fejdőjt a Joji!
Akárhogy is, szépen ül, megragadja a tárgyakat, megfogja, bedobja egy dobozba, vagy még gyakrabban a szájába veszi, kóstolgatja. Távirányítók, hagyományos gombos mobilok előnyben, az érintőképernyős még nem tetszik neki. A karácsonyi meglepetése: kijött az ötödik foga. Ami ebben meglepő az az, hogy nem felül, ahol már rég ott fehérlik a harmadik, hanem alul, ahol nem vártuk. Amúgy továbbra is huncutul nevet, imádja a nővérét (de persze a szüleit is), újabban húzogatja az orrát és az is nagyon cuki.

Mindemellett persze badger. Azaz badzser. Azért mert amikor örül, így csapkod a kezeivel: (ühüm, szóval, na nagy levegő a következő videóra való kattintás előtt....)

Néhány új kép a gyerekekről:

Vártuk a mikulást:

Roli az új járókában is szeret aludni:

Mi volt a desszert kitaláljátok?

Kiscsaj cumi nélkül:

Jól megnőttem? Már nehéz eldönteni melyikünk a nagyobb:

dec. 21. a kedvencem:

Mindenkinek boldog karácsonyt!

Eszti: ma kétszer kellett bemenni hozzá, miután letettük aludni. Egyszer inni kért (ez oké), egyszer pedig az volt a baj, hogy túl melege volt a babájának, és le kellett venni róla egy réteget (ez annyira nem oké).

"badger badger" Roland: immár egyedül ül, nyomul a távirányítóra, mobilra, laptopra, de a rostos üdítők dobozára is, ezerrel. Berakja a cumit a szájába. Imádni való amikor megijed, legörbül a szája, majd egy kis késleltetéssel zokogni kezd.

Viki lerak az asztalra egy adag őszibarack befőttet. Eszter színpadiasan, magát abszolút megjátszva, jó hangosan:
-- Juj, de finom!
Majd halkabban hozzáteszi:
-- Felkiáltottam.

---------------

Eszti bevágja a hisztit: nem akar lejönni egyedül a lépcsőn, hozzam le én kézben. Áll a lépcsőn, potyognak a könnyei, visít, és közli a lépcsőn való lejövetelről:
-- Ez nem jó móka!!

---------------

-- Eszti edd meg az alma héját is, abban van a vitamin.
Picit később mégis inkább banánt evett:
-- A banán héjában is van....
Szülők együtt:
-- NEEM!

---------------

A minap kiborult a bili.
Vicces, hogy elnyerte eredeti értelmét ez a kifejezés. A takarítás kevésbé volt az.

Ide mindig csak vicces és jó dolgokat szoktam feltenni a gyerekről, de azért az élet nem fenékig tejfel velük sem. Rolinak már nem is tudom mióta jön a foga, és azóta nincs sok nyugalmunk. Komolyan nem tudom: napok? hetek? egy hónap? Soknak tűnik és fáradt vagyok, nagyon

Szóval ilyen: (akinek még nincs gyere, bátran hagyja ki)

Elmaradt a hatodik hónapló, tudom, és mivel azt sem ígérhetem, hogy időben lesz a hetedik, így inkább egy időközi naplót írok.

Magyarázat is van ám a hónapló kimaradására: van egy majdnem háromévesünk, aki elég sok időt igényel vén szülei nappalaiból, és egy több mint félévesünk, aki a nappali időn túl újabban éjszakai törődést követel magának.

Az újdonságok pedig:

Az éjszakai nyűglődés nem volt hiába, ugyanis sikerült már három fogat növesztenie: kettőt alul középre, egyet jobbra fel, de várhatóan még a héten kibújik a bal felső egyes is.

Ezzel egyidejűleg elkezdtünk neki a tej alapú táplálékoknál emberibb ennivalókat is adni. Eszik már sütőtököt, almát, répát, krumplit, rizst és gabonapépet is. Mondjuk nem egyszerű a két gyerek mellett minden nap friss pürét kotyvasztani, de igyekszünk. Eddig kizárólag házi kosztot kapott, konzervekre még nem vetemedtünk. Viszont hála a fogainak nem igényli a teljesen pürés cuccokat, nagyon helyesen "rágcsálja", nyammogja a darabosabb hamikat is.

Mozgásban óriási az előrelépés: nemcsak forog oda-vissza, de ma reggel már kúszni is láttuk a cumijáért. A technikát Esztinél már láttuk: hason fekszik, a lábával feltolja a fenekét, majd a homlokán előre csúszik. Furán hangzik, de hamar elér vele bármit. Néhány hete imád pancsolni is, a kiskádból rengeteg vizet kifröcsköl a lábával. Nagyon szeret már ülni és időnként ki is követeli, hogy felültessük. Ugyan egyedül nem tud felülni, de egyre tovább tudja már tartani magát. Nagyon vagány...

Továbbra is nagyon sokat mosolyog, nevet, tök idegenekre is. A hangos kacagást a legközelebbi családtagoknak tartogatja, sorrendben: Eszti, anya, apa. (Ez a sorrend amúgy igencsak jellemző. Apa.)

Továbbra is szépen hízik. Hat hónaposan és egy hetesen 7,5 kg-nak mérte a doktor nénink. Hosszban nem nő annyira, elvileg 66 cm volt, de aki látta már a "hivatalos" mérési technikát, az tudja, hogy plusz-mínusz 5 cm simán benne van.

Elalvás: alapvetően teljesen egyedül elalszik, ha betesszük hasra a kiságyába cumival, esetleg kicsit simogatni kell a hátát, ám amióta a fogával nyűglődik, kicsit több vacakolást igényel. (Apa megjegyzése. Ebből kb. egy szó sem igaz! Csak a még gyerektelenek kedvéért írja Viki, tuti. Legalábbis én már nem is emlékszem arra az időre, amikor magától elaludt, most órákat, de tényleg órákat kell tutujgatni. Fájdalomcsillapító sem használ, csak üvölt és zeng a ház. Igaz, tegnap óta érezhetően jobb a helyzet.) Viszont tegnap este feltaláltam a gitár fogást: bal kézzel kell tartani a fejét, lehetőleg az arca alatt, kicsit lejjebb tartva jobb kézzel a derekát (a súlya miatt nem könnyű). Így lehet vele járkálni kicsit, de ülni is elég. Hihetetlen, de pillanatok alatt elalszik, ha tényleg álmos. Este kétszer működött, az éjjel pedig szerencsére a Kispasi nem adott lehetőséget a gyakorlásra, de most délután újra kipróbáltam és megy! Ha nem felejtem el, csinálok róla képet és felteszem. (Apa ismét: ez kívülről kb. úgy néz ki, mint ha meg akarná fojtani. Csodálom, hogy bírja ezt a pasi. Nekem a sima alkaromra teszem téma épp így bevált, csak az nem ilyen rémületességes.)

Egyelőre ennyi. Aki gondol ránk, az kívánjon fogfájásmentes éjszakákat!

Eszti ahelyett, hogy leszokna a cumiról, már egyre inkább függővé vált, alig lehet kiszedni a szájából. Mondtam neki, hogy ez így nem lesz jó:
-- Ha jön a Mikulás, majd elviszi a cumidat.
-- Hova viszi?
-- Odaadja a kisgyerekeknek, akiknek kell. De neked már nem kell, te már nagy vagy. Elviszi a cumidat, de hoz cserébe sok ajándékot.
Eszti csak néz maga elé, én megyek a dolgomra. Majd fél perc múlva utánam szól:
-- Majd eltüntetem a cumimat, ha jön a Mikulás...

Mármint Roli fejlődésében.

A múlt héten az egyik nap elhatározta, hogy ő aznap megtanul hasra fordulni. Viki szerint reggel szemlátomást ideges volt, ami a feladat nagyságának ismeretében érthető is. Próbálkozott is becsülettel, és láss csodát, estére megvolt az áttörés:átfordult, többször is.

Aki még nem látott ilyet: ilyenkor még eléggé bambának tűnnek a bébik, de igazából tök ügyesek és okosak már. Például határozottan látszott, hogy ez most megtanulta, de még gyakorolnia kell. Még ritkén sikerült -- de persze az is lehet, hogy egyszerűen csak nem mindig akarta. Egyébként az első nap a manőver nem volt még tökéletes: az a keze, amelyik oldalán átfordult, a törzse alá szorult. Másnapra azonban ezt is korrigálta, és azóta eléggé készségszinten műveli. Gyakorlatilag nem lehet már otthagyni, csak ha körbe van zárba a placca.

A tegnap éjjel a sírás jegyében telt nála. Na jó, legyünk őszinték. A tegnap éjjel az üvöltés jegyében telt nála. Végül is nem is az egész éjszaka, csak este tíztől hajnali egyig, de azért ez elég megviselő volt. Ma viszont kiderült, hogy szinte biztos, hogy az alsó kettő után most jön ki felül a két középső foga. Azt értjük, hogy ez fajdalmas, a kérdés csak az, hogy ha a vállunkra téve sétálunk vele, akkor miért nem fáj?

Lassan amúgy fel is ül a kis pasi, szóval készülj világ, Roli jön hamarosan!!!

-- Anya, pisijni kejj!
-- Jó, gyere akkor a WC-re.
-- Jövök, csak pjóbájom fejvenni ezt a nyomojujt papucsot. Ezt a nyomojujt papucsot...
(Persze kacsalábra, de nem zavarja.)

----

Tegnap készülünk az öccsét tisztába tenni. Ő hasra vágja magát mellette az ágyon, két kezével megtámasztva az állát, lábait enyhén szétvetve, mintha csak valami filmet készülne nézni, vagy mondjuk a naplementét valami romantikus helyen. Így kommentálja:
-- Megnézem mennyit kakájt az öcsém....

Először ugyanis a képek jönnek:

Ébren cuki:

Alva is:

Evés közben:

Nehezítve:

Hidegben:

Manósan:

Szöveges hónapló hamarosan!

Azaz Esztiségek:

Kupica

Eszter megtalálta otthon a fél decis pálinkás poharakat. Nyilván olyan babaméretűnek tartja, ezért teljesen odáig van tőlük. "Ez kinek van? Ez nekem tetszik! Használhatom? Ebből mit isztok? Ez nekem való!" stb, stb.

Identitás

Tegnap este Rolival az ölemben heverünk a kanapén. Eszti megnéz minket, majd odaszalad az anyjához elújságolni a látottakat:
-- A csajok ott pihennek!
-- De Eszter, ők a pasik!
-- A pasik ott pihennek! .... -- majd hozzáteszi: -- A csajok mi vagyunk?

Mostanra nagyjából sikerült visszakotorni a helyükre az elveszett bejegyzéseket. Köszönhető mindez a google-nek (ami mindent eltárol, de ez most jól jött), a freeblog csapatának a visszatöltő scriptért, és nekem is, mert sok kézi munka is volt sajna vele.

Ami megvan:

• a bejegyzések (mind!, és ez a lényeg)
• a képek (ahogy voltak)
• a címkék (kézzel szenvedtem vissza őket, bár nem tudom valaha valaki olvassa-e...)
• a bejegyzések dátumai
• a facebook like-ok (mind a három :) )

Amik majdnem elvesztek: a kommentek. Végül ezek is meglettek, kézzel visszamásolgatva a megfelelő helyekre.

Huhh.