Bocs, hogy Karácsonykor is, de Napieszti jön:
Éjjel nyöszörög, felsír. Bemegy hozzá, látszólag alszik. Kérdem mi baj, szomjas-e. Igen; oké, ülj fel, óvatosan fogd a poharat; iszik pár kortyot. Igazából alszik még, épp ezért alig hallhatóan suttogja a következőket (asszem szó szerint):
-- Ha már úgy is üjök.... fej kejjene húzni a zoknimat... mejt nagyon fázik a jábim.
Jól sejtem, hogy egy átlagos majdnem-hároméves nem beszél ilyen választékosan, főleg nem álmában?
---------
Eközben Roli olyan gyorsan kezdett fejlődni, hogy az már nekem is feltűnő, pedig én ugye napról napra látom. Először is szuper magabiztosan ül. Jó, ez alól vannak kivételek: Eszti ma sietve jön hozzám:
-- Apa, gyeje, fejdőjt a Joji!
Akárhogy is, szépen ül, megragadja a tárgyakat, megfogja, bedobja egy dobozba, vagy még gyakrabban a szájába veszi, kóstolgatja. Távirányítók, hagyományos gombos mobilok előnyben, az érintőképernyős még nem tetszik neki. A karácsonyi meglepetése: kijött az ötödik foga. Ami ebben meglepő az az, hogy nem felül, ahol már rég ott fehérlik a harmadik, hanem alul, ahol nem vártuk. Amúgy továbbra is huncutul nevet, imádja a nővérét (de persze a szüleit is), újabban húzogatja az orrát és az is nagyon cuki.
Mindemellett persze badger. Azaz badzser. Azért mert amikor örül, így csapkod a kezeivel: (ühüm, szóval, na nagy levegő a következő videóra való kattintás előtt....)
