Ködlámpa blog

És a képek az öt hónaposról:

Először csörgővel:

Első vitorlázásom - odaút:

Visszaút:

Ilyen vagyok:

Hééé! Az az enyém!

Nőttem?

Előzőleg itt.

Azért legközelebb Esztiről is jön pár kép...

És a képek az öt hónaposról:

Először csörgővel:

Első vitorlázásom - odaút:

Visszaút:

Ilyen vagyok:

Hééé! Az az enyém!

Nőttem?

Előzőleg itt.

Azért legközelebb Esztiről is jön pár kép...

A pénteki nap két dolog miatt lesz emlékezetes:

Roli immár öt hónapos, és úgy tűnik véget ért az idei nyár.

Kispasit akárki meglátja, első mondatai egyike biztosan ez: "Mekkora nagy szemei vannak!" Igazából nem is nagyok, csak nagyon kékek, nagyon okosan néz velük, mindenre figyel, mindent jó alaposan megszemlél és - szerintünk - elraktározza magában.

Mostanra bármit megragad és a szájába veszi. A cumit főleg kiveszi a szájából, ha beleakad a keze, be csak ritkán sikerül tennie, pedig nagy szüksége van rá az alváshoz. Mikor ezeket a sorokat írom, épp délutáni szunyókál, és átlag öt percenként felnyüszög, hogy tegyem vissza a kiesett cumiját. Szerencsére éjjel ezt nem csinálja. Amúgy is látványosan kevésbé cumifüggő, mint a nővére. A cumi kizárólag alvás előtt, alatt jó, ha ébren van nem kér belőle.

Hasról hátra forog egyelőre nagy rutinnal, a másik irány még csak a hátról oldalra megy, ritkán, inkább meg se próbálja.

Nagyon sokat kacag, hangosan, nem kell hozzá csikizni, elég a hasát vagy a nyakát éppen csak megsimogatni, megfújni, imádja.
Igazából nagyon barátságos, mindenkire mosolyog. Nem annyira rugalmas és mindent kibíró, mint a nővére volt ennyi idősen, de szerintem nem lehet okunk panaszra. Élete ötödik hónapjában járt már a szülei gimnáziumában a centenáriumi ünnepségen: egy darabig nézelődött, majd csendben bealudt rám kötve.

Túl van már élete első esküvőjén is, ahol messze ő volt a legfiatalabb vendég. Amikor elfáradt, szépen hazament a bébicsőszével és aludt a kiságyában amíg a szülei mulattak.

A hónap legnagyobb változása az étkezés terén történt:
Nem tudom írtuk-e, de már élete elején nehezen indult hízásnak, négy hetesen érte el a születési súlyát újra, pedig nem vesztett többet a papírforma szerinti 10%-nál. Azután két-három hónapig megnyugodtunk, mi is és a doktornénije is, hogy a kis fiúnk szépen eszik és lassan növöget is. Nem volt sose kövér, de megütötte a minimumot. Na a négy hónapos kontrollon ez megdőlt, kiderült, hogy a Kispasi nem hízik eléggé, ennek legkézenfekvőbb magyarázata, hogy kevés az anyatej amit kap.
Ez ugye három alapvető dolgon múlik: az anyukának eleget kell 1. enni, 2. inni, 3. pihenni. Enni, inni még csak-csak tud egy két gyerekes anyuka, de eleget pihenni?
Hozzátartozik a dologhoz, hogy Kispasi két és fél hónapos korától napra pontosan négy hónapos koráig aludta át az éjszakákat, elkényeztetve ezzel az amúgy is szerencsés szüleit. Ekkor kezdődött a nemulass: amikor gyermekünk 2-2,5 óránként üvöltve ébredt kajáért - ez is okot adott a gyanakodásra, mi szerint talán nem eszik eleget. Ez persze az anyai pihenésnek is rendesen betett.

Nosza, adjunk neki valamit még pluszba enni. Felmenői gyakran emlegetik, hogy mi ilyenkor már töltött káposztát ettünk, de ugye bevezetni a tudomány mai állása szerint először az almát, őszibarackot stb. lehet, ezektől viszont nem hízik a gyermek. Sebaj, Eszti is annak idején ilyen korában kezdett egy Sinlac nevű, teljesen tejmentes pépet kapni kiegészítésként, imádta és ráadásul a gyerekeinkre jellemző tej visszabukása is abbamaradt tőle. Kértem a doktornénitől receptet, majd óvatosan elkezdtük adni Rolinak is. Nem részletezném,de a harmadik kísérletre kiderült, hogy másodszülöttünk kényes gyomra nem bírja ezt a tápszert, bár minden szakember szerint teljesen ártalmatlan, nincs benne semmi ami bánthatná őt.

(Apa megjegyzése: a kisebb adagoktól csak üvöltött, a nagyobb adagot sugárban hányta ki...)

Második kísérletre "igazi" hypoallergén tehéntej alapú tápszert kapott, ami nagyon ízlett neki. Igen ám, de hogy adjuk: pohárból képtelenség, olyan mohó (vagy ügyetlenek voltunk?), hogy a fele a nyakába ment. Kanálból ugyan szépen ette, de kinek van ideje/kedve/energiája az előírt naponta ötször hatvan milliliter folyadékot a pasi szájába lapátolni?
Így esett, hogy feladva legnagyobb alapelvemet Kispasi cumisüvegből nyalja be a betevő anyatej kiegészítés ötször naponta. Esztinek sose volt cumisüvege, én erre nagyon büszke voltam, ő meg mindenkit irigyelt akinek volt.

Főleg a magam megnyugtatására leírom, hogy

1. második gyermekünk így kap eleget enni, és nem éhezik. Mára amúgy simán megismeri az üveget, nyitja a száját és nyúl érte két kézzel

2. a doktornéni szerint, aki négy hónapig szopizott, az nem fogja az üveg miatt elfelejteni a technikát. Egyelőre úgy tűnik igaza van.

3. nagyon megígértem magamnak, hogy SEMMI mást nem fog kapni cumisüvegből, se vizet, se kakaót, se gyümölcslevet, SEMMIT. Ugyanúgy mint a nővére csőrös pohárból és kanállal fog enni/inni.

És a megdöbbentő eredmény:
Az első hét pótlás után: 45dkg hízás! Állítólag ezt nem fogja tudni hónapokig produkálni, csak egyelőre igyekszik gyorsan behozni a lemaradását. Meglátjuk. A jövő héten lesz újra hivatalos mérlegelés, épp három hét tápszer után. Valószínűleg meglesz az egy kilogramm, amit mi gyerekeink eddig sose tudtak produkálni egy hónap alatt se.
Az apukája szerint teljesen Buddha kinézete lett, tokája van, pocakja és megteltek a combiján a hurkák is. Tényleg hihetetlen, hogy mi is látjuk rajta, akik minden nap látjuk. Ja és vészes gyorsasággal kinőtte az első adag ruháját.

Gyümölcsöt egyelőre nem kap, abba maradtunk a doktornénijével, hogy egyelőre szedje össze magát és ne sokkoljuk a szervezetét még egy újdonsággal. Ez valószínűleg a most kezdődő hatodik hónap projektje lesz.

Még egy extra, amit csak a mi kisfiúnk tud és éppen produkál is: hason fekve horkol!

Képek hamarosan.

A pénteki nap két dolog miatt lesz emlékezetes:

Roli immár öt hónapos, és úgy tűnik véget ért az idei nyár.

Kispasit akárki meglátja, első mondatai egyike biztosan ez: "Mekkora nagy szemei vannak!" Igazából nem is nagyok, csak nagyon kékek, nagyon okosan néz velük, mindenre figyel, mindent jó alaposan megszemlél és - szerintünk - elraktározza magában.

Mostanra bármit megragad és a szájába veszi. A cumit főleg kiveszi a szájából, ha beleakad a keze, be csak ritkán sikerül tennie, pedig nagy szüksége van rá az alváshoz. Mikor ezeket a sorokat írom, épp délutáni szunyókál, és átlag öt percenként felnyüszög, hogy tegyem vissza a kiesett cumiját. Szerencsére éjjel ezt nem csinálja. Amúgy is látványosan kevésbé cumifüggő, mint a nővére. A cumi kizárólag alvás előtt, alatt jó, ha ébren van nem kér belőle.

Hasról hátra forog egyelőre nagy rutinnal, a másik irány még csak a hátról oldalra megy, ritkán, inkább meg se próbálja.

Nagyon sokat kacag, hangosan, nem kell hozzá csikizni, elég a hasát vagy a nyakát éppen csak megsimogatni, megfújni, imádja.
Igazából nagyon barátságos, mindenkire mosolyog. Nem annyira rugalmas és mindent kibíró, mint a nővére volt ennyi idősen, de szerintem nem lehet okunk panaszra. Élete ötödik hónapjában járt már a szülei gimnáziumában a centenáriumi ünnepségen: egy darabig nézelődött, majd csendben bealudt rám kötve.

Túl van már élete első esküvőjén is, ahol messze ő volt a legfiatalabb vendég. Amikor elfáradt, szépen hazament a bébicsőszével és aludt a kiságyában amíg a szülei mulattak.

A hónap legnagyobb változása az étkezés terén történt:
Nem tudom írtuk-e, de már élete elején nehezen indult hízásnak, négy hetesen érte el a születési súlyát újra, pedig nem vesztett többet a papírforma szerinti 10%-nál. Azután két-három hónapig megnyugodtunk, mi is és a doktornénije is, hogy a kis fiúnk szépen eszik és lassan növöget is. Nem volt sose kövér, de megütötte a minimumot. Na a négy hónapos kontrollon ez megdőlt, kiderült, hogy a Kispasi nem hízik eléggé, ennek legkézenfekvőbb magyarázata, hogy kevés az anyatej amit kap.
Ez ugye három alapvető dolgon múlik: az anyukának eleget kell 1. enni, 2. inni, 3. pihenni. Enni, inni még csak-csak tud egy két gyerekes anyuka, de eleget pihenni?
Hozzátartozik a dologhoz, hogy Kispasi két és fél hónapos korától napra pontosan négy hónapos koráig aludta át az éjszakákat, elkényeztetve ezzel az amúgy is szerencsés szüleit. Ekkor kezdődött a nemulass: amikor gyermekünk 2-2,5 óránként üvöltve ébredt kajáért - ez is okot adott a gyanakodásra, mi szerint talán nem eszik eleget. Ez persze az anyai pihenésnek is rendesen betett.

Nosza, adjunk neki valamit még pluszba enni. Felmenői gyakran emlegetik, hogy mi ilyenkor már töltött káposztát ettünk, de ugye bevezetni a tudomány mai állása szerint először az almát, őszibarackot stb. lehet, ezektől viszont nem hízik a gyermek. Sebaj, Eszti is annak idején ilyen korában kezdett egy Sinlac nevű, teljesen tejmentes pépet kapni kiegészítésként, imádta és ráadásul a gyerekeinkre jellemző tej visszabukása is abbamaradt tőle. Kértem a doktornénitől receptet, majd óvatosan elkezdtük adni Rolinak is. Nem részletezném,de a harmadik kísérletre kiderült, hogy másodszülöttünk kényes gyomra nem bírja ezt a tápszert, bár minden szakember szerint teljesen ártalmatlan, nincs benne semmi ami bánthatná őt.

(Apa megjegyzése: a kisebb adagoktól csak üvöltött, a nagyobb adagot sugárban hányta ki...)

Második kísérletre "igazi" hypoallergén tehéntej alapú tápszert kapott, ami nagyon ízlett neki. Igen ám, de hogy adjuk: pohárból képtelenség, olyan mohó (vagy ügyetlenek voltunk?), hogy a fele a nyakába ment. Kanálból ugyan szépen ette, de kinek van ideje/kedve/energiája az előírt naponta ötször hatvan milliliter folyadékot a pasi szájába lapátolni?
Így esett, hogy feladva legnagyobb alapelvemet Kispasi cumisüvegből nyalja be a betevő anyatej kiegészítés ötször naponta. Esztinek sose volt cumisüvege, én erre nagyon büszke voltam, ő meg mindenkit irigyelt akinek volt.

Főleg a magam megnyugtatására leírom, hogy

1. második gyermekünk így kap eleget enni, és nem éhezik. Mára amúgy simán megismeri az üveget, nyitja a száját és nyúl érte két kézzel

2. a doktornéni szerint, aki négy hónapig szopizott, az nem fogja az üveg miatt elfelejteni a technikát. Egyelőre úgy tűnik igaza van.

3. nagyon megígértem magamnak, hogy SEMMI mást nem fog kapni cumisüvegből, se vizet, se kakaót, se gyümölcslevet, SEMMIT. Ugyanúgy mint a nővére csőrös pohárból és kanállal fog enni/inni.

És a megdöbbentő eredmény:
Az első hét pótlás után: 45dkg hízás! Állítólag ezt nem fogja tudni hónapokig produkálni, csak egyelőre igyekszik gyorsan behozni a lemaradását. Meglátjuk. A jövő héten lesz újra hivatalos mérlegelés, épp három hét tápszer után. Valószínűleg meglesz az egy kilogramm, amit mi gyerekeink eddig sose tudtak produkálni egy hónap alatt se.
Az apukája szerint teljesen Buddha kinézete lett, tokája van, pocakja és megteltek a combiján a hurkák is. Tényleg hihetetlen, hogy mi is látjuk rajta, akik minden nap látjuk. Ja és vészes gyorsasággal kinőtte az első adag ruháját.

Gyümölcsöt egyelőre nem kap, abba maradtunk a doktornénijével, hogy egyelőre szedje össze magát és ne sokkoljuk a szervezetét még egy újdonsággal. Ez valószínűleg a most kezdődő hatodik hónap projektje lesz.

Még egy extra, amit csak a mi kisfiúnk tud és éppen produkál is: hason fekve horkol!

Képek hamarosan.

Ma délutáni alvás, avagy ekkora a teraszunk:

Bal oldal:

Jobb oldal:

Ennyi...

Ma délutáni alvás, avagy ekkora a teraszunk:

Bal oldal:

Jobb oldal:

Ennyi...

Sietek dolgozni, reggelizni már nincs idő. Viki szól, hogy legalább egy gofrit vigyek magammal. Eszti is aggódik, de nem értem:
-- De hagyjáj nekünk is!

***

Eszternek indul a napja:
-- Indíts nekem mesét, melt akkol vidámabb jennék!

Sietek dolgozni, reggelizni már nincs idő. Viki szól, hogy legalább egy gofrit vigyek magammal. Eszti is aggódik, de nem értem:
-- De hagyjáj nekünk is!

***

Eszternek indul a napja:
-- Indíts nekem mesét, melt akkol vidámabb jennék!

Viki meséli, hogy ma bementek a Lidl-be a gyerekekkel. Eszter körbenéz, majd:
-- Vegyünk apának söjt!
Sírjak vagy nevessek?

Viki meséli, hogy ma bementek a Lidl-be a gyerekekkel. Eszter körbenéz, majd:
-- Vegyünk apának söjt!
Sírjak vagy nevessek?

Rolinak a hasát csiklandozzuk, imádja. Gurgulázik és teli szájjal kacag.
Eszti kapott egy játékollót, aminek nagyon örült. Ennyire:
-- Szupel jó napom jesz!

Rolinak a hasát csiklandozzuk, imádja. Gurgulázik és teli szájjal kacag.
Eszti kapott egy játékollót, aminek nagyon örült. Ennyire:
-- Szupel jó napom jesz!

Jó ég, nagyon szalad az idő! Mással is vagy csak velünk a két gyerekkel?
Lassan vége a nyárnak, lássuk mit tud már a 4 hónapos:

evés:
- már nem eszik olyan rémesen hangosan, mint az első időkben, de nagyon sok levegőt nyel és nagyon nehezen adja vissza, időnként némi tejjel együtt,

- még mindig átlag három óránként eszik (nem tudom ez ok-e, de így van), még mindig csak anyatejet,

- ruhástól éppen elérte már az 5 kg-ot

alvás:

- éjjel alszik (egy evéssel megszakítva), a többieket is hagyja,

- nappal általában minden két evés között alszik valamennyit, de előfordult már vagy kétszer, hogy egy percet sem aludt a három óra alatt

egyéb tevékenységek:
- nagyon sokat mosolyog, bárkire aki kedvesen, jókor beszél hozzá (főleg evés után:)),

- sokat beszél gügyög és formálja a kis száját, két-háromféleképpen tudja már mondani, hogy ő most boldog, vagy valamivel elégedetlen,

- teljesen rutinosan fordul a hasáról a hátára, ha zavarja az új helyzet, akkor kiabál is,

- egyre többet nézelődik, piszkálja a felette lógó játékokat. Egyelőre ugyanolyan rutinnal használja a játékok piszkálására a kezeit és a lábait.

Nagyon cuki, mindenki szerint, beleértve a szüleit, a nagynéniket, az idegen néniket és bácsikat, valamint Esztit is...

Képek még jönnek.

Jó ég, nagyon szalad az idő! Mással is vagy csak velünk a két gyerekkel?
Lassan vége a nyárnak, lássuk mit tud már a 4 hónapos:

evés:
- már nem eszik olyan rémesen hangosan, mint az első időkben, de nagyon sok levegőt nyel és nagyon nehezen adja vissza, időnként némi tejjel együtt,

- még mindig átlag három óránként eszik (nem tudom ez ok-e, de így van), még mindig csak anyatejet,

- ruhástól éppen elérte már az 5 kg-ot

alvás:

- éjjel alszik (egy evéssel megszakítva), a többieket is hagyja,

- nappal általában minden két evés között alszik valamennyit, de előfordult már vagy kétszer, hogy egy percet sem aludt a három óra alatt

egyéb tevékenységek:
- nagyon sokat mosolyog, bárkire aki kedvesen, jókor beszél hozzá (főleg evés után:)),

- sokat beszél gügyög és formálja a kis száját, két-háromféleképpen tudja már mondani, hogy ő most boldog, vagy valamivel elégedetlen,

- teljesen rutinosan fordul a hasáról a hátára, ha zavarja az új helyzet, akkor kiabál is,

- egyre többet nézelődik, piszkálja a felette lógó játékokat. Egyelőre ugyanolyan rutinnal használja a játékok piszkálására a kezeit és a lábait.

Nagyon cuki, mindenki szerint, beleértve a szüleit, a nagynéniket, az idegen néniket és bácsikat, valamint Esztit is...

Képek még jönnek.

avagy Meddig ragaszkodjunk az elveinkhez?

Eszternek megígértem hogy kaphat egy kis szőlőt.

-- Ott eszem meg! -- mutat Eszter az én székemre. Ezt nem akartam, de ha elkezdek vitatkozni vele, tudom, hogy hisztizik, sír, üvölt, hogy ő ott akarja megenni. Kellett hát valami más:
-- Eszter, az etetőszékben eszed meg, vagy nem kapsz.
Erre ő, mintha mi sem történt volna, teljes természetességgel:
-- Az etetőszékben eszem! Te kimagozod!
-- Nem, Eszter vagy kimagozod te, vagy nem kapsz.
-- Én kimagozom.
-- Jó, de vedd fel a szkafandert! -- az egyik pártedlit hívjuk annak.
-- Nem, szkafi nem kell.
-- Akkor nincs szőlő.
-- Szkafit felveszem.

Mindezt úgy, mintha mindig is ezt akarta volna. Egy percen belül zsinórban háromszor.

avagy Meddig ragaszkodjunk az elveinkhez?

Eszternek megígértem hogy kaphat egy kis szőlőt.

-- Ott eszem meg! -- mutat Eszter az én székemre. Ezt nem akartam, de ha elkezdek vitatkozni vele, tudom, hogy hisztizik, sír, üvölt, hogy ő ott akarja megenni. Kellett hát valami más:
-- Eszter, az etetőszékben eszed meg, vagy nem kapsz.
Erre ő, mintha mi sem történt volna, teljes természetességgel:
-- Az etetőszékben eszem! Te kimagozod!
-- Nem, Eszter vagy kimagozod te, vagy nem kapsz.
-- Én kimagozom.
-- Jó, de vedd fel a szkafandert! -- az egyik pártedlit hívjuk annak.
-- Nem, szkafi nem kell.
-- Akkor nincs szőlő.
-- Szkafit felveszem.

Mindezt úgy, mintha mindig is ezt akarta volna. Egy percen belül zsinórban háromszor.

Eszter játszik az anyja laptopjával:
-- Most beíjom, hogy "cickom", azután megnézem a jevejeimet.

Picit később, a kanapén hátradőlve, cumival a szájában, ölében a laptoppal csak ennyit mond:
-- ponthu

Eszter játszik az anyja laptopjával:
-- Most beíjom, hogy "cickom", azután megnézem a jevejeimet.

Picit később, a kanapén hátradőlve, cumival a szájában, ölében a laptoppal csak ennyit mond:
-- ponthu

... egy csoda:

- nagyokat alszik,

- sokat nevet - nyitott szájjal és időnként hangosan is,

- és beszél, sokat ... mivel érdemeltem én ezt ki?

- ja és lassan teljesen rutinosan fordul a hasáról a hátára

... csoda cuki ...

... egy csoda:

- nagyokat alszik,

- sokat nevet - nyitott szájjal és időnként hangosan is,

- és beszél, sokat ... mivel érdemeltem én ezt ki?

- ja és lassan teljesen rutinosan fordul a hasáról a hátára

... csoda cuki ...

Reggel Viki és Eszti ébred először. Eszti megkérdi:
-- A pasik még ajszanak?

Reggel Viki és Eszti ébred először. Eszti megkérdi:
-- A pasik még ajszanak?

Eszter a minap megtalálta a Pempő kupán nyert érmemet. Kérdezte, honnan van. Viki mondta, hogy apa nyerte. Ő a nyakába akasztotta, nagy büszkén, peckesen lépkedett és így szólt:
-- Én is tudok nyerni!

Pontosabban, mennyi pénzt ér egy gázos lufi? Minden ilyen kérdésre a válasz: amennyiért megveszik. Én konkrétan 500 Ft-ért.

Hogy jó vásár volt-e? Attól függ. Ahhoz képest, hogy került vagy 30 Ft-ba előállítani, nyilván nem. Ahhoz képest, hogy mekkorát mókázott vele Eszter, bőven megérte.

Ott kezdődött, hogy jól viselkedett, még mielőtt megkapta, csak azért, hogy megkaphassa. Nem a nevelési módszerek csúcsa, gondolom, de lett pár nyugodt percünk. Azután iszonyat büszkén ment vele végig Debrecen főutcáján -- hozzá kell tennem, hogy Eszter előtte még csak könyvekben látott héliumos lufit -- , sőt, titokban kicsit én is büszke voltam. Méghozzá ezúttal nem Esztire, Rolira vagy Vikire, hanem a lufira... Itt jött a kis intermezzo, mert az utca végére le is engedett a lufi, de rövid alkudozás után kicserélték. Az újnak már mi kötöttük be a száját, ki is tartott.

Este még hatalmas hancúrozás volt az ágyban lefekvés előtt. No, ez így persze félreérthető lett. (Jó, nyilván annak szántam.) Szóval természetesen Eszti játszott a lufival egy óriásit, teli szájjal kacagott, de mi is élveztük. Ráadásul a szobában már nem is kellett annyira vigyázni, hisz megfogta a plafon. Lefekvés előtt még megkért, hogy hadd köszönhessen el puszival a lufitól.

Másnap délelőtt még azzal sétált, jó játék volt az is, de délre leengedett. Azaz fura, a térfogata nem nagyon változott, csak elnehezült. Így könnyebb is volt Eszternek megválni tőle. Egy kicsit persze nekem is...

Kedves szülők! Ha legközelebb olyan helyen jártok egy két és fél évessel, ne sajnáljátok két fagyi árát egy lufira!

-----------------------------

ui: Utánanéztem. Nem is olyan olcsó ám a hélium! 150-300 Ft/lufi! Hm, így már igazán megérte!

Esztert egy mini gumicsónakban vittem fürdeni a Balatonba. Labdáztunk, és egy rossz pillanatban ő kinyúlt a csónakból a laszti után, és belefordult a vízbe. Semmi vész, egy másodperc alatt kikaptam. Előtte azonban már attól is hisztizett, ha víz fröccsent az arcába, így eszeveszett sírásra voltam felkészülve. Megtörölgettem az arcát, ő prüszkölt, majd nézett hülyén, hogy "ez mi volt?!". Az első szava, csodálkozva, de picit büszkén:
-- Kiköptem!
Utána közvetlenül, mintha a gondolataimban olvasna:
-- Anyának elmondjuk?