Esztert egy mini gumicsónakban vittem fürdeni a Balatonba. Labdáztunk, és egy rossz pillanatban ő kinyúlt a csónakból a laszti után, és belefordult a vízbe. Semmi vész, egy másodperc alatt kikaptam. Előtte azonban már attól is hisztizett, ha víz fröccsent az arcába, így eszeveszett sírásra voltam felkészülve. Megtörölgettem az arcát, ő prüszkölt, majd nézett hülyén, hogy "ez mi volt?!". Az első szava, csodálkozva, de picit büszkén:
-- Kiköptem!
Utána közvetlenül, mintha a gondolataimban olvasna:
-- Anyának elmondjuk?
