Megjöttünk a nyaralásból, szuper volt. Kedves ismerősöknél voltunk a messzi északon, Finnországban. Mivel már voltunk arrafelé korábban, és a nevezetességeket már kipipáltuk, így a dolog tényleg a pihenésről szólt, a legjobb részek újranézésével. Pont mint egy DVD-n, csak rendezői kommentár nélkül. Szóval bringáztunk a vidéken, fürödtünk a finn tavakban (oké, na, egyben), sétáltunk nemzeti parkban és skanzenban, ettünk rénszarvashúst és lazacot a piacon.

Ez utóbbi elég mókás, úgy árulják, mint nálunk a lángost és a hurkát. Tényleg klassz, Eszti a megmondhatója ("nyamm!"). Arra kell csak vigyázni, hogy ne csenjék el az ételedet a szemtelen sirályok. Voltak remek játékok is, PlayStation 3, egy nagyon cuki két és fél hónapos kisbaba és Wii -- nos, az általam velük  eltöltött idő sorrendjében... Alkalomadtán rakok majd fel képeket és a mókusok szigetéről videót is. Kedves házigazdák, köszi mindent még egyszer!

Hanem igazából nem emiatt írok. Történt mostanság Esztivel valami, amit nem értünk, nem szeretünk és szeretnénk, ha elmúlna. Hátha van ötletetek. (Igazából titokban már annak is örülök, ha sok kommentet kapok...) Szóval valami elromlott. Pár napja kezdődött: Eszter éjjel álmában felsír, nyűszít, az anyját hívja.  Nem ébred fel, de hánykolódik, kapálódzik, visít. Tegnap még azt is mondta álmában, hogy "kutya", azoktól pedig legtöbbször fél.

A cumi, simogatás, nyugtató szavak (halkan vagy hangosan) csak rövid ideig hatnak. Pár nap óta éjjelente párszor eljátszotta ezt, de tegnap nagyjából óránként. Olyan az egész, mintha rosszat álmodna. Még a víz is kiveri néha, a teste ilyenkor hidegebbnek tűnik. Az a furcsa, hogy amúgy látszólag minden rendben. Egészséges, napközben jó kedvű, játszik, eszik-iszik rendesen, nevet, nem sír. Elvileg jöhetne a foga is, de korábban az nem ilyen volt. Akkor látszott, hogy fáj neki, most pedig úgy tűnik, nem fáj, csak szörnyű rosszat álomodik. Vajon mi lehet akkor a baj?

Az igaz, hogy mostanság elég sokat vonultunk, gyakran aludt idegen ágyakban, sőt napközben sokszor csak az autóban vagy a babakocsiban. Ugyanakkor szemlátomást ez nem zavarta, elég könnyen alkalmazkodott az új helyzetekhez, megtanulta, ott helyben mi hol van. Most egy darabig nem megyünk sehova, meglátjuk, hátha az használ.

Szerintetek? Van az olvasók között babapszichológus? Vagy esetleg egy kisbaba, aki elmagyarázná?