Napi Eszti:
-- Mi volt ma az ebéd az oviban, Eszti?
-- Kara.... karabáléleves.
-- :), és mi volt utána?
-- Kenyér.
-- Kenyér?
-- Igen. És beledobáltuk a levesbe!!
Viki még elmesélte, hogy hallotta, hogy ugyanezt a pirított kenyérkockás eseményt egy másik kisgyerkőc így magyarázta el a nagymamájának:
-- Száraz kenyér volt ebédre!
A mama nem nagyon értette, de rend a lelke mindennek:
-- Nem baj, azt is meg kell enni!
Éjjeli Eszti:
Ez is nagyon cuki volt, de leírni nem igazán lehet. Azért megpróbálom. Fontosak a részletek. Tehát Eszti ugye még nincs négyéves, kiscsoportos óvodás. Sok mindent ért már, de nagyon sok mindenről fogalma sincs, mint minden korabeli kölyöknek.
Szóval ma éjjel 3 körül felébredt, hogy pisilnie kell. Kiveszem az ágyából, leszedem róla a hálózsákot. Hőemelkedése volt, fázott a zsák nélkül és ugye álmából ébredt. Ezek miatt alig állt a lábán és remegett a sötétben. Ekkor rám nézett, és ezt mondta a szokásosnál is vékonyabb hangján, az ablak felé mutatva:
-- Nekem nincs ébresztőórám. De ha ott van csík, akkor nappal van, ha nincs csík, akkor éjszaka.
Imádom!
