Amikor azt játssza a kiscsaj, hogy a hajára keni a lecsót, de így konkrétan, az nem olyan vicces. Azaz szerintem tök vicces volt, de persze nevetés nélkül kellett szigorú és határozott Nem!-et mondani. Ez csak részben sikerült, és ő is folyton azt leste, hogy elröhögöm-e. Nem!

De nem ezért írok. Ami tényleg tök jó, az a koccintás. Egyszer megmutattuk neki, azóta mindig koccintani kell, ha iszik. Ő a csőrös poharával, mi a vizessel. Újabban, hogy ne legyen ilyen öncélú a dolog, elkezdtünk a plüss állatok egészségére inni...

A mai legújabb, hogy elkezdte etetni a szüleit. Ebédnél Vikit, vacsinál engem. Hihetetlenül meglepődtem, de asszem szépen ettem. Ő meg fennhangon kacagott a saját viccén.

Nincs mese, most már tényleg kénytelen vagyok bevetni a cuki címkét.