Ködlámpa blog

Itt kérem napok alatt igazi tavasz lett, a legszebbik fajtából. A feladat: valami természetközeli helyre menni, meglesni a keltikéket. A nehezítő tényezők: Eszti délutáni alvása, illetve hogy se Eszti se Viki nem tud momentán túl sokat gyalogolni. A megoldás: a szokásos tavaszi…

Reggel: még pizsiben, cumival, de már telefonál.   Reggeli paprika: Cipőben: De kié?   Indulunk a játszótérre hátizsákkal:    

No, valami vidámabb. Most ilyen: (Mehet teljes képernyőn, és lehet kicsit játszani a felbontás növelésével, bár sokkal jobb nem lesz tőle.)

Eszter körülbelül húsz szót tud, ami nem túl sok ugye. Most azonban roppant tréfásan bővült a szókincse. Meglát valamit, ami tetszik neki (pl. egy számára ismeretlen mobiltelefont), és közli, hogy: -- Váú!

Reszkess Európa! Kicsi Eszter jön nyaralni! Amúgy a (nem sürgősségi) igényléstől számított negyedik munkanapon a kezembe adta a postás az útlevelet. Hihetetlen, komolyan. Mindig lenyűgöz, ha valami működik ebben az országban.

Mostanában minden ja-ra végződik Eszternél. A papírzsebkendő például "fuja", a "kukucs" pedig "kukuja". Nagyon sok új szót amúgy nem tanult mostanság, Viki szerint azért, mert a járás megtanulására koncentrált. Hihetően hangzik, cserébe már nagyon szépen jár. Érdekes módon…

A kiscsajnak kezdett elég komoly lobonca lenni, és mivel én nem voltam elég bátor, hogy nekiessek a hajának egy ollóval -- épp elég a körömvágás körüli balhé nekem -- kerestünk a környéken egy gyerekfodrászt.Mivel elirigyeltük Porcelántól a fodrászos blogbejegyzését, ezért…

Amikor azt játssza a kiscsaj, hogy a hajára keni a lecsót, de így konkrétan, az nem olyan vicces. Azaz szerintem tök vicces volt, de persze nevetés nélkül kellett szigorú és határozott Nem!-et mondani. Ez csak részben sikerült, és ő is folyton azt leste, hogy elröhögöm-e. Nem! De…