Ma van Eszter szülinapja! A 12. hónaplóval kezdetét veszi a jubileumi ünnepségsorozat! Azt viszont jó lesz tisztázni az elején, hogy ez most egy hagyományos hónapló lesz, ami életének a 12. hónapjáról szól, az egy éves összefoglaló majd külön jön...

Eszter most teljesen olyan, mint Enikő a Frédi és Béniből. Négykézláb jön-megy és folyamatosan gagyarászik és persze gyönyörű!

Elsőre még nem látszik rajta, de bizony már megért dolgokat. A „pápá”-ra elkezd integetni, ha olyan kedve van. Érti még hogy „Add ide a cumit!”, és odaadja, de persze vissza is várja azonnal. A „Hol a labda?”-ra megmutatja, hogy hol van és néha oda is megy.

Ez vicces volt amúgy. Viki egy másik játékkal játszott vele: színes félgömbök vannak a játékban, majd az egyik alá berakott egy sárga golyót, és megkérdezte Esztit, hogy hol a labda? Eszter egy ideig nagyon furcsán nézett Vikire, majd eltepert a szoba sarkába az igazi, zöld labdájáért.

A legújabb, hogy a „Hol az okos fejed?” kérdésre a kobakjára mutat, méghozzá nagyon büszkén. Az is vicces, hogy amikor erre azt mondtuk hogy „Ügyes!”, elkezdi megtapsolni magát. Mert hogy ugye a dicsérethez jár a taps is. Mondjuk most kicsit megkeveredett, és a legtöbb „Hol a. ... ?” kérdésre a fejére mutat, így ezt kicsit hanyagoljuk.

Kedves játéka az „odaadom-visszaadod”, ezt bármivel tudja csinálni, csak kell hozzá egy szülő. Néha hármasban is játsszuk. Elég sokáig... Új kedvence a kilincsek, de főleg a kulcsok. Ha nagyritkán megengedjük neki, hogy piszkálhatja valamelyiket, hát teljesen odavan.

Ami a mozgást illeti, ágy, kanapé mellett Eszti már fel tud állni, és egész tűrhetően lehuppan, ha megunja. Vicces volt, hogy bár négykézláb már szuper gyors, sokáig csak toronyirányt közlekedett. Bármi került az útjába, inkább megpróbált átmászni rajta minthogy kikerülje, még akkor is, ha az csak minimális kitérő lett volna. Ma először viszont már határozottan kikerült dolgokat, szóval kezd ravasz lenni a kis csaj.

Kezd az akarta is erősödni. Ez nyilván nem baj, de mundjuk nem is annyira hiányzott a hétköznapokhoz. Már nem jó, ahogy eddig volt, saját elképzelése van a dolgokról, amitől néha nehéz eltéríteni. Sokszor rámutat, hogy mit szeretne, de még könnyű mással elvonni a figyelmét. Az evés mostanában neki unalmas, úgyhogy valamit játszani kell, ha azt akarjuk, hogy egyen rendesen. Napközben folyton utána kell rohangálni, mert remek ötletei vannak, hogy mi mindent lehetne csinálni a DVD-kkel, a virágokkal és még ki tudja mivel. Folyamatosan rendezzük át a lakást, hogy gyerekbiztos legyen, de még nem lehet egyedül hagyni sajnos a kiságyán kívül sehol sem. Nem irigylem Vikit.

Evésben egyébként nem rossz: hatalmas adagokat befal. Meg is lett az eredménye, immár 9 kiló felett van. Ja igen, írtam már, hogy csőrös pohárból egyedül iszik? Jó, néha eldobja utána... Még háromszor szopik és két-háromszor alszik napközben. Az éjjeli alvás kényes téma, kisgyerekesek most ugorjanak, mert különben nagyon utálni fognak. Szóval este fél tíz-tíz körül tesszük le. Ha sokat evett vacsira, akkor kilencig alszik egyben, ha kevesebbet, akkor reggel hét körül reggelizik (anyatejet), és alszik tovább úgy kilencig.

Végezetül két vicces dolog. Az egyik, hogy most ugye hideg van kint, így jól felöltöztetjük ha kimegyünk. A pufi overálltól mozdulni sem igen bír, pláne, hogy a babakocsiban van még egy szőrmezsák, illetve az autóban az autósülés. Azt gondolnánk, hogy nem tetszik neki, hogy így mozdulatlanul kell ülnie, de ő elég jól viseli. Ilyenkor teljesen „lefagy”, csak csendben, mozdulatlanul nézelődik. Néha picit gagyog, de főleg csak csendben les. Volt, hogy teljesen a szemébe csúszott a sapka, de azért sem szólt egy szót sem. Ahogy hazaérünk, és kezdjük leszedni róla a meleg ruhákat, úgy élénkül fel ismét. Módfelett praktikus viselkedés.

A másik vicces dolog ma este történt. A leveses kistányérját megkapta vacsi után, hadd játsszon vele. Ettől iszonyú boldog lett, alig akarta elhinni, hogy ez igaz lehet. Forgatta, csodálta, piszkálta és mutogatta nekünk hosszú percekig. Majd azt láttuk, hogy csippentett az etetőszékén lévő asztalkáról egy kis levegőt, majd betette a tálkába. Néha ugyanezt fordítva csinálta, néha a tálkából a szájába. Azt játszotta, hogy belerak dolgokat, amik nem is voltak ott. Szerintünk zseniális a csaj!

Képek, ezúttal feliratokkal (kattints a képre, vagy vidd fölé az egérmutatót!):

Videók (elnézést, van még mit tanulni az operatőr szakmán):