Pontosabban három és feledik, mert sose jutok oda, hogy írjak. Egy ma esti apróságot azonban muszáj megörökíteni, és ez remek indok hónaplózásra.
Hazaértünk a nagyszülőktől, rámolunk ki a kocsiból. Táskák, szatyrok, csomó vacak. A babakocsi kihajtogatása elvett egy kis időt, Eszter addig ült beszíjazva a hordozójában. Néma csend felőle, de csak szól, ha baj van. Hát nem. Pontosabban ő egy nagyon türelmes kisbaba, és úgy látszik nála máshol van az „ezt azért már szóvá teszem” határ. Ugyanis mikor végeztünk és odamegyek hozzá, akkor látom, hogy a sapkája lecsúszott, de úgy, hogy már kb. a száját is eltakarta. Ébren volt, de egy szót sem szólt. Felhúztam, csak nézett rám nagy szemekkel... Szuper baba, még mindig.
No, de ha hónapló, akkor kezdjük az elején! Először is tehát nő – mármint növekszik. Jócskán öt kiló felett jár már, szépen kikerekedett a feje és egyáltalán: csecsemő lett az újszülöttből. Persze még mindig csodaszép. (Elfogultság nélkül, igazán...)
Úgy néz ki, beállít a napirend is, ami kb. a következő: kaja fél hat körül (szegény Viki!), kilenckor, dél után picivel, és tovább kb. három óránként: 3, 6, 9. Ezután jön a fürdés, amit már jó ideje hang nélkül vesz tudomásul. Pancsolni ritkán szokott, fáradt már ekkorra. Egyszer-kétszer majdnem elaludt közben, de jellemzően csak szépen nézelődve tűri a fürdetést. Törölközés és felöltözés után villanyoltás, majd 3-4 perc búcsúzkodás után ott hagyjuk az ágyában, még félig ébren. Ezután egyedül elalszik az esetek nagy részében, ami elég kényelmes nekünk. Van, hogy párszor be kell menni a cumit visszarakni, de ez sem vészes. Mondjuk Vikinek sok munkája van abban, hogy ez így menjen, és biztos Esztin is múlik, de nagyon örülök, hogy nem kell vele kézben tartva órákig sétálni. Éjfél körül van még egy tréfás dolog: szopik álmában. Nem ébred rá fel, ilyenkor gyorsan kajál, nem is szív, ahogy az autószerelők mondják, fals levegőt, így büfiztetni sem kell.
Egyre ügyesebb is: először csak egyik kezével fogta a másikat, és közben érdeklődve nézte mindezt, majd később a játékokat is képes lett már megfogni. Pontosabban két kézzel megragadni és, természetesen, a szájába tuszkolni. Régi vágya, hogy egyszerre férjen be a szájába a cumi és a két ökle is, és bár a dolog szerencsére elég reménytelen, nem adja fel. Cumi helyett bármi mást is szívesen szopogat: az ökle elég „kézenfekvő”, de az ujjaival is próbálkozik, egyelőre majd’ minden kombinációban.
Hátáról simán az oldalára fordul, itt azonban sajnos véget ér a tudomány. Azaz egyszer-kétszer sikerült a hasára fordulni, de ez elég ritka. Ennek oka szerintünk az a „terpeszbetét”, amit a csípője miatt még pár hétig hordania kell. Általában nem zavarja, de az átfordulásban picit akadályozza.
El ne felejtsem a legviccesebb kunsztot: megjött a hangja. Ha jó a kedve (tipikusan evés után fél órával) gagyog, sikoltozik, kurjongat. Sőt, van pár viccesebb effekt is. A „rekedt bárzongorista” kicsit ijesztő, még jó, hogy mosolyog hozzá. A „b*szó macskák” iszonyú hangos, szerencsére nem sokat csinálja. A legdurvább azonban eddig csak egyszer volt, remélem nem is lesz sokat. Leírni nagyon nehéz, legyen elég annyi, hogy nagyon hangos és nagyon ijesztő volt. Utána Vikivel döbbenten néztünk egymásra, majd ő így kommentálta:
-- Ez pont olyan volt, mintha egy macskát kivágtak volna az ablakon. -- és tényleg. Mármint tényleg olyan volt.
Új játékai vannak (méhecske, kutya a Holdon), már rég nem volt halacskázás. Egyre ritkábban nyújtja ki szupermenesen a kezét, és csak most vettük észre, hogy már rég elmaradt az újszülöttként oly gyakori momentum, amikor sokszor sokáig a levegőben felejtette a kezét vagy a lábát, nem egyszer úgy is aludt el. Hüpp-hüpp. Tényleg "olyan gyorsan felnőnek!"
Május 1:
Anyák napja: (a gyöngyvirág mérgező, nem megenni!)
Fincsi ujjak:
Kicsit cuki?! :)
Sikongatós videó:
