Esküvőt még nem késtünk le... eddig. Egy kolleganőm, egyben lelkes olvasóm házasodott meg szombat délelőtt. A gondok itt kezdődtek. Mármint nem a házassággal, hanem a délelőttel. Gyors ébredés, reggeli, indulás volt a terv. Meglepő módon relatíve időben sikerült is elindulni, de beütött az M0 faktor. Aki jár rajta, tudja miről beszélek: ha nincs semmi, márpedig legtöbbször nincs, húsz perc végigmenni rajta, de a legkisebb akadály esetén is minimum egy óra. Márpedig akadályok azért meglepően sokszor akadnak, így most is. A dugóban ácsorgás közben meglepetten konstatáltam, hogy a mögöttünk álló kocsiban egy kollegám és az öcsém van, szintén talpig díszben. Szintén elkéstek...

Hatalmas, gyönyörű kertben volt a ceremónia. A villa elé, ahol az egész zajlott, hosszú út vezetett, ráadásul picit felfelé, az út mellett csak fű. Itt még egy jól képzett kommandós sem tudott volna feltűnés nélkül beosonni, pláne nem egy babakocsival. Mindenesetre a gratulációra odaértünk, a hely és a pár nagyon szép volt, és a sütik is ízlettek. Még az idő is csodás volt. Az idill akkor kezdett veszélyessé válni, amikor az egyik srác talált valakit maga helyett, hogy hazavezessen, és kezdte a „pezsgőzést”, ahogy a meghívón állt, szó szerint venni. Előtte bepróbálkozott egy „Milyen boruk van?” kérdéssel a pincérnél, majd miután a felszolgáló gyümölcsleveket kínált, kompromisszumkészségről tanulságot tévén maradt a pezsgőnél. Az szerencsére pont időben fogyott el, mielőtt nagyobb baj lehetett volna. Ekkor azért még volt egy komoly veszély, elkezdte ugyanis egy szalvétára leírni az Üllői úti fuck: Esküvő c. számának szövegét és akkordjait, hogy odaadja a háttérzeneként magyar nótákat citerán előadó kis csapatnak. Mondjuk nem haladt valami gyorsan, konkrétan addig jutott, hogy „Csokor a kézbe”, amikor is nagyjából vége lett a bulinak.

Megbeszéltük, hogy a közeli bevásárlóközpontban ebédelünk, ha már úgy is ott a kocsi. A srác erősen elszomorodott, amikor kiderült, hogy tényleg ebéd lesz, és nem sörözni megyünk, de végül is akad dobozos sör is az egyik helyen, plusz óriás kivetítőn az időmérő edzés Bahreinből, így béke volt.

Este aztán Eszternek felváltva énekeltem az Üllői út fuck-ot és azt, hogy
„Egy farmon jártam a múlt héten,
Tehenet láttam a réten,
És képzeljétek azt mondta, hogy
Mú, mú, mú”
Jó dolog apának lenni, csak nem szabad túl komolyan venni!

Hasonló jókat, K&Gy!