Világgá kürtölésre méltó esemény, hogy tegnap fel is avattam a vitorlás nadrágot. Siófokon vízre került a hajó, amivel – legénységként – versenyezni fogok. Pontosabban már vízen volt, csak az árbocot kellett beletenni, ami, tekintettel a kb. 10 méteres hosszára, 5 embert és egy darut igényelt. Utána állítgatások, egymillió kötél helyrerakása és röpke négy óra múlva menetkész volt a vitorlás. A fél kikötő amúgy kint volt, mindenki a hajóját rakta össze, sok ismerős most találkozott ősz után először. Napsütés, szél, víz. Nagyon Ötvös Csöpis hangulat, így leírni lehetetlen, érezni kell.

Egy gyors ebéd után persze ki is mentünk a vízre egy körre. A négyes, inkább ötös erősségű szélben rajtunk kívül még egy hajó volt kint. Ez kérem sporthajó, ráadásul csak az új, nagy és nem is csökkenthető vitorlák voltak fenn, így igencsak vizes lett a banda. Nem, nem estünk bele, csak elég komoly mennyiség fröcsögött fel, de ez egy ilyen hajón, ilyen szélben normális. Mondjuk a többieket nem irigyeltem, ők sima utcai ruhában ültek a 11 fokos Balatonvízben, nekem pedig nagyon jól jött az előző nap vett nadrág.

Elmondhatatlan jó volt mindez a hosszú tél után!

Jut eszembe: még ősszel, a Ködlámpa blog előtti időkben, elraktuk télire az amúgy szénszálas, ezért könnyű, de méregdrága árbocot. Ekkor sütöttel el elég spontán módon „Captain P.” azt, hogy el ne törjük az árbocot, mert akkor megtudjuk, mi is igazából a „karbon-ára”. (Jujj.)