Az előző bejegyzésben írtam arról, hogy mennyire nem tud még beszélni. Ehhez képest a következő történt. A ma délutáni alvása után bementem a szobájába, már ült az ágyában.
-- Szia! -- köszöntem neki.
-- Szia! -- hangzott a válasz.
Tökéletesen érthetően, bármi akcentus…