Bloggerekkel közös programot tervezni azért is vicces, mert utána lehet ugyanarról mindketten írni. Az a játékszabály, hogy amíg nem tetted fel a sajátodat, addig nem olvashatod el, mit írt a másik -- már ha te voltál a lassabb. Volt már ilyen amúgy a Ködlámpa blog történetében, de ez persze semmit sem von le a múlt vasárnap délután értékéből.

Porcelánmatrjoskát (Gábor) és szüleit látogattuk meg. Itt az ő verziójuk, remélem semmi rosszat nem írnak rólunk... Bár a gyerkőcök bioritmusa nem volt teljesen szinkronban, így jó későn értünk oda, remek kis délután lett. Tekintettel a dupla születésnapra és a Daubner veszélyes közelségére, ipari mennyiségű szénhidrát fogyott, denyhítő körülmény viszont, hogy a legjobbik fajtából. Közben az is kiderült, hogy az, hogy valaki reggeli előtt már kernelt fordít, és víájban szerkeszt html-t*, nem jelenti azt, hogy nem képes hihetetlen jó kuglófot sütni. Ma is azt reggeliztem még, álom finom.

Vicces volt Gábort látni. Ugyan most láttam életemben először, de mivel a blogon követtem eddig is az életét, régi ismerősnek tűnt. Csak kicsit nagyobb, mint gondoltam :) Mostanra már nagy, bátor fiatalember lett, aki keni-vágja az autómárkákat és több négyzetméter vasútvonala van. Hm, nem is bánom, hogy fiam lesz!

Porcelánék, viszlát mihamarabb!

---

*ezek persze puszta vádaskodások, de mindkettőt simán kinézem Andrásból :)