Azt mondta a védőnő, hogy Eszter úgy ragozza a szavakat, ahogy a háromévesek szokták. Pedig még nincs kettő! (Büszke, büszke szmájli!)

Amúgy tényleg, múlt idő, főnév- és igeragozás, egész jól megy. Legalábbis már most sokkal jobban, mint nekem valaha ment németül.

Ezzel párhuzamosan viszont kezd elveszni az a cuki dolog, ahogy ő adott saját nevet tárgyaknak. A telefon például sokáig "halló" volt (hajjó), ami ugye tök logikus. Mára már telefon. Sajna (?). Ugyanígy az uborka már nem koba (ok, ez nem logikus, de rövid és egyértelmű), és a cumi sem nyamnya már.

Sebaj, büszke vagyok és kész!!