Elkezdődött hát, amire rég vártam. A beszélni tanulás, illetve a világ megismerése során elhangzott vicces mondatokról, aranyköpésekről beszélek, és persze Eszterről.

Érdemes volt látni úgy egy-másfél éve, hogyan fejlődik a mozgása. Hogyan lesz a kalimpálásból egyre tudatosabb kéz- és lábhasználat, hogyan fordul át először, hogyan kerül át az ágy egyik végéből a másikba, vagyis, hogy lesz egyre ügyesebb. Most a beszéden a sor. Már rég nem írjuk, milyen szavakat tud, hiszen bármit elismétel, és nagyon furcsákra emlékszik akár hetek múlva is. (No igen, ideje lenne a káromkodást abbahagyni, legalább előtte.)

Számomra meglepő, hogy a ragozás ennyire a szótanulással együtt jön. Ha megtanul egy szót, már egyből ragozza is. Például:

-- Eszti, megyünk haza -- mondjuk neki. Mire ő:
-- Karácsonyfához?

Ki sem látszik a földből, pár hete még minden szónak örültünk, most pedig komplett mondatokat összerak. Például tegnap este fürdetés után nem kellett neki a kikészített pelenka, és választott egy másikat. (Naná, hogy pontosan ugyanolyat, ugyanazzal a mintával.) Így kommentálta:

-- Ez ... jó lesz ... Esztinek.

Nemtom, így leírva nem olyan vicces, de élőben annál inkább. Majd rakok fel mostani videót, úgy érthetőbb lesz, milyen most, és milyen lehet a szájából egy ilyen. Amit viszont ma meséltek a szüleim, az szerintem objektíven is vidám. Pár órára lepasszoltuk, amíg mi elmentünk vásárolni. Amikor összeszedtük, kérdeztük, milyen volt. Anyukám azt mesélte, hogy a kiscsaj hóna alatt egy babával vágtatott át a lakáson, és közben ezt mondta:

-- Baba megy, keres Esztinek banánt.