A múlt hétvégén került sor a korábban beharangozott Octoberfest-látogatásra. Akkor ezt írtam róla: "Azt mondják, hogy ma már nagyon tömegturizmus jellege van, de azt gondolom, hogy ha sör van, akkor rossz nem lehet. Márpedig az lesz!!" Nos, sok mindenre gondoltam, de arra nem, hogy pont sör nem lesz... Azaz mégis, de nem úgy.

No de kezdjük az elején, az eleje ugyanis igencsak meglepő volt. Ami azt illeti, nagyon, sőt nagyon-nagyon valószínűtlen, de azért mégis igaz. Szóval egyetem alatt jóban voltunk egy bajor sráccal, azóta azonban lefolyt némi víz a Dunán. Asszem azóta egyszer találkoztunk csak, és annyit tudtunk róla, hogy Argentínában dolgozott sokáig, majd elköltözött Kolumbiába.

Idén nyáron Helsinkiből átlátogattunk egy napra Tallinnba. Miután megnéztük a várost, egy elég kihalt utcán sétáltunk vissza  a komp fele, amikor is ez a barátunk szembe jött az utcán... Mint kiderült, ő is csak egy-két napot töltött ott turistaként. Volt nagy örömködés, majd egy sör mellett megbeszéltük, hogy jó lenne találkozni az Octoberfesten. Az ilyen nyári ígéretek gyorsan el szoktak szállni, de ez tartósnak bizonyult, sőt, Zürichben élő közös barátainkkal együtt is befértünk még a kéróba, így a terv adott volt.

Innentől Évi leírt mindent, olvassátok el, érdemes! Apró kiegészítések csak: az hagyján, hogy a sörsátrakba nem jutottunk be, de a később leültünk egy kerthelységben, ahol olyan negyven percet kellett sorban állni egy korsó sörért. A városnézés már határozottan sikeresebb vállalkozás volt, de csak az esti fél kacsánál gondoltam először, hogy na jó, akkor megérte eljönni. Ami azt illeti csak azért megérte volna.

Egy kis kódfejtés még Évihez:

• Szent Teréz egy rum, de olyan remek, hogy alapjaiban változtatta meg a rumról bennem azelőtt kialakult (amúgy pozitív) képet.
• Andi egy nagy ökör (bocsi...)
• Dezső meg ugye egy röfi, mi más
• Isiről fogalmam sincs, de érdekelne

A másnapi terv kemény volt. Nagyon kemény, ami azt illeti, de véghez vittük.

Nem túl sok alvás után csörög a vekker, ébresztő van. Álmosan kóválygunk, de nincs idő sok tökölésre. Gyors zuhany, gyors kávé, reggelire nincs is igazán idő, mert nincs mese, menni kell.... sörözni. Sok kedvem nem volt, akkor már inkább egy pálinkás jó reggelt, ha muszáj a müzli helyett ilyesmit, de hát nem azért jöttünk, hogy kakaót igyunk. Tízkor már hatalmas a tömeg, de azért kis szerencsével sikerült leülni. Szigorúan csak egy sör (jó, az literes persze), hiszen nemsokára vezetni kell. Ráadásul nem lehetett a mellékutcákon hazasunnyogni, hanem át kellett jönni fél Európán.

Bármilyen nehéz is volt reggel sörözni menni, megérte. Már fél tizenegykor jó volt a hangulat, tizenegytől pedig indult a sramlizene. Ez utóbbi alapvetően rémes, de valahogy ezek a bajorok mégiscsak tudnak élni. Gemütlichkeit. Nagyon sokan népviseletben voltak: a pasik bőrgyatában, a csajok (másfél évestől a 90 évesig) dirndl-ben. A "kocsma" méretei fantasztikusak voltak. Először azt sem értettem, hol vannak a sátrak, amiről mindenki beszél. Ezek ugyanis részben kétszintes, favázas alkalmi épületek voltak, olyan komoly homlokzattal, hogy sok kisebb városban egy ilyen méretű ház sincs. Belül volt például saját pékség, ahol a perec sült, hatalmas konyha, szuvenírbolt és iroda, színpad a zenekarnak és sok-sok-sok sörpad. A zökkenőmentes lebonyolítás érdekében a WC-nek például külön volt a bejárata és a kijárata. Csak a grillcsirkéket egyszerre 12, olyan ruhásszekrénnyi sütőben készítették. Ráadásul persze ez csak egy sátor volt a sok közül. Kicsit furcsa volt, hogy sörözés után tűző nap fogad és nem az éjszaka, de azért lehetett volna rosszabb.

Nem tudom eljutok-e még valaha, egy darabig most elég volt, de kihagyni kár lett volna. Nem csak a kacsa miatt.

Viki, teszel fel képeket? Köszi!