Édes álom
Először is köszi a sok kommentet! Nagyon örültem ám!!
Gyors helyzetjelentés: A legutóbbi bejegyzés óta volt még pár nehéz éjszaka, de az utóbbi néhányban egyre kevesebbszer sírt fel, tegnap pedig a teljes éjjelt végigaludta. Hogy ne legyen egyszerű, ezek nagy része szinten „idegenben” -- a nagyszülőknél -- történt, tehát még azt sem mondhatjuk, hogy a hazai környezet nyugtatta meg. Ott ráadásul még kutya is van... Tegnap mondjuk egy réteggel több ruhában aludt, de nem hiszem, hogy ezen múlt volna: ilyen hőmérsékletben eddig mindig ugyanígy (szóval a tegnapinál eggyel kevesebben) aludt, és sosem volt belőle gond. Hogy mi volt a gond, már az ő titka marad...
Kutyák
Valóban fél tőlük, de a rossz álmok alatt mindössze egyszer mondta, szóval nem hiszem, hogy ez volt a baj. Ráadásul elég kreatívan használja az általa ismert kevés szót, szóval a kutya például bármilyen állat lehet, amit éppen nem macskának vagy kacsának hív.
No, a lényeg, hogy oldódik a félsz: például már nem retteg a plüsskutyáktól. Annyira.
Különben ez a félelem ügy is elég fura. A nyaralás alatt egyszer egy étterem kültéri részében ebédeltünk. Rendszeresen odarepültek a galambok, amitől minden egyes alkalommal (értsd: kétpercenként) Eszti szabályos sírógörcsöt kapott. Alig győztük a pincérekkel karöltve elkergetni a kis morzsatolvajokat, Eszter, és áttételesen az egész étterem nyugalmának visszahódítása érdekében. A kis csaj ugyanakkor fél óra múlva a városka főterén fülég érő szájjal üldözte a galambokat, szó sem volt már félelemről. Mi csak nevettünk.
Új szavak
| Eszterül | Ómagyarul | Magyarázat |
| „Nemta” | „Nem találom.” | Tetszőleges „Hol” kezdetű kérdésre. Azonnal, gondolkodás nélkül. |
| „Nemto” | „Nem tudom.” | Az egyéb kérdések jelentős részére. |
| „Aha” | „Aha” | Az „Éhes vagy?” kérdésre. Bármikor. |
| „Gatya”, „Kaja” | Az, ami. |
Kedves szülők, beszélhetnétek választékosabban odahaza! |
| „Adoda”,”Adide”* | „Kérem szépen!” | (Ezeket valami csodás módon egyetlen szótaggá sűrítve ejti ki.) |
Szúnyogirtás (avagy Cukiság 1)
Nehéz ezt szavakba önteni, egyike azoknak a dolgoknak, ami felnőttnél természetes, de ilyen piciben annyira aranyos. Azért megpróbálom. A Balatonparton vacsoráztunk, közben néha leütöttünk egy-egy szúnyogot. Egyszer csak Eszter felemeli a pici kezét, majd egy határozott mozdulattal, de ugyanakkor még nagyon babásan, odacsap a praclijával az etetőszékére. Joggal feszített büszkén: egy kis rovart valóban agyoncsapott.
Egy meg nem kötött üzlet története (avagy Cukiság 2)
Sétálunk, toljuk a babakocsijában. Ő eközben megszerzett egy mobilt, és már hosszú percek óta a füléhez emelve halandzsázik bele. Blablahababiba...... csak mondja, csak mondja. Ám az eljátszott beszélgetés drámaian hirtelenséggel zárult le:
-- Balhablablablatyblablabla. Nem! -- majd hirtelen letette maga mellé a telefont.
