Eszter gyorsan változik. Korábban szuperbaba volt, de most már egyre kevésbé baba. Mondanom sem kell, hogy viszont egyre szuperebb!

Dumál, ezt már írtam, az aktuális két kedvenc szó a kuka és a séta. Az előbbit mindig közli, amikor lát valami szemetet, egy szemetesvödröt, vagy csak szóba kerül a téma, néha ráadásul elég áttételesen. A minap például csak annyit mondtam Vikinek, hogy "kidobom a pólóm a szennyesládába". Már jött is a válasz Esztitől: "ku-ka". Sajnos persze imádja is piszkálni a szemeteseket.

A "séta" sem kevésbé fárasztó. Ha elhangzik a vezényszó, körbe kell járni vele kézen fogva az amúgy nem túl nagy lakást, meglátogatva a tükröt ("baba"), a sütőt (bemászna) és néha a fürdőszobát is.

Hanem nagy hír van, most már tényleg jár a baba! Öt-tíz métereket simán megtesz, közben nagyon koncentrál, nagyon dülöngél és szemmel láthatóan iszonyú büszke! (Van is róla videó, alul megnézhetitek.) Ha puha a cél (pl. anya), akkor vetődve érkezik. Sőt, sőt, egyszer már sík talajon is felállt egyedül, amit az utolsó próbatételnek tartok a teljes értékű járáshoz. Most már tényleg van egy síró, beszélő, alvó, járó elő játékbabánk!

A rend kedvéért még pár adat: 10 kg felett van valamivel, picit nehezebben alszik el egyedül este, továbbá tud már puszit adni, de senkinek nem hajlandó, csak a babájának.

Végezetül: halálosan cuki, amikor akar valamit, pontosabban velünk akar csináltatni valamit. Ilyenkor sokszor rámutat a dologra, amivel cselekednünk kéne szerinte, és "igent" bólint biztatóan, felhúzott szemöldökkel és nagyra nyitott szemekkel, hogy "Csináld apa bátran, ne félj, jó lesz!"

Nos, ilyen most! Azaz ilyen:

(Igen, a mobilomat rakta be ekkor a kosárba, amit később csak úgy találtam meg, hogy felhívtam...)

És így jár:

Az ilyen lehuppanásokat amúgy nevetve szokta kommentálni:

-- Hoppá!