Hogy is indult az egész? Krisztián és családja ősidők óta az otthonuktól pár utcával arrébb lévő pékség egész jó kenyerét vette és ette. Amikor összeköltöztünk, nagyon megörültünk, hogy a sarki kisboltban is azt árulják, így oda jártam két-három naponta fél kiló kenyérért.
Aztán az út túloldalán megnyitott a hét minden napján reggel héttől este kilencig nyitva tartó multi közért, plusz a világválság elérte a lakótelepünket. Ezt sajna a sarki kisbolt nem bírta sokáig, bezárt.
Én meg hiába kerestem a környékbeli boltokban, pékségekben használható kenyeret, nem leltem. Nagyjából ekkortájt kezdett Krisztián apukája otthon a gázsütőben kenyeret sütni. Klasszul kidolgozta a technológiát: puha is, héja is van. Tőlük hoztunk onnantól fogva két-három naponta kenyeret.
Igen ám, de itt a jó idő, ők elmentek a Balatonra őszig, mi meg itt maradtunk rászokva a házi kenyérre, forrás nélkül (most már hiába fizetnénk is érte…). Nem volt mese, meg kellett tanulnom kenyeret sütni! Persze nekem egyszerű dolgom volt, hiszen készen kaptam a technológiát, csak használni kellett.
Akinek beszámoltam az első kenyérkéimről, mindenki a receptet követelte. Most akkor jól leírom a nagypapa engedélyével, képekkel illusztrálva. Íme:
1. lépés: hogy azt hidd: „megy ez nekem!”
Egy tálba teszek:
• 35-40 dkg lisztet (praktikusan 18 púpozott evőkanállal szoktam)
Itt álljunk meg egy szóra: én tök sima (BL 55-ös) búzalisztet használok, de persze lehet variálni, keverni rozsliszttel, teljes kiőrlésű liszttel, tönköly liszttel, ki mivel szeretné. Én azon töröm a fejem, hogy egyszer kipróbálom hagymával, illetve szárított paradicsommal dúsítani. Láttam ilyeneket régen egy másik multi, sokkal fejlettebb pékségében. A variációk száma végtelen, határt csak a fantáziánk szab.
• egy standard 5dkg-os élesztő egy harmad/negyedét belemorzsolom (attól függ mennyi idő múlva akarok vele foglalkozni, értelemszerűen minél több az élesztő, annál hamarabb megkel)
• és összegyúrom 3,5 dl vízzel (cumisüveggel mérve)
Nem igazi tésztagombóc lesz, persze a nokedli tésztánál sűrűbb és az se baj, ha a kezedről is leválik.
2. lépés: eltesszük pihenni
Addig, ameddig nem érünk rá újra foglalkozni vele. Nagypapa 12 órára szokta eltenni, igaz kevesebb élesztővel. Én három-öt-hat óra múlva szoktam elővenni, ahogy Eszti hagyja, de volt már hogy 20 órát maradt a tálban. Alufóliával le szoktam takarni (lehet zárható kelesztő tálba is tenni, csak én nem szeretem azt mosogatni) és egy relatíve melegebb helyre: a hűtő hátuljához közel szoktam tenni. Apósom nyáron, a telken a kocsi kalaptartójára az üvegházhatás miatt :)
Ezalatt az idő alatt dolgozik az élesztő, megnő kicsit és furi állaga lesz, nekem így néz ki:
3. lépés: a tészta elkészítése
Amikor úgy döntesz, hogy most van negyed órád folytatni, akkor előveszed a megkelt tésztát, és teszel hozzá még:
• 10-15 dkg lisztet – én a tetejére szoktam lapátolni még 4-5 evőkanállal
• kb. fél dl olajat – egy nagy löttyintést
• 2 púpozott kávéskanál sót – ezt mindenkinek magának kell kitapasztalni, én kezdem azt hinni, hogy só és másik só közt is van különbség
Ezekkel jól össze kell dolgozni, hogy igazi kenyértészta legyen: nem ragad a kezedhez, az edényhez.
Ezzel egy időben begyújtjuk a sütőt maximumra, 2 (!) percre, majd elzárjuk a – még üres – sütőt.
4. lépés: Beletesszük a sütőformába
Vallási kérdés, hogy kell-e bele sütőpapír vagy sem. Én egy mázas cseréptálban sütöm, abba nem kell, fém tepsibe illik tenni. De hallottam már olyanról is, aki rendes (virág)cserépben süti papírral.
Ilyenkor lehet szépen bevagdosni a tetejét. Mondjuk volt, hogy elfelejtettem és semmi baja nem lett.
Ilyenkor ilyen:
5. Betesszük a meleg, de lekapcsolt sütőbe
Annyi időre, amíg a duplájára nem kel, ez kb. fél óra.
Ilyen lesz:
6. Megsütjük
Ehhez kellett igazából a szerzett, kitapasztalt technológia! Íme a trükk: ezt a mennyiséget 15-18 percig kell sütni maximumon (gázsütőn 8-as fokozat), majd kivenni, lemosni róla a lisztet egy ecsettel vagy kenőtollal és vízzel. Ilyenkor, idézem „világos zsemleszínűnek” kell lennie.
Nekem ilyen lett:
Ezután tovább kell sütni közepes fokozaton (gázon 5-ös fokozat) amíg kenyér színe nem lesz, ez még kb. negyed óra-húsz perc. Ekkorra betölti a konyhát a kenyér illat. (Erre azt hiszem sok kísérlet után jöttem volna csak rá, ha egyáltalán enélkül nekikezdek.)
Ilyen:
„Ennyi az egész”, ahogy Makk Marci mondaná. Igazából bár sok időnek tűnik, max. kétszer tíz és egyszer három perc amit törődni kell vele, szerintem megéri. Nagyon finom, tudom mi van benne és bármikor előállítható. Akkor is, amikor a boltok zárva vannak, vagy annyira esik és fúj, hogy a nózinkat sincs kedvünk kidugni a lakásból.
Még két bónusz kép a témához kapcsolódóan:
