Éjjel negyed egy. Legszívesebben aludnék, de virrasztok a beteg mellett. Nem, Eszter köszöni jól van, Vikinek sincs baja, csak a hűtőnk van dögrováson. Már túl van három operáción, de még intenzív megfigyelés alatt kell tartsam. No, talán most! Kattant, rohanok megnézni, hogy kikapcsolt-e, de a lámpa ég-e. Ah, nem, még hűt.

Tegnapelőtt este kezdődött. Épp vendégek voltak nálunk, amikor is tetszhalottá vált ez a dög. Viki levitte a fontosabb dolgokat az egyik Erzsébethez, és felhívta a szerelőt, aki másnapra ígérte magát. Istenem, ennyiben kellett volna hagyni! De nem, Krisztián szétszedte hamarjában. Ki is derítette nagy büszkén, hogy csak a termosztát döglött be. Egy vasszeggel helyettesítve újra hűtött a hűtő, igaz megállás nélkül. Pár óránként kihúzva azért egész rendben volt a dolog. A szerelő 12 ezer Forintért javította volna meg, boltban a termosztát négyezer, viszont nekem fél délelőtt, ami neki fél óra. Némi gondolkodás után lemondtuk a szerelőt. Bár ne tettük volna...

A nagy sietségben első este nem írtam fel, hogy volt bekötve a termosztát. Doksi sincs hozzá, de van multiméter. Kimértem, egyértelmű, egyszerű. Három drót, három csatlakozó saru, fog ez menni. Bejön a 220, ez az egyik saru. Elmegy egy fix összeköttetésen át a belső világításra, ez a másik. A termosztatikus kapcsolón át pedig le a motorhoz, ez a harmadik. Elvileg hat lehetőség, de ugye kimértem, így elsőre mennie kell.

Hát nem. Elsőre éjjel egytől negyed háromig szereltem. Ezután egész éjjel hűtött, de ha már elég hideg volt, akkor kikapcsolta a lámpát. Másodjára délelőtt már csak fél órácska szerelés. A dolog javul, hűt, és ha már elég hideg, kikapcsolja a motort. És a lámpát is. Most még egy dobása van, ami ugyan ellentétes a méréseimmel, de az előzmények alapján logikus. Most várok, hogy lehűljön. Teleraktam a fagyasztóból kiszedett cuccokkal, hadd hűtsék azok is. Ha nem megy, kivágom az ablakon.

Eközben reggel Viki visszahozta a cuccainkat Erzsi nénitől, hogy már oké a hűtő.

Délután becsöngetett hozzánk Erzsi néni. Elromlott a hűtője, ránézne a Krisztián?

Neeeeeeeeeeeeeeeeem!!!!

ui: tudom, ez a szokásos magas blogbejegyzés-színvonal alatt van. De valahogy most én is így érzem magam

ui2: asszem kész és jó. Nem értem miért ment ilyen nehezen. Szégyellem magam. Elméletben olyan de olyan egyszerű :(