Eszter lázas, immár két napja. Hol jobban, hol kevésbé, hol egyáltalán nem, de persze nem örülünk neki. Az elején volt nagy izgalom, mert még sosem volt igazán lázas, talán egyszer egy kicsit, de mostanra megszoktuk. Ami azt illeti, ő is megszokta: tök virgonc, és egész tűrhetően eszik, pedig a hőmérő szerint igencsak bágyadtnak kéne lennie.

Apropó, hőmérő. Az milyen már, hogy két különböző digitális hőmérővel mérve a lázát nyolc tized fok (!!) a különbség?! Szegény Eszter ki kellett emiatt bírjon egy harmadikat is, így a higanyost is bevetve többségi szavazással eldöntöttem a kérdést. (Nincs kedvem bíróságra rohangászni, így legyen elég publikusan annyi, hogy egy magyar cég terméke bizonyult most jobbnak egy neves japán márkánál.)*

Eközben a doktornő jó szokása szerint recepttel gyógyít. Nem gyógyszerrel, hanem csak a recepttel. Felírt ugyanis egy antibiotikumot, azzal, hogy ne váltsuk ki -- így gondolja megijeszti a betegséget. Ha kell, akkor viszont kéznél van. Nekem amúgy nagyon szimpatikus ez a módszer, ráadásul egyszer már bevált.

Közben kiderült, hogy kijött mindkét alsó szemfoga is, így most már 14 fogú a lassan 14 hónapos. Úgy döntöttünk, emiatt van a láz is, és akkor lassan ideje abbahagynia.

Lázmanók, olvastok blogot? Tűnés!

*Van különben erre is trükk, a csipogás csak marketingfogás, hogy bibibí, én egy perc alatt végzek a méréssel, csakhogy annak nem sok köze van a valódi hőmérséklethez. Érdemes még várni pár percet, mér az tovább, csak akkor mindjárt nem gyorsabb a higanyosnál. Ez esetben azonban ez sem használt.