Milyen jó is, ha az ember tud beszélni! Ha idegen nyelvet kezdesz tanulni, meg szokták kérdezni, hogy vajon tudsz-e már egy pohár vizet kérni. Nos, Eszti sajnos még nem tart itt, pedig ma igazán jól jött volna neki.

Mi csak annyit láttunk, hogy lefektettük, de nagyon nem akar aludni. Felállt, ki szeretett volna jönni az ágyból, hisztizett, pedig nem szokott így viselkedni. A gyors konzílium eredménye az volt, hogy biztos túl későn tettük le, átlendült a holtponton és túl álmos ahhoz, hogy elaludjon. Próbáltuk csitítani, nyugtatgatni, de semmi. Mikor másodszorra mentünk be, Viki megkért, hogy vigyem be az italát, hátha.

A hatás leírhatatlan volt. Kacagott a boldogságtól, hogy "Igen! Végre valahára megértettétek mi bajom!", majd kiugrott a bőréből, olyan boldog volt. Ivott egy csomót, majd amikor elég volt, nevetve lökte el a poharát, és vette be a cumit a szájába: "Hát nem érted, hogy már nem kell?". Innentől volt még egy kis nyöszörgés (mert valóban picit túl felhúzta magát), de hamarosan aludt.Remek dolog (lesz) a kommunikáció.