Jön nemsokára az egyéves Eszti napló is, türelem!
Amikor a kábeltévé előfizetésem mellé Internetet is rendeltem, úgy mellesleg adtak egy digitális beltéri egységet is. Elmondom, gyorsan mi is ez. A kábeltévén alapból analóg tévé jel jön, így az koax kábelt a tévé antenna csatlakozójába dugva egyből nézhetőek a műsorok. Most az az új hullám (a la Schwarz, azaz Von Schwarz, ha szabad kérnie), hogy a frekvencia egy részén digitálisan kódolt tévé műsor jön, ehhez pedig kell egy dekóder. No ez az a cucc, amit hozzám vágtak, hogy vigyem, ingyen van, még több adó, még szuperebb minőségben.
Háááát, az ötlet jó, de higgyétek el, most nem a maradiságom és retromániám miatt mondom, de ez a cucc tényleg egy kalap sz*r. Először is, az kép minősége semmivel nem jobb, mint az analógé, bár mondjuk, nem is rosszabb, nézhető, de semmi extra. Azután a tévé csatornák 99%-ban megegyeznek az analóg műsorokkal (bár erről speciel nem a dekóder tehet), és hát miért kapcsoljak be eggyel több vackot, ha a Maunikát akarom nézni? (Nem akarom.) Ami viszont végképp kiakasztott, hogy nem lehet beállítani a műsorok sorrendjét. Azaz, ha valaki a kábeltévé táraságnál úgy álmodta meg, hogy a kettes a Duna tévé, akkor én nem tehetem az egyesre. Ráadásul, hetente átcserélhetik, nehogy használni tudd.
Nos, az ominózus dekóder az elegáns GlobalTeq GCR370CX nevet kapta a keresztségben. Szóval ez a kis háromhetveneske (becézve tán könnyebb elviselni) viszonylag alacsony költségvetésű projekt lehetett. Épp működik, de valami iszonyat gagyi az egész. Gáz a fogása, vackok a gombjai, süt róla az olcsóság. Bele lehet például tenni egy dekóderkártyát. No, ezt egyszer próbáltam meg kivenni, és visszarakni, de annyira vacak az egész, hogy kis híján beleesett a dobozába, a kártyaolvasó mellé.
Raktam alá sok gumilábat, hogy szellőzzön alatta a DVD. Szerintem előnyére vált.
Így most olyan, mint a Sasok az Alfa holdbázisban.
A fentiek miatt kábé havonta egyszer kapcsoljuk be -- meg kell hagyni, az elektronikus műsorújság egész használható --, de olyankor mindig közli, hogy mi nem fizettünk elő semmire. Ilyenkor gyors telefon az ügyfélszolgálatra, reset, szoftverfrissítés, csatornák újra keresése, tíz perc és már megy is a cucc. Katasztrófa. Különben a fórumokon körbenézve én még szerencsés vagyok, mert a másoknál folyton lefagy, és van akinél -- most kapaszkodj -- ráz is a doboza! Eszter sem szereti a távirányítóját igazán, így egyetlen dolog miatt maradhatott: szép nagy zöld ledekkel (gagyi hétszegmenses kijelző, de legalább tényleg nagy) mutatja az időt. Azt gondolnád, hogy ezt nem lehet elcseszni, pedig...
Próbáld elképzelni az alábbi, bő egy órája valóban megtörtént jelenetet!
Fáradtan ülünk a kanapén.
-- Eszter végre alszik, tíz óra múlt. Te mit szeretnél most csinálni? -- kérdem életem párját.
-- Várok még tíz percet és nézem az órát. Gyanús nekem, hogy lesz-e tíz óra tizenhat? -- felel furcsán.
-- Tessék?!
-- Arra vagyok kíváncsi, hogy mi lesz a dekóder óráján 22:15 után. -- mondta, mintha mi sem lenne természetesebb.
Itt röviden átgondoltam, hogy mit is tettem, amikor egy esős márciusi estén megkértem a kezét. Szomorúan sóhajtottam.
-- 21:15 után asszem 21:17 jött, de nem vagyok biztos benne. -- magyarázta.
Szomorúan meredtem néztem magam elé, meg a hülye dekóder órájára, 22 óra 13 percet mutatott.
-- Most is gyanús nekem -- tetézte a bajt az asszony. -- Szerintem nem 14 fog következni.
Lemondóan ránéztem, „hátezhülye”, de nem mondtam. Mire visszapillantottam, 22:15-öt mutatott az óra.
Döbbent csend. Függöny.
Amikor a kábeltévé előfizetésem mellé Internetet is rendeltem, úgy mellesleg adtak egy digitális beltéri egységet is. Elmondom, gyorsan mi is ez. A kábeltévén alapból analóg tévé jel jön, így az koax kábelt a tévé antenna csatlakozójába dugva egyből nézhetőek a műsorok. Most az az új hullám (a la Schwarz, azaz Von Schwarz, ha szabad kérnie), hogy a frekvencia egy részén digitálisan kódolt tévé műsor jön, ehhez pedig kell egy dekóder. No ez az a cucc, amit hozzám vágtak, hogy vigyem, ingyen van, még több adó, még szuperebb minőségben.
Háááát, az ötlet jó, de higgyétek el, most nem a maradiságom és retromániám miatt mondom, de ez a cucc tényleg egy kalap sz*r. Először is, az kép minősége semmivel nem jobb, mint az analógé, bár mondjuk, nem is rosszabb, nézhető, de semmi extra. Azután a tévé csatornák 99%-ban megegyeznek az analóg műsorokkal (bár erről speciel nem a dekóder tehet), és hát miért kapcsoljak be eggyel több vackot, ha a Maunikát akarom nézni? (Nem akarom.) Ami viszont végképp kiakasztott, hogy nem lehet beállítani a műsorok sorrendjét. Azaz, ha valaki a kábeltévé táraságnál úgy álmodta meg, hogy a kettes a Duna tévé, akkor én nem tehetem az egyesre. Ráadásul, hetente átcserélhetik, nehogy használni tudd.
Nos, az ominózus dekóder az elegáns GlobalTeq GCR370CX nevet kapta a keresztségben. Szóval ez a kis háromhetveneske (becézve tán könnyebb elviselni) viszonylag alacsony költségvetésű projekt lehetett. Épp működik, de valami iszonyat gagyi az egész. Gáz a fogása, vackok a gombjai, süt róla az olcsóság. Bele lehet például tenni egy dekóderkártyát. No, ezt egyszer próbáltam meg kivenni, és visszarakni, de annyira vacak az egész, hogy kis híján beleesett a dobozába, a kártyaolvasó mellé.
A fentiek miatt kábé havonta egyszer kapcsoljuk be -- meg kell hagyni, az elektronikus műsorújság egész használható --, de olyankor mindig közli, hogy mi nem fizettünk elő semmire. Ilyenkor gyors telefon az ügyfélszolgálatra, reset, szoftverfrissítés, csatornák újra keresése, tíz perc és már megy is a cucc. Katasztrófa. Különben a fórumokon körbenézve én még szerencsés vagyok, mert a másoknál folyton lefagy, és van akinél -- most kapaszkodj -- ráz is a doboza! Eszter sem szereti a távirányítóját igazán, így egyetlen dolog miatt maradhatott: szép nagy zöld ledekkel (gagyi hétszegmenses kijelző, de legalább tényleg nagy) mutatja az időt. Azt gondolnád, hogy ezt nem lehet elcseszni, de a gondos kis távol-keleti kezeknek sikerült.
Próbáld elképzelni az alábbi, bő egy órája valóban megtörtént jelenetet!
Fáradtan ülünk a kanapén.
-- Eszter végre alszik, tíz óra múlt. Te mit szeretnél most csinálni? -- kérdem életem párját.
-- Várok még tíz percet és nézem az órát. Gyanús nekem, hogy lesz-e tíz óra tizenhat? -- felel furcsán.
-- Tessék?!
-- Arra vagyok kíváncsi, hogy mi lesz a dekóder óráján 22:15 után. -- mondta, mintha mi sem lenne természetesebb.
Itt röviden átgondoltam, hogy mit is tettem, amikor egy esős márciusi estén megkértem a kezét. Szomorúan sóhajtottam.
-- 21:15 után asszem 21:17 jött, de nem vagyok biztos benne. -- magyarázta.
Szomorúan meredtem néztem magam elé, meg a hülye dekóder órájára, 22 óra 13 percet mutatott.
-- Most is gyanús nekem -- tetézte a bajt az asszony. -- Szerintem nem 14 fog következni.
Lemondóan ránéztem, „hátezhülye”, de nem mondtam, de mire visszapillantottam, 22:15-öt mutatott az óra.
Döbbent csend. Függöny.
