Kicsit hosszú sztori, hogy miért akartunk matracot venni. Eszter előtt (E.e.) nem is volt ágyunk. A földön aludtunk két jó vastag matracon, szerettük. Aztán E.u. a hálónkból gyerekszoba lett, mi pedig kiköltöztünk a nappaliba. Kellett egy kanapé, amit ággyá lehet alakítani, de olyan, amin minden éjjel lehet aludni, nem csak úgy egyszer-egyszer. Továbbá olyan, ami ágyként elég nagy, kanapéként pedig szép is és ülni is lehet rajta. Végül ez lett a nyerő, csak két karfával és más színben.

Volt némi kavarás mire kihozták, elvitték a karfákat, megjavítva visszahozták, de végül is az egész a miénk lett. Szépnek szerintem szép, ágyként elég nagy, de itt vége is. Ülni sem túl jó rajta, mert hosszú az ülőlap, de valamit valamiért, aludni így nagy. Ellenben kinyitva valami rettenetes kemény. Én nem szeretem a túl puha ágyakat, de ezen tényleg úgy ébredek, mintha egy működő betonkeverőben töltöttem volna az éjszakát.

Száz szónak is egy a vége, kellett rá egy matrac. Vannak matracboltok, én hülye, be is mentem. Hát, alig került volna többe egy ilyen csodamatrac, mint a kanapé maga. Akkor inkább eltüzelem az egészet és veszek egy puhábbat. Még bepróbálkozott a csaj, hogy ezt a NASA fejlesztette ki, meg minden. Mondjuk nem értem, szegény űrhajósoknak a súlytalanságban minek matrac. Ha kilőnének, egy-két párnát azért vinnék, sohase lehessen tudni, de matracot tán nem. Pláne nem ennyiért.

A sztorihoz visszakanyarodva, hazatérve a nyaralásból meg volt ígérve az asszonynak, hogy beugrunk a tegezős bútorboltba. Nem, nem matracért, az túl praktikus lenne. Erre varrjál gombot: színes textilpelenkáért és ujjbábért! Az expedícióra tegnap került sor. Egy csomó ideje bent ténferegtünk, elegem volt az egészből, és már ott tartottam, hogy véletlenül az asszonyt „Vikea”-nak szólítottam. De tényleg.

Ekkor váratlan fordulatként felmerült, hogy valami értelmeset is vehetünk, pl. egy matracot ugye. Egész jók voltak, tűrhető áron, hurrá! Az eladó a gépben megnézi, van is belőle tizenhárom darab, a földszinten el is vihetjük. Ott persze nincs egy darab sem. Szóvá teszem, hogy akkor ezt most így hogy, mire a harmadik eladó kicsit bűvölve a gépet kisüti, hogy van, de túl magasan a polcon, és már elment a targoncásuk, szóval bukó. Ellenben másnap reggelre leszedik.

Ma délután újra megpróbáltam. Potyára nem indulok el, gyors telefon előtte. Nem veszik fel. Vazze, nem vagytok ti MÁV! Még kétszer megpróbáltam, de semmi. Nézem a weblapjukat. Íhatok nekik. Nem. „Kérdezd Annát”. No ez mókás, ugyanis itt egy szoftverrel beszélgethetsz. Mivel a tegnapi emlékek alapján az eladók elég zombik voltak, adtam ennek is egy esélyt, hátha ez jobb lesz. Nézzük, hol tart a mesterséges intelligencia 2009 őszén!

„A SULTAN TRANDAL 160x200-as a raktárban lekerült már az alsó polcra?”
„Bocsáss meg, de ez így túl sok információ nekem egyszerre. Kérlek tagold a kérdéseidet, hogy egy robot is megérthesse. Köszönöm!”

Pedig barna hajú a képen. Erről ennyit, Annát kikapcsoltam. Na, és most jön a legjobb. Berosálsz. „IKEA chat”. Kattintasz, és bejön egy chat ablak valami eladó csajszival. Jobb híján ez lett. Betű szerint ez történt (az elején eredetiben egy keresztnév szerepel):

„Felirat az ablak tetején: Üdvözöljük! T.
Én: szia
Én: van itt valaki?
Én: ikea?
Én: volna egy kérdésem
Én: wazze
Ők: udvozlom !
Ők: miben segithetek ?
Én: udvozlom
Én: a bpi aruhazukban szeretnem megvasarolni a 401.556.41 kodu matracot
Én: tegnap azt mondtak, hogy van a boltban, de "egy tul magas polcon"
Én: a kerdesem, hogy mar elerik-e?
Ők: pillanat turelmet
Én: amugy miert nem veszik fel a telefont? tobbszor probaltam, de semmi :(
Én: haho, itt van meg?
Ők: igen ,csak meg kerdezem a raktarat
Ők: 5 db. van kint a polcon
Én: de elerik?
Ők: es szerencsere Onok sokan vannak mi meg kevesen
Ők: igen On is el viheti a fekvobetetet
Én: ertem
Én: koszonom. viszlat
Ők: viszlat, szep napot”

A dolog elgondolkodtató. Pl. hogy miért nem valami írástudót ültetnek a gép elé?! „meg kerdezem”, „el viheti”, brrr. Avagy, hogy ennyi energiával telefonon ötször hamarabb végeztünk volna. Talán néma a csaj?

Mindenesetre kinyomtattam ezt a kis csevejt, és úgy mentem a boltba. Ahol természetesen egy darab matrac nem volt elérhető magasságban. Csodálkozott is a srác, mert hogy saját bevallása szerint ő blöffölt ötöt a csetes csajszinak egy órája. De hogy mire?!

Sebaj, ma legalább volt targoncás. Na, ez is egy külön show volt. Láncokkal lezárták a folyosó azon felét, ahol a targonca dolgozni fog, sőt a szomszéd folyosó adott felét is. Derék, fő a biztonság. Igen ám, csakhogy a targonca a lánctól tíz centire dolgozott jobbra, balra tíz centire pedig vásárlók voltak. Az egész műveletet viszonylag közelről figyelemmel kísérte további két eladó, biztos, ami biztos. A vevők, gyakorlatilag a targonca alatt, ekkor kitalálták, hogy van valami kérdésük. Az egyik eladó odament és megválaszolta. Felettük bazi magasan ott billegett egy raklap matrac. Én persze nem aggódtam, nem lehetett baj, mert köztük volt a lánc.

Ja igen, a matracot még nem próbáltuk ki. Baromi büdös ugyanis. Rá is van írva. Így: (ismét betű szerint) „A anyagnak jellegzetes illata van, mely a kicsomagolást követően egy darabig még megmaradhat. Szellőztetéssel és porszívózással segíthetünk, hogy a kellemetlen illat mihamarabb elillanjon.” Költői, nem?