Megvolt a Kékszalag, a középmezőnyben végeztünk, majd megírom. Eszti elmúlt öt hónapos, az sincs elfelejtve. De most valami egész más jön, amiről már rég akartam írni: a baglyok.

Nagy szerencsém volt a gyermekkori nyarakkal: a Balaton partján egy kis ház fele a szüleimé volt, sőt pár éve a másik felét is megörökölték. Akkoriban az egész nyarat lenn töltöttük, de még most is gyakran lemegyünk pár napra. Azóta persze nagyon sokat változtak a Balaton parti nyaralók, és sajnos szerintem nem az előnyükre. Régen a viszonylag nagy telken kis ház volt a jellemző, a nagy kertben egy terasz, ott zajlott az élet, sok-sok fa, bokor, virág, gyümölcsfa, sőt konyhakert. És persze Wartburg, Trabant, Skoda, vagy a vonat, kinek mi.

Mára a szoc kocsik helyét Volvok, BMW-k, Volkswagenek vették át (egyedül csak a Skoda élte túl a változásokat, éljen is sokáig!), ami cseppet sem baj. Lecserélődtek viszont a házak is. Hatalmas épületek kerültek a kis házikók helyére, beborítva ezzel a kertek nagy részét. Ami maradt belőle, arra rövidre vágott fű kerül, a sarkokba egy-egy tuja és kész is a recept. Az igazán tehetőseknek egy medence is jut a kertbe (nem elég nagy a Balaton), de az sem példa nélküli, hogy valaki lebetonozza az egész kertet, így fűnyíróra sem kell költeni. Ráadásul minél nagyobb a ház, annál kevesebb időt töltenek el a tulajdonosok ott, így az egész még értelmetlenebbnek tűnik.

Szerencsére azért vannak kivételek, és a szüleim telke is az. Egy kis felújítás után megmaradt a kis ház, és a növények is. Sok fa, bokor, virágok, sőt hátul veteményes*, ráadásul az egész viszonylag kuszán, ahogy azt kell. A természet hálás ezért: a harkályok, rigók, cinkék gyakori vendégek, van amelyik nálunk fészkel. Sünik is laknak a bokrok alatt: sötétedés után először csak a hangjukat hallani ahogy mozognak, aztán később kimerészkednek már a fűre is.

A legjobb azonban még hátra van. Idén először megjelent nálunk egy bagolycsalád. Nagyon szuper kis baglyok! Azaz nem is kicsik, mert vannak vagy 30-40 centisek. Ott ülnek a faágakon, nagy szemmel pislognak és ... nem huhognak! Az ugyanis csak a mesében van. Ezek legalábbis visítanak, de azt is csak éjjel. Hu-húúú, vagy íííííííííííííííííííííííííííííjjjjjjjjjjjjjj, akárhogy is nekem nagyon tetszenek. Mondjuk most pár napja eltűntek, de remélem, visszatérnek még.

*Aláírom, hogy a nyaralóban a konyhakert a mai életritmussal nem igazán összeegyeztethető, én sem csinálnám. Ugyanakkor aki már kóstolta a januárban kapható paradicsomot és azt, amit augusztusban frissen szedve kerül az asztalra, a naptól még melegen, az tudja, hogy talán nem is annyira középkori dolog, mint ahogy elsőre hangzik.

1, 1 , 2 bagoly:

Bónusz a hónaplóig: az első publikált családi kép :)