Eszter betöltve a hathetes kort, fejest ugrott a társasági életbe. Meglátogatták már kollegák (mármint az enyéim), unokatesók (mármint az övéi), nagybácsi és nagynéni (viccen kívül: az övé is, az enyém is), egyéves kislány és elsős iskolás nagy gyermek is. Nagyon illedelmesen viselkedett a vendégeivel, nem úgy mint a doktor bácsival. Ez utóbbi levetkőztette a vizsgálathoz, forgatta is, meg minden. Viki szerint kedves és alapos volt, de Eszti ezt másképp látta, és nemtetszését (szó szerint) formába öntve alaposan összepisilte a doki klumpáját. Az öreg állítólag nem vette nagyon a szívére, hozzászokhatott már az ilyesmihez.

No, hogy kicsit felpezsdítsem a kommentezési kedvet, továbbá hogy a blog olvasottságát bulvárelemekkel növeljem, a nyilvánosság elé viszem a ma esti nézeteltérést. Viki szerint most már igazán nem járja, hogy néha kettő, néha két és fél, néha háromóránként kajál a kiscsaj (éjjel azért van egy öt-hat, sőt néha nyolcórás szünet), mert a könyvek szerint már három és fél óránként (ezt hogy kéne egybe írni?!) kéne egyen, és ez persze neki is könnyebb lenne. Szerintem pedig szépen nő, boldog és kiegyensúlyozott, van is mit ennie, akkor hadd egyen gyakran, ha gyakran éhes. Én csak tudom, milyen az... Mondjuk az is igaz, hogy nem én etetem. Szerintetek? (Persze írhattok másról is, de a lényeg, hogy kommentre fel!)

A további duma helyett pedig jöjjön a főszereplő:

Nők:

Balkezes szupermen (azaz inkább szuperbaba):

Önnek csomagja érkezett:

Képek szöveg nélkül:

Húú, de izgi:

Éhség: