Prológus
avagy
Aki korán kel, egész nap álmos

Szinte pontosan öt éve, 2004. februárjának végén történt az eset. Azért emlékszem ilyen jól az egészre, mert annyira bizarr volt, hogy még frissiben megírtam emailben egy barátomnak. Talán hihetetlenül fognak hangzani a leírtak, de biztosíthatom a kedves olvasót, hogy annak minden szava igaz. Akinek volt Skodája (vagy bármilyen szoc kocsija), az látott ennél cifrábbat is.

Történetünk napján negyed kilencre mindenképp be kellett érnem az egyetemre egy előadást meghallgatni. Éppen ezért abban maradtunk Vikivel, hogy reggel fél hétkor felkelt. Akárcsak most, akkor is február végén jött meg a hó. Már előző este leesett pár centinyi, és mivel ilyenkor mindig lelassul a közlekedés a városban, megkértem Vikit, hogy mégis inkább kicsit korábban keltsen fel. Igaz, ekkor ő már aludt, de a kérésemre valamelyest felébredt, és megígérte, hogy így fog tenni. Reggel aztán csak arra emlékezett, hogy volt valami tíz perces kavarás. Arra gondolt, hogy biztos tíz perccel később szeretnék kelni, amit még önszorgalomból megtoldott további öttel, hadd pihenjek csak. Ez ilyenkor már akkor is behozhatatlan, ha nem jön közbe semmi. Itt pedig minden, de minden közbejött.

A reggel
avagy
Fagyos hangulatban

A leesett hó valószínűleg kicsit megolvadt majd utána megfagyott. Akárhogy is, alaposan be volt állva az egész verda: az ajtókulcsot fizikailag is alig bírtam bedugni a zárba, utána pedig végképp semmi, a kulcsot elfordítani teljesen esélytelen volt. Sebaj, ott a jobb oldal, de hiába mentem át, ugyanez volt a helyzet. Vissza balra, próbálkoztam a jégoldó spray-vel, ami a zsebemben volt, de a fagyos zár csak röhögött a képembe. No, engem nem olyan fából faragtak, hogy egy nyavalyás zár kifogjon rajtam, fog az menni, csak kicsit erősebben kell próbálni! No még egy picit! No még! Reccs, a kulcs beletört. 1:0 oda.

Tudni kell, hogy a 120-as Skodába nagyon egyszerű volt bezárni belülre a kulcsot: az ember benn hagyta, kiszállt, lenyomta a gombot és becsapta az ajtót és máris kész volt a baj. Miután ez sokszor előfordult, apósomtól eltanulva másoltattam egy ajtókulcsot és betettem a forgalmiba, ez volt tehát a B terv. Ha a kulcs benn maradt, de a táskám nálam volt kint, akkor a trükk működött. Szóval most pótkulcs elő, és próbáltam újra, immár újra a jobb oldalon. Persze nem sikerült, de ezt már nem volt kedvem beletörni, inkább nem erőltettem. Az óra ketyeg, de ne kapkodjunk, az nem vezet semmi jóra, maradjunk higgadtak. Felmerült, hogy villamossal menjek be, de nem! A Skodánál minden problémára van megoldás, csak meg kell találni. Jelen esetben maradt az autó feltörése.

Mivel sokszor nem volt nálam a pótkulcs sem, amikor bezártam a kulcsot, kellett legyen egy C tervem is... Ezt egy darab görbe drótra alapoztam, amely a kocsiban kívülről elérhető helyen (konkrétan a lökhárítóban...) volt elrejtve. Ezzel, ha formában voltam, fél perc alatt nyitottam ki az autót, ha bénáztam, akkor öt perc is volt. Persze, persze, mindig csak a sajátomat! Nos, ami most jön, azt nem igazán illik blogba leírni, de szerintem ez egyrészt elég közismert, másrészt ez alapján azért nem lehet megcsinálni, harmadrészt pedig kell a poénhoz. Szóval úgy kell ezzel kinyitni a kocsit, hogy a hátsó ablak melletti gumiszalagot kipiszkálja az ember, benyúl az ajtóba a dróttal a megfelelő helyre, egy jó mozdulat és kész is.

Miután kulccsal nem sikerült bejutni az autómba, ezt a trükköt akartam most is alkalmazni. Persze a gumicsík is be volt fagyva a helyére, miért pont az ne? Mindenesetre a szükség megsokszorozta az erőmet, és csak sikerült kitépni a helyréről a jégbe fagyott cuccot. Feldobtam a tetőcsomagtartóra, és irány a zár. Persze ez is le volt fagyva, már meg sem lepődtem, de a dróttal mégis csak nagyobb erőt tudtam kifejteni, mint a kulccsal, és felugrott a gomb belül. 1:1, eddig egál!

Persze hiába van nyitva a zár, ha maga az ajtó is be van fagyva, képtelenség kinyitni. Nem vicc, csak egy már-már szokásos fordulat. Mindenesetre 2:1 oda. Próbáltam a jégoldó olajat benyomni ide is, de persze esélytelen volt. Szerencsére a dolog nem volt újdonság, mint mindenre, erre is van standard Skodás megoldás. Egy jól célzott rúgás, teli talppal a kilincs környékére: épp csak egy picit nagyobb, mint amekkorát józan ész szerint kibír. Céloztam, rúgtam. Az ajtó nem horpadt be, de a jég megtört (minden értelemben), az ajtó kinyílt. 2:2!

Hátulról előremásztam, mi sem egyszerűbb, ettől persze minden tiszta hó és sár lett, de kit érdekelt?! A motor legalább pöccre beindult: 2:3, vezetek! Mármint autót még nem, sajnos.

Ugyanis, ha már bent vagyok, megpróbáltam belülről is kinyitna az első ajtókat. Először a bal oldalit: kilincs meghúz, vállal kicsit ütöget, de semmi. Jobb oldali: kilincs egy határozott mozdulattal meghúz.
-- Reccs -- gondolta a kilincs, és a kezemben maradt.
-- Anyád! -- gondoltam én, és eldobtam.
3:3. Röhej, de nem vicc, és még is nincs vége.

Mindegy, kimászok hátul (sár, hó már a plafonon is), nekiállunk Vikivel kívülről lekaparni a jeget. Ő egyébként eddig ott drukkolt végig, hisz furdalta a lelkiismeret a megkésett ébresztésért. Megvan végre, körbe kilátni már, gyors búcsú, ő a elment villamoshoz, én szállok vissza, akarom mondani mászok be hátulról előre. Illetve csak másznék, mert megtörtént, amitől féltem: ha a Skoda egy lefagyott ajtaját sikerül Chuck Norrisként kinyitni, akkor az általában azt jelenti, hogy nem tudod majd bezárni egy ideig. Úgy kvázi tavaszig. Ott lifeg nyitva, behajthatod, de minden jobbkanyarban kinyílik. 4:3.

Ilyenkor is van persze standard trükk: gumipókkal kell bekötözni belülről. A hátsó ajtó esetében ez nem is vészes, de ha elöl történt, az izgalmasabb volt: nem szerettem úgy vezetni, hogy a combom felett keresztben egy megfeszített gumipók volt. Ha kipattanna helyéről a vége, simán kiviheti a szememet. Ezt általában úgy hidaltam át, hogy a combom alatt vezettem át a gumipókot, lefele terelve ezzel az esetlegesen kipattanó kampós végű gumit. Dőlj hátra, és képzeld el: az utastérben keresztben egy pók az ajtókapaszkodók között, és én ezen keresztül vezetek. Kicsit emelgette a lábam, kicsit (nem kicsit) Mister Bean-es volt, de működött.

Most szerencsére az egyszerűbb eset állt fenn, hátulra kellett a pók. Igen ám, de a gumipókok elöl voltak, a csomagtartóban. Persze a csomagtartónyitó szerkezet sem volt a helyzet magaslatán -- ez kivételesen nem a fagy miatt, csak alapból volt szar. Alapból úgy működött, hogy az anyósülésnél kellett előre nyúlni és egy kart meghúzni, akkor nyílt az első csomagtartó. Ennek azonban a működtetése kétemberes volt: egy valaki húzta belül nyitó a kart, egy meg nyitotta a kocsi elejénél a csomagtartót. Ezt azonban némi gyakorlással egyedül is meg lehetett csinálni: a jobb első ajtót kellett kinyitni, behajolni mélyen, bal kézzel a kart kitapogatni és meghúzni, jobbal ezzel egyidejűleg a csomagtartó tetejét emelni. Igaz, a rádióantenna ilyenkor pont útban volt, ráadásul hegyes is volt a vége, de nem gond, mert tettem rá korábban egy parafadugót, hogy ne bökje má’ ki a szemem.

Ugye látjátok már a problémát? Mindez csak akkor működik, ha ki tudod nyitni a jobb első ajtót. 5:3. Villamossal már biztosan nem érek be, de hát kutyaharapást szőrivel, kocsival kell ezt megoldani. Cselekedjünk higgadtan! Visszamászok hátra, már rutinból, ki a villamosmegállóhoz, Vikit visszarángatom. Bemászok előre, már nem is számolom a sárfoltokat a tetőkárpiton, én húzom, ő emeli: tadadadaaaa!! Kinyílt a csomagtartó, megvan a pók. 5:4. Innen már ment minden: ajtó bekötözés, előremászás, rüki és irány a verzity!

A városban persze dugó volt, de nem is olyan nagy, és csodák csodája, csak öt percet késtem.

Epilógus
avagy
Dicsőséges győzelem
majd
Vörös Villám visszavág

Befele végig fűtöttem, így mire beértem, kiolvadt az ajtóm, és úri módon, elöl szállhattam ki. Később a fűtött garázsban pár óra alatt teljesen kiengedett a mélyhűtött verda. Ráadásul ott vettem észre, már az előadás után, hogy azt a gumiszalagot, amit a hátsó ajtóból kiszedtem, csak lazán rádobtam a tetőcsomagtartóra. Ott meg is várt szépen, nem esett le az amúgy nem rövid utón. 5:5, éljen!
A törött kulcsot kb. negyed óra szívás árán sikerült kipiszkálni: bicskával, csipesszel, fogóval. 5:6! Ha már koszos a kezem, beolajoztam az ajtókat, hogy ne fagyjanak még egyszer be, és öntöttem egy kis fagyállót az ablakmosóba. Mivel alig volt világítás a garázsban, így jó közel hajoltam, hogy lássam, mennyi van már benne. Persze felfröccsent, pont a szemembe, csípett veszettül.

6:6, döntetlen!!!