Douglas Adams emlékére
A gyermekvárás kapcsán ismét csak előjött a recipriverzexkluzíva. Nem, ez nem valami nőgyógyászati kifejezés, hanem... nos, valójában bisztromatikai. Hogy az meg mi? Ebből kiderül:
„Maga a Bisztromatika nem más, mint egy forradalmian új módszer a számok viselkedésének megértéséhez. Mint ahogy Einstein is megfigyelte, hogy az idő nem abszolút, hanem a megfigyelő térbeli mozgásától függ, és a tér nem abszolút, hanem a megfigyelő időbeli mozgásától függ, úgy mostanra rájöttek, hogy a számok egyike sem abszolút, hanem a megfigyelő éttermekbeli mozgásától, függ.
Az első nem abszolút szám azon emberek száma, akiknek az asztal lefoglaltatott. Ez a szám az étterembe történő első három telefonhívás folyamán váltakozik, és látszólag semmiféle összefüggésben sincs azon emberek számával, akik csak úgy betoppannak, vagy azon emberek számával, akik később csatlakoznak hozzájuk a show/meccs/buli/koncert után, illetőleg azon emberek számával, akik lelépnek, amikor látják, hogy kik toppantak még be.
A második nem abszolút szám az érkezés megadott ideje, amelyet napjainkban az egyik legbizarrabb matematikai fogalomként emlegetnek: ez egy recipriverzexkluzíva, egy olyan szám, amely önmagán kívül minden számmal egyenlő. Más szavakkal: az érkezés megadott ideje az az időpont, amelyben egyetlen személy megérkezése sem lehetséges. A recipriverzexkluzivák a matematika sokféle ágában játszanak döntő szerepet, ilyenek pl. a statisztika vagy a könyvvitel, és ugyancsak szerepük van az MVPmező megkonstruálásához szükséges alapvető egyenlőségek megalkotásában.
A harmadik és egyben legrejtélyesebb nem abszolút szám a következőkből tevődik össze: az elfogyasztott ételek száma a számlán, minden egyes étel ára, az asztalnál ülő emberek száma, valamint az összeg, amire a már említett emberek lelkiekben felkészültek. (Azon emberek száma, akik pénzt is hoztak magukkal, ezen a téren elhanyagolható.)
Az e ponton általában felmerülő elképesztő ellentmondásokat évszázadokig nem tanulmányozták, egyszerűen azért, mert senki sem vette őket komolyan. Egyszerűen betudták a legkülönfélébb dolgoknak: udvariasságnak, durvaságnak, aljasságnak, ravaszságnak, fáradtságnak, lobbanékonyságnak, vagy az idő előrehaladottságának, és másnapra teljesen el is feledkeztek róluk. Sohasem tesztelték laboratóriumi körülmények között, ami érthető, hiszen sohasem laboratóriumokban történtek meg, legalábbis nem a híresebbekben.
És csak a zsebszámológépek eljövetelével lett mindenki számára nyilvánvaló a rémisztő igazság, ami a következőképpen hangzott:
Az éttermek határain belül számlákra írott számok teljesen más matematikai törvények szerint viselkednek, mint az Univerzum bármely más területén bármely más papírra írott számok.”
(Douglas Adams: Az élet, a világmindenség meg minden, Gabo Kiadó, Budapest. Fordította Kollárik Péter)
Szóval recipriverzexkluzíva. Tényleg praktikus dolog, érdemes megjegyezni. (A helyesírás-ellenőrzőm már tudja is!) Nos, onnan jutott eszembe mindez, hogy január 20-ra volt prognosztizálva a kiscsaj megszületése. Persze ez annyira recpriverz, hogy igazából az orvosak sem gondolják komolyan, a kisasszony meg pláne nem.
Közben nőttön nő az izgalom: ma már addig fajult a dolog, hogy elzavartam az asszonyt a gép elől és én magam olvastam végig a Nők Lapja Cafe fórumán a 2009. januári babák topikot, amelyben a csajok a terhességet, a szülést és a szoptatási problémáikat tárgyalják meg egymással. Nem valami macsó dolog, ugye?
Pedig már hetek óta igen nagy a mocorgás odabenn, de a nejem szerint főleg alternatív kijáratok építésén dolgozik a bébi. Avagy, reméli, már csomagol.
Ha lesz valami, szólok. Addig is talán még belefér egy Skodás írás.