Még egyetemista koromban sem gondoltam, hogy valaha egyetemen fogok tanítani. Azt pedig még idén nyáron sem hittem volna, hogy egyszer fizikát fogok oktatni –- még ha csak a középiskolás anyagot is. Ami kedden történt, az pedig igazán nagyon meglepett.

E kurzus utolsó órája betekintés volt a modern fizikába, és a fény hullám-részecske természetéről, konkrétan a fotonokról volt szó. A varázslatos pillanat ennek kapcsán érkezett el, amikor is két viszonylag egyszerű összefüggésből vezettem le az adott hullámhosszú fény fotonjának impulzusát. E levezetés kapcsán, csak úgy hirtelen, megtörtént az az igazából nagyon kis apróság, amiről álmomban sem hittem volna, hogy valaha be fog következni:

Egyetemi katedrán állva, fekete, kopott táblára, sima fehér krétával felírtam, hogy E=mc².

Nem is tudom. Talán nem is érthető, hogy mi ebben a pláne. Engem mindenesetre annyira meglepett, hogy hangosan elméláztam: „jé..., nem hittem volna, hogy valaha ezt leírom így táblára”.