Gőzölgő forralt borral a kezemben nézegetem a múlt hétvégi képeket, és olyan, mintha hónapokkal ezelőtt készültek volna. Az történt, hogy elcsábítottak még egy „de most már aztán igazán utolsó” vitorlásversenyre, amelynek célja ezúttal is inkább a jó hangulat, semmit a vérre menő csatározás volt. A versenyt szezonzárónak mégiscsak ciki lett volna nevezni, hiszen abból volt már jónéhány idén, így lett ez „jégváró vitorlásverseny”.
Talán a „szélváró vitorlásverseny” mégis találóbb lett volna. Szél ugyanis nem sok, annyi sem volt, de hát pont ettől szép ez a sport: az embert arra tanítja, hogy elfogadja a természetet olyannak, amilyen. Jelen esetben ezt megkönnyítette az amúgy ragyogó idő: a szikrázó napsütés, a kellemes meleg. A többség egy szál pulcsiban volt, a bátrabbak pólóra vetkőztek. A hangulaton ráadásul sokat dobott, hogy ez a verseny kivételesen páros verseny volt.
Ez azt jelenti, hogy egyszerre két csapat vitorlázik, azonos hajókkal, egymás ellen. Ilyenkor kicsit más a taktika, hiszen nem egy nagy mezőnyből kell a leggyorsabbnak lenni, azaz olyan gyorsnak, amennyire csak lehet, hanem csupán a másiknál kell gyorsabbnak lenni. Első ránézésre talán nincs különbség, de ebben az esetben a biztos győzelem reményében bele lehet menni olyan manőverekbe, amivel ugyan a másikat háttérbe szoríthatjuk, de ha lenne harmadik, annak előnyt adnánk ezzel. Viszont ugye nincs harmadik.
Mondok egy egyszerű példát: sok induló esetén aki hátul van, és lassabb is, annak nincs esélye a „favorit útvonalon” végigmenve a győzelemre. Ha azonban elmegy másfele, akkor van némi esélye, hogy a szél neki kedvezően fog változni, és előbbre kerül. Aki persze elöl van, annak a jó stratégia menni a várható legjobb útvonalon tovább. Páros versenyben ilyenkor az elöl lévőnek is célszerű követni a mögötte vitorlázót, hiszen ő a gyorsabb, és így biztosítja, hogy a mégoly kicsit esélyű szélváltozás esetén is ő ér be hamarabb. Ha lenne harmadik, akkor persze ő nyerhetne a favorit útvonalon, de nincs.
Ami még különleges ebben a versenyszámban az az, hogy a versenyzők nagy része a parton ül, és nézi, kommentálja, cikizi az aktuális futamot. Közben evés, ivás, gyereknevelés, kinek mi. A családias hangulatért még akkor is megértve volna a Balatonig autózni, ha amúgy nem is vitorláztunk volna:
Egyszerre két páros versenyzett ugyanazon a pályán, de egymástól függetlenül
Forró hangulat
Az egyik kissrácot letették aludni, de ő feltérdelve nézte a hajókat. -- Nem alszol? -- kérdeztem. Ezt válaszolta: -- De ajszom, és ájmomban nézem a vitojlásvejsenyt. Most menj innen, ne zavajd az ájmomat!
Ja, és az eredmények? Kieséses verseny volt, két fordulóval csapat-páronként. Az első körben 2 győzelem, 0 vereség arányban továbbjutottunk a legjobb hat közé. Másodjára épp kikaptunk a női csapattól (avagy úriemberként előre engedtük őket...), amikor lefújták az egészet, mert teljesen elfogyott a szél. Mondjuk sok addig sem volt, így igazából a tevékenységem kimerült abban, hogy a lelkesen feküdtem elöl a hajó orrában.
A hét gyorsan eltelt, mostanra pedig beköszöntött a tél. Havazik, fagy, ennek a fele sem tréfa. Mindenesetre úgy döntöttünk, hogy ideje elmenni moziba, rég voltunk, és ha meglesz a bébi, akkor az ilyesminek egy ideig lőttek. Űrállomás 3D az IMAX moziban (Arena plaza). Lenyűgöző volt, igazán. Elképesztően látványos jelenetek, a 3D-s szemüveggel valóban teljesen élethű képek, és nem utolsó sorban a téma is érdekes, szépen feldolgozott volt. Mielőtt megkérdeznétek: az asszonynak javasolta, és neki is legalább ennyire tetszett.
Hazaérve a hidegre való tekintettel megfőztem egy régi üveg tablettásat. Így most gőzölgő forralt borral a kezemben nézegetem a múlt hétvégi képeket, és olyan, mintha hónapokkal ezelőtt készültek volna. Az történt, hogy...
