Szelek szárnyán
A hétvégén hazalátogattak Svájcban elő barátaink. A feleség szeret vitorlázni, tud is, csak már rég jutott rá alkalma. A többiek is elég jól viselik az ilyesmit, szóval béreltünk a hétvégére egy hajót a Balatonon. Elkísért még a feleség apukája, aki szintén egész életében vitorlázott, egyrészt hogy lássák kicsit egymást is, másrészt, hogy legyen egy kis szakképzett segítség, ha kell. Az ötéves igen bátran viselkedett, de az egyéves is jól bírta a gyűrődést. Igaz, számára még jóval nagyobb élményt jelentett a parti kavicsokkal való játék. Valahol érthető.
A hétvégéről röviden: amire számítottunk, az bejött. Volt szélcsend, erősebb szél, fürdés, fröccs, lángos és almás gofri is. Sőt, egy tihanyi kikötéskor épp a Magyar Nagydíj utolsó 20-30 körére érkeztünk, amit az egyik büfénél kirakott plazmatévén láttunk. Ráadásul még a gulyáslevesük is jó volt. Áldassék a nevük!
Szelek szárnyán
Nem megy ez a megkomolyodás. Sehogyan sem sikerül. Most például, mint derült égből a villámcsapás, úgy ért a meglepetés, hogy vettem egy papírsárkányt.
Sokat nem tudok felhozni mentségemre, talán csak annyit, hogy ez nem olyasmi, mint amivel a gyermekek játszadoznak. Ez kérem, nagy, komoly, kétzsinóros sárkány, ami persze nem is papírból van, hanem a modern anyagtudomány legújabb fejlesztésű cuccaiból. (Persze az igazság az, hogy ez ugyanúgy egy játék sárkány.)
Kimentünk este egy placcra a környéken, ami ideálisnak tűnt. Nincs teljesen körbeépítve, nincsenek fák és villanyvezetékek a környéken, és nincs lebetonozva -- az fájna ugyanis a sárkánynak egy kevésbé sikerült leszálláskor. (Mondanom sem kell, hogy kizárólag csak kevésbé sikerült leszállásaim voltak egyelőre...) Nem is olyan egyszerű ilyet találni a városban, de a gugli maps a barátom volt, lett is hely egyhamar. A szélre vártunk egy fél órát, majd mikor csalódottan csomagolni kezdtünk, megjött a várva várt hidegfront. Gyorsan cuccok, szélirányjelző műszer elő, aztán hajrá!
Nem egyszerű így elsőre, nem szívesen cseréltem volna a Sárkival, kapott rendesen a földtől. (Nem, nem, nem becézzük, még azt hiszik, teljesen meggárgyultam.) Izé, szóval azzal a vacakkal. (Bocs, Sárki!) Sőt, Ködlámpánéval sem szívesen cseréltem volna, ő volt a szerencsétlen, akinek mindig fel kellett szedni a földről, elsősegélyben részesítenie, izé, összerakni a szétcsúszott rudakat, majd feldobni. Utána pedig három gyors lépés hátra, ugyanis ha visszacsapódik a dög (a sárkány, nem az asszony!), akkor az elég nagyot üt. A végére azért kezdtem ráérezni az ízére. Merthogy a sárkányeregetés nagyon jó játék ám! Akarom mondani rekreációs tevékenység. Nem is túl drága: én adtam érte ugyan pár ezret a Decathlonnak, de a neten láttam olcsóbbakat is. Sőt, vannak a http://sarkanyeregetes.lap.hu/-n letölthető tervrajzokra linkek, azok otthon is elkészíthetőek. Ami a már említett szélirányjelző műszert illeti, az sem egy komoly beruházás. Én konkrétan egy ingyenes nejlonszatyorról téptem le a fülét (tudom, senkit nem érdekel, de szép lila volt), majd az így kapott szalag a magasba tartva mutatta a szelet.
