Múlt péntek délután pár dolgot szerettünk volna elintézni. Bár ne tettük volna, ahogy Brumi mondaná.

Első felvonás

Az első ügylet egy sima olajcserének ígérkezett. Vihettem volna bárhova a verdát, sőt ha nagyon nekifeszülök magam is megcsinálom, de ezt amolyan tesztnek szántam. Kéne már egy megbízható szerviz, és volt egy első ránézésre szimpatikus a környéken, gondoltam kipróbálom. Brumi maci azt mondaná: bár ne tettem volna! Három és fél liter kell az autóba, én pedig egy négyliteres flaskát vittem neki. A srác a fáradtolaj leengedése és a szűrőcsere után betölt úgy három és fél liter olajat, megnézi a pálcát, konstatálja hogy már tele van, majd rátölti a maradékot. Gratulálok. Otthon néztem meg alaposabban, hogy ez igencsak túl van töltve. Visszavittem, közöltek, hogy hát igen, de jó ez így, ne aggódjak. Persze ha akarom leengedik a felesleget, de nem kell, majd megeszi a motor. Brrrrr.

Második felvonás

A következő napirendi pont a Casco újrakötés. Bár ne tettük volna ((C) Brumi). Ez is jó vicc amúgy. Lassan három éves a verda, azóta a biztosítási díj csak növekszik, mert hogy ugye infláció. Ugyanakkor baj esetén sokkal kevesebbet fizetnek már, hisz öregszik a kocsi. Ez is rendben, csak akkor én miért nem fizetek kevesebbet? Egy gyors körtelefon után (kb. tíz alkalmazottal beszéltem, hülyébbnél hülyébbek) kiderült, hogy fel kell keresni egy ügyfélszolgálatot vagy biztosítási ügynököt, ott újra megkötni tök ugyanazt a biztosítást, és a díj le fog esni a 60%-ára. Noooooooormális?!

Nosza, hosszas egyeztetések után péntek délután vár minket Az Ügynök. Már a telefonbeszélgetés alapján aggódtam:
én: -- A feleségem nevén van a kocsi, őt is viszem magammal.
ő: -- Rendben, gondolom a felesége nő, mert ön férfi hangon beszél.

Hoppá! Ez nem lesz egyszerű.

Nem volt az. Az Ügynök feladata: kitölteni egy kétoldalas formanyomtatványt a számítógépben. Segítségek:
- az előző, majdnem tök ugyanolyan, kitöltött szerződés papíron
- a gépében ugyanez, amiből lehet másolgatni
- a forgalmi, ha újra kezdené mégis
Nem sikerült. Két dolgot nem tudott: a Windowst használni (pl. ablak tartalmának görgetése), és a biztosításokról úgy általában bármit. Néha, ha felállt a géptől és nem nézett oda, gyorsan kitöltöttem pár rovatot, hogy előrébb legyünk... Egyszer lebuktam, megkérdezte mit csináltam. Megmutattam. Hálás megkönnyebbüléssel nyugtázta, hogy legalább az megvan. Az elején nevettünk, a végén a fejünket fogtuk, de végig rettegtünk, hogy mit szúr el. Szerintem türelmesek voltunk, hisz több mint egy és negyed óráig bírtuk. Igaz akkor üvöltve álltam fel, és csak azért nem borítottam rá az asztalt, mert ugyanazon az oldalon ültünk. Ja igen, Generali-Providencia, az egyik legnagyobb kis hazánkban.

Harmadik felvonás

A folytatásban ajándékvásárlás volt soron a közeli bevásárlóközpontban. Hopp, itt egy Pannon ügyfélszolgálat. Át merjük ezek után íratni az asszony mobilját kártyásról előfizetésesre? Tegnapelőtt az enyémet gond nélkül sikerült, csak megy ez is, bár eddig ez nem a mi napunk. Félve léptünk be. Bár ne tettük volna...

Hosszú volt ez is, megpróbálom röviden. Kezdjük ott, hogy a Pannon az ügyfélszolgálatot is kihelyezi Kft-khez. Érdekes húzás. Olyan következményekkel jár, hogy pl. a Kft alkalmazottja, aki számomra a Pannon ügyfélszolgálatos, nem tudja lekérdezni, hogy egy adott számnak ki a tulajdonosa. Hoppá! Megadja a tulaj anyja nevét és születési idejét, ha stimmel, beengedi a gép, ha nem, nem. Most épp -- bár a szerződésünkben benne volt, hogy az asszonyé a szám -- nem engedte be a gép. Szép.

Megoldás: az adatot olvasni nem tudják, de írni igen. (Hoppá!) Írjuk a nevére (a nevéről). Mi kell ehhez? Semmi: a SIM kártya és a személyi. (Szuper! „Szerzel” egy kártyát, beviszed a Pannonhoz, hogy mostantól legyen az enyém, ők pedig azt mondják, rendben. Fura.) Innentől röpke tíz percet szöszöl a srác, nem nagyon érti a programját, majd közli, hogy rendben, de csak akkor hívhatjuk majd egymást ezután is ingyen, ha ez után a tranzakció után még egyszer átvezetjük az előfizetést az asszony nevéről az asszony nevére, de immár más ügyfélkódra. Potom 4500 Ft-ért.
-- Mondd csak, látszólag nem tartozik ide, de ez asztal le van csavarozva a földre? -- kérdem szerényen.
-- Le.
-- Rendben. Akkor kérlek, ezt az egészet magyarázd el nekem részletesebben, mert nem értem.
Elmondja. Nem értem. Még egyszer légy szíves! Elmondja. Nem értem. Kérlek még egyszer! Elmondja, de közben rájön, hogy már ő sem érti. Ezen a ponton az asszony majdnem sírva jobbra el, ő nem bírja ezt a marháskodást, vele ilyet ne csináljanak. Én kitartok. Az ügyfélszolgálatos balra el, ennek utánakérdez. Én unalmamban nézegetem az asztalt. Tényleg le van csavarozva. További tíz perc elhussan, mikor is jön ragyogó arccal:
-- Minden rendben, nem kell 4500 Ft-ot fizetni, csak itt írja alá a feleséged.
-- Elment, nem bírta.
-- Sebaj, írd alá te, majd nem nézek oda. -- így ő. (Hoppá!)
-- Nem úgy van az, felhívom, mindjárt jön és aláírja. -- így én. Rendnek kell lenni.
-- Inkább te, ha lehet, kicsit félek tőle...
(Aki ismeri, tudja, mennyire nem az a sárkányölő fajta.)

Asszony jobbról be, aláírja, alkalmazottat nem bántja. Eddig vagyunk, most várni kell, a rendszerben majd „befrissül” a névre írás, ez akár három nap is lehet, utána jöhet az előfizetésesé konvertálás, amiért tulajdonképpen bementünk (bár ne mentünk volna). Egyetlen dolgot mindenesetre szentül megígért az ügyfélszolga: a Családi Csomag, amivel ingyen hívhatjuk egymást, biztos nem fog sérülni.

Snitt. A következő jelenetben összetörten leülünk megenni egy hamburgert, legyen valami jó is a napban. Ekkor jön az SMS a Pannon központtól: „a Családi Csomag szolgáltatást deaktiváltuk”.

Asszony vissza az ügyintéző sráchoz, mutatva az SMS-t:
-- Na, most félhetsz!!!
Függöny.
 

Epilógus

Egy. Utánanéztem, jó eséllyel károsítja a motort a plusz fél liter olaj. Vettem fecskendőt a gyógyszertárban. Apropó, ez is jó volt:
-- Fecskendőt árulnak?
-- Milyen célra kellene?
-- Autószerelésre...
Szóval vettem ezt is, csövet is, leszívtam a felesleges olajat, lejött vagy fél liter. Félreraktam, kb. 2000 Ft-ot ér, kár lett volna leengedni.

Kettő. Az ominózus baljós SMS igazából jó hír volt: „befrissült” a névátírás. Innen már egyből meg lehetett oldani az előfizetés módosítását. Családi Csomaggal, mindennel.

Három. Írtam a Generalinak, hogy rúgják ki a túróba ezt a spinét. Eddig nem válaszoltak, lehet fogadni, fognak-e. Ha ráérünk, mindenesetre újra megpróbáljuk egy másiknál. Előtte azért kitöltetek majd vele egy gyors IQ tesztet.