Azt sem tudom hol kezdjem. Annyi minden történt az elmúlt bő egy hétben, mint előtte hónapokig összesen. Sokszor én is csak kapkodtam a fejem és rohantam az események után. Egyszerre sok lenne leírni is, elolvasni is, játsszunk hát picit el a témával! Először nézzük röviden, ami történt.
A téma
A pörgés előző szombaton kezdődött egy ötnapos balatoni vitorlásversennyel. Mit verseny, kérem Magyar Bajnokság az adott hajóosztályban! (Egy gyors kitérő a hajóosztályokról. Olyan ez, mint az autóversenyzés: lehet izgalmas versenyt rendezni gokartokkal és Forma 1-es kocsikkal is, de keverni őket nem célszerű. Hajóknál is ez van, a hasonszőrű hajókat osztályokba sorolják. A mi osztályunkat amúgy talán az 1300-as Ladához lehetne hasonlítani, ha muszáj lenne. De nem muszáj.) No szóval szerdáig bajnokság, csütörtökön a hajó átvitele Füredre, nevezés, péntek-szombat Kékszalag. Ennél azért az egész sokkal kacifántosabb volt, de mindesetre ezek a fő motívumok.
Puzzle
Nevezhetném diaképeknek is, de a szó még mindig felkavar kicsit. Gimiben volt egy magyartanárom, neki volt a mániája ez a stílus. A hölgyet nem csíptem (ezért oly ellenszenves a diakép szó), de speciel ezt a fajta dolgozatot szerettem, mert könnyen lehetett vele ötöst szerezni. Arról van szó, hogy egy adott témában le kellett írni egy képet: események, nevek, hangok nem szerepelhettek a leírásban, pusztán egy kép lefestése szavakkal. Aki ezen egyszerű szabályokat betartotta annak fix volt a jeles. A szabályokat most csakazért sem tartom be, de az alapgondolat megmarad.
Vihar
Lobogó zászló
Ezt nagyon sokat néztem, de sose volt időm lefényképezni. Ekkor határoztam el, hogy diaképek lesznek a blogban. Fordított Y alakban három kötél találkozik, középen egy csiga. A függőleges kötélen alul egy sárga szalag, felette egy lobogó: fehér alapon piros X. Legfelül egy világoskék szalag, „Balaton Kékszalagja 2008” felirattal. Ragyogó napsütés, enyhén hullámzó víz a háttér.
(Az actherről van szó, ez tartja az árbocot, hogy ne dőljön előre. A sárga szalag egy széljező: amerre kilobog, arra fúj a szél. Felette a „V” lobogó, azt jelenti „versenyben vagyok”.)
Kenesei bója
Általában egy sima felfújható bóját kell megkerülni. A kenesei kivétel: három nagy piros bója közé egy sátor és gumicsónak közötti valami (mentőtutaj?) van beékelve, abban kuksol egy férfi egy hatalmas fényképezővel. Körülötte hajók fordulnak, amíg a szem ellát.
Éjjeli száguldás
Éjszakai sötétség. Hason fekszem a fedélzeten, alattam alig negyven centire a fekete víz. Hullámos, de nem nagyon. Néma csendben száguldunk – legalábbis száguldásnak tűnik így közelről. Figyelem a vizet, hogy jön-e esetleg másik hajó. Mintha egy percre megállna az idő. Sci-fibe való ez, nem a Balatonra.
Kékszalag
(Innen loptam.)
Zászlólevonás
Bajnokság, díjkiosztó vége. Nagyjából száz ember gyűlt össze, a zárszó után ünnepélyes zászlólevonás. Festői a táj fákkal, kis faházakkal, hátrébb a Balaton egy kis darabja a hajókkal. Könnyű szél lengedez, az egyik hajón valamiért fenn maradtak a vitorlák. Csak mi vagyunk, így a verseny végére többé-kevésbé ismerősök, együtt énekeljük a Szózatot. Az ének végén egy díszlövéssel ér véget a verseny. Most nagyon jó itt.
Sok ünnepségen voltam már, de ez volt az első, ami igazán meghatott. Csináltam pár fotót, de sajnos messze nem adja vissza azt a hangulatot. Talán a vers igen.
Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.
