A következő bejegyzés elé kerestem egy idézetet, de külön „poszt” (így hívják a bejegyzést blog-nyelven, azaz blogul) lett belőle. Pedig milyen ártatlanul kezdődött: „Hányszor elmúlt már, de újra vár a balatoni nyár”
„Hányszor elmúlt már, de újra vár a balatoni nyár” – szól az elcsépelt refrén. A KFT-nek ugyan valóban remekbe szabott száma a Balatoni nyár és az Afrika, de van ám élet ezeken túl is. Pl. ilyenek:
„[...]
Hé, ki ájul el,
ha meglát egy Volgát?
Hé, ki látta már
a Zaporozsec szobrát?
Ki az az őrült, ki Trabantra vágyik,
talán csak egy múzeum.
Kerüljön inkább valamivel többe,
manapság ez a minimum.
Volvo!
Volvo!
Volvo!
[...]”
vagy ez:
„Adódtak bizonyos gondok,
Az élet nem lett egyszerűbb, csak annyit mondok.
Semmiség az egész, talán úgy fogalmaznám,
Csak a gázgyár esett rám.
[...]”
Mindez még csak a kezdet. A szaftosabb rész valahol itt kezdődik:
„Az autó rádudált,
csikorgott a fék,
egy pillanat, és vége volt.
Nem lett más nyoma,
a karosszérián
ottmaradt egy barna folt.
Az autóvezető
új témát talált,
és megjavult a hangulat.
Órák múltak el,
és Tápiószecsőn
jólesett egy pár falat.
Macska az úton már túl van dolgon,
és nélküle száll az idő.
Macska az úton, a földről a foltot is
elmossa majd az eső.
[...]”
Ezek persze csak a szövegek, de mindenkinek jobb, ha nem éneklem fel ide. Inkább írok, amiről eredetileg terveztem.
KFT
2008.06.02. 22:27 Ködlámpa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kodlampa.blog.hu/api/trackback/id/tr82500350
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
