Adós vagyok még az esküvővel. Ráadásul úgy tűnik népszerű is volt a téma, mert az EskuvoOnline jól át is vette (engedélyemmel) egy-két írásom. Sőt kaptam még egy kommentet, ti nem látjátok az email címét, én igen. Nem leplezem le, de nem kevesebb ő, mint egy okleveles esküvőszervező! Kérem, ilyen is van… (Nem, a hallgatóm nem ebből diplomázik!)
Kezdjük azzal, hogy jó dolog megházasodni. Precízebben: az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Egy ismerősöm mondta, hogy az esküvő olyan, mintha az embernek tíz születésnapja lenne egyszerre, és igaza lett. Ráadásul még mindig tart: tegnap kaptunk meg két nászajándékot, az egyiket Amerikában, másikat Japánban élő barátainktól. Nem is számítottunk tőlük ajándékra, hisz nem tudtak ott lenni a Nagy Napon, így duplán nagyon örültünk nekik. Köszi ezúton is!
Nagyon helyesek voltak a koszorúslányok: a nagyon bátor és a kicsit bátor is! A nagyon bátor gyűrűpárna-tartó-kisfiúnak is köszönjük a helytállást. A szülőknek is, akik időben megtalálták a szertartás alatt elguruló gyűrűt… Sok jó dolog volt aznap, de ami mindenképp említésre méltó, az a verda. Még itt a blogon nem vettük, de egy autó ott kezdődik, hogy Skoda.
Kitérő. Volt pár 120-as Skodám, utolsó a Vörös Villám. Szánok neki még párszáz blogbejegyzést, és nagyobb csindadrattával gondoltam bedobni a köztudatba, de most hirtelen kellett.
Szóval B. Nejem egy végtelenül kedves kollegája felajánlotta a kb. 1964-es Felicia kabrióját az alkalomra. Ha a világ összes autója közül választhattam volna, akkor is egy ilyet választottam volna. A hatás sem maradt el, elég az hozzá, hogy még a hetes busz is dudált nekünk! (Jó, na piros 173, de aki ismeri Budapestet, az tudja, hogy az kvázi ugyanaz.)
Még egy gondolat a lagziról, és befejezem a témát. Sok esküvőn voltam, majd’ mindegyiken fenyegették azzal az újdonsült férjet, hogy inni kell a menyasszonya cipőjéből, de egyiken sem gondolták komolyan. No, itt igen. Megjegyzem tök jól esett, szomjas voltam, és a pezsgő jó hűvös volt benne. Kicsit lehetett volna több, ha már egyszer. Bár elismerem, hülyén nézett volna ki az asszony ekrü színű (ezt már tudjuk, ugye) habosbabosban (azaz a gratuláció után inkább csipkés-rizsesben) és mondjuk bakancsban.
Nászútról, de csak röviden, mert nagyon furdal már a lelkiismeret, hogy írás helyett olvasnom kell. Jó kis Földközi tengeri hajós körút, ideális nászút. Városnézés, strand, pihenés, evés ivás, ami kell, pont ideális arányban. Csak ajánlani tudom, de érdemes elő/utószezonban, amikor még kisebb a hőség és a tömeg, és vannak jó kis akciós árak. Persze nem követelmény előtte az esküvő.
No, mire felrakom elévült. Elolvastam a 80 oldalt (tök jó amúgy), erre mire végzek, írt még 20-at. Nem hallgat a szép szóra... Én viszont tanulok a hibájából, és (mára) abbahagyom.
Csak még egyet! Ma este a kollegáméknál voltunk babanézőben. Most négy hónapos a kiscsaj, nagyon cuki. Odafele én vezettem, asszony navigált. Volt némi nézeteltérés, bár igazán nem tévedtünk el. Erre a házaspár, akihez mentünk, megnyugtatott, hogy ők hasonló helyzetből egyszer egy másik országban találták magukat. Ehhez képest tényleg jók voltunk.
