Szombaton eljött a Nagy Nap. Asszonnyal és a Rokonommal Akit Nem Nevezhetek Nevén — még csak azt sem írhatom meg, hogy milyen rokon, nem az a blogbarát fajta — elmentünk Bécsbe korcsolyázni. Na jó, ez így nagyon sznobnak hangzik, finomítsuk kicsit. Szóval volt egy kis városnézés, meglátogattunk egy kedves ismerős családot (oh, azok a rádiótávirányítós helikoptermodellek!) és valóban volt kori is. A városháza előtt csináltak egy csudaszép műjégpályát. Pontosabban két nagyobbacska pályát, összekötve kacskaringós utakkal a park fái között, színes világítással, tényleg álomszép. Merthogy ez a neve, Wiener Eistraum, kb. Bécsi álomvilág a jégen. Majd elfelejtettem: az egész ráadásul picit lejtős, ami elsőre fura, de inkább pikánssá teszi az egészet. A maga nemében tehát szuper, de azért ez is azok közé a dolgok közé tartozik, ami elsőre hagyja az emberben a legmélyebb nyomot, és hát tavaly már voltunk itt.
Szóval Eistraum, bár nekem inkább Eistrauma, mert ugyan szerencsére semmim nem tört, ez a korcsolyázás nem annyira az én világom. Jó, azt szeretem, hogy mindenki vidám a jégen, és pár perc alatt el is jutok odáig, hogy haladok és valamelyest irányítani is tudom. Csak ez a halálfélelem, csak ez ne lenne!
Tömeg is volt, lévén szombat este, ez rossz, volt viszont egész jó zene. Azaz többségében jó. Mert ez a Rock Me Amadeus azért a mai napig büntet.
Wiener Eistraum
2008.02.20. 15:24 Ködlámpa
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kodlampa.blog.hu/api/trackback/id/tr41347240
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
