Ma új korszak indult, Eszter óvodába ment. A következmények beláthatatlanok: fel fog nőni, nincs mese. Mondjuk speciel mese egy jó darabig még van. Sőt, báboztak is, ami annyira izgi volt, hogy vissza is merészkedett anya szoknyája, vagyis farmerja mellől a többi gyerek közé. Bár tízkor így is haza akart jönni, végül maradt ebédig, ahogy tervben volt. "Kumpileves", tészta husival, fogmosás, fésülködés (?), csupa izgalom. Egész este csak mesélte az élményeket.

Az óvónő szerint holnap már haza is jöhet Viki, nem kell ott maradnia. Mondjuk az itthoni délutáni alvás után Eszter így ébredt:

-- Holnap nem megyek oviba. Tartok egy év szünetet...

Szerintünk fog ez menni.

------------

Eközben Roli napról napra okosabb, mindent elmutogat. Új szava a "tess", amikor átnyújt valamit, bár ezen és a hambán (cumi) kívül a többit pihenteti. Na jó, van a vuvu, ami kutya, de kacsa is -- így megy ez, ha az ember kevés szót tud, muszáj újrahasznosítani --, meg persze a baba, ami szintén tud kacsát jelenteni.

A legcukibb mégis az, ahogy jön-megy, kis sem látszik a földből de nem ismer lehetetlent. A kanapéról szépen hason csúszva hátrál le, ahogy kell, sőt ugyanezt a technikát használja a 15 centi magas szivacsról is, biztos, ami biztos.

Ha etetjük, továbbra is minden falatot megköszön mélyen meghajtva a fejét (de úgy derékból, többször), sőt volt hogy egyedül evett és akkor is. Eldöntendő kérdésekre igen-nemet bólintva felel. Nagyon aranyosan kuncog, ha a hasát csikizzük vagy a hátát simogatjuk. Csak valahogy azt kéne megtanulnia, hogy az éjszaka alvásra való...