Pempő kupa, most hétvége. Igencsak benne járunk az augusztusban, mégis csak negyedik alkalommal voltam idén hajón. Az első után egy egynapos verseny és a Kékszalag következett. Ez utóbbi után eléggé összetörten szálltam ki a hajóból, most viszont úgy, hogy "méééééééééég!!!"

No de kezdjük az elején! Kétnapos verseny, első napra egy túrafutam, másnapra két pályafutam volt kiírva. A szombati táv Siófok-Alsóörs-Csopak-Siófok. Ketten voltunk Captain K.-val a túrajolléjával vitorlázva. Ez a hajó általában a középmezőnyben szokott végezni, de sosem lehet tudni... A rajtot fantasztikusan sikerült elkapni, a rajtvonal jó oldalán, elsőként, tiszta szélből rajtoltunk -- ez persze a kormányos érdeme, de az öröm az enyém is... Sajnos a nagyobb, gyorsabb hajók leárnyékoltak néha, részben ezért, részben csak a hajó és a legénység tudásából fakadóan a hosszú egytakkos negyedszeles szakaszon ketten elmentek mellettünk az osztályból, de Alsóörsön harmadikként fordulni így is igencsak előkelőnek számított. Ezután bő félszél, spinakker fel -- szél le. Az amúgy viszonylag rövid távon Csopakig a leálló és helyenként picit feléledő szélben nagyon a szerencsén múlt, hogy kinek mennyi szél jut. Nekünk kevesebb, így elmentek mellettünk még ketten. Itt néhányan feladták: volt aki hazaindult motorral, volt, aki kikötött Csopakban borért... Mi ötödikként fordultunk, és a hazafele végre feltámadó enyhe szélben nem is tudtunk változtatni a pozíciónkon, hiába próbáltuk meg a nagy spível a szűk félszelet,  "rosszabb már nem lehet" alapon. Nem is lett, de jobb sem.

A vasárnapi pályaversenyre erős szelet ígértek a meteorológusok. Ez kezdetben késett, így jó másfél órás vízi halasztással kezdődött a versenynap. Ezalatt kiderült, hogy se enni, se innivalónk nincs valami sok, de legalább a társaság jó. Ja igen, erre a napra kiegészültünk egy harmadik sráccal, ami igencsak jól jött. Megjött ugyanis az ígért szél, nem is kicsi. Kicsit korábban, a rajt előtti hosszú várakozásban bedobtam, hogy megpróbálhatnánk reffelni, hiszen ezt mások is eljátszották, és az előrejelzés szerint indokolt is. Ez azt jelenti, hogy a nagyvitorlát kicsit lejjebb kell engedni, és az alját a bummhoz rögzíteni, így a nagy szélben kevésbé dől a hajó. Elvben minden adott volt hozzá, de ezen a hajón ezt nem nagyon csinálták eddig. "Mi bajunk lehet belőle?" kérdezte Captian K., rá is értünk, így kipróbáltuk. Némi kötélfűzögetés volt az egész, viszonylag könnyen sikerült, és mivel az időközben megjött szél tényleg erős volt, így is hagytuk.

Jól is tettünk, mert a rajt utáni krajcos szakaszban igencsak kapaszkodni kellett így is. Az eleje számomra elég félelmetes volt, hiszen a trapézos srác szó szerint felettem egyensúlyozott a megdőlt hajó oldalán... Hamar kiderült azonban, hogy szépen bírjuk így a szelet, a dolog stabil, nincs miért aggódni. A rajtunk ismét szuper volt, és ha jól emlékszem elsőként vettük a krajcbóját. A következő hátszeles szakaszban spíről szó sem lehetett az erős szél miatt, de pillangózással tudtuk tartani a pozíciónkat. Öröm volt hátranézve látni, hogy jön utánunk a mezőny, szintén pillangózva. A második krajcos menetben már enyhült a szél, ekkor ment el mellettünk az egyik hajó az osztályból, ők reff nélkül vágtak neki, szemmel láthatólag bírták. Régi, összeszokott társaság, erős szélben is jók, szavunk nem lehet. Ezután raum-hátszél-raum-befutó. A spí továbbra is a kabinban maradt.

Hanem hol van mindenki? Nem értjük. Másdiknak futottunk be, addig oké, de utánunk közel-távol senki. Ráadásul a befutó után szóltak is, hogy további erősödés várható, nem lesz mésodik futam, mehetünk kikötni. Még két hajót láttunk az osztályból a cél fele közeledni, de a többiekkel mi lett?

Nemsokára ez is kiderült. Az egyik hajó mögöttünk borult -- jollékkal erős szélben előfordul ez, még a legjobbakkal is. Ketten egyből kiálltak segíteni nekik, bár a visszaállítás motoros hajó nélkül esélytelen lett volna. Mire mi odaértünk, már sok segítő volt, több kisebb-nagyobb motoros hajó is, így sokat nem tehettünk értük. Nem is lett nagyobb baj, bár sokáig merték-szivattyúzták még a hajóból a vizet.

Összetettben az előkelő ezüstéremre volt elég ez a teljesítmény. Utólag lett számunkra világos a fenti történet, ekkor kicsi számolgattunk azzal is, hogy mi lett volna, ha nem állnak ki segíteni, akik kiálltak. Kicsit más lett volna az eredmény, szorosabb pontszámokkal, de az ezüst akkor is a mienk lett volna. Az egyik segítő ezzel mindenesetre bukta a bronzot, de ezt szerintem mi is megtettük volna, ha mellettünk történik a borulás.

Összefoglalva szuper kis verseny volt, főleg a második nap. Jól éreztük magunkat, az eredmény is várakozáson felüli lett, sőt az is kiderült, hogy igenis érdemes ezen a hajón is reffelni nagy szélben. Mondtam már, hogy:
"méééééééééég!!!"?