Eszternek újabban be nem áll a szája. (Kitől örökölhette?) Egyfolytában beszél. Ha már végképp kifogyott a mondanivalóból, akkor random mondókákat és dalokat kántál. Szerencsére bőven jut közé aranyos beszólás is. Íme egy csokorral:
Álmos, nyűgös, de még várni kell a fürdetésre. Azon tanakodunk, mit tegyünk, hogy átvészelje az addigi hátralévő időt. Ő azonban tudja a megoldást:
-- A cumi segít!
***
Bilibe pisilés után kérdően néz az anyjára:
-- Nagyon büszke vagy rám?
***
Építettük egy homokvárat együtt. Nem lett valami szép, "szétvágom" felkiáltással lerombolta. Építettünk egy újat, ez már egész jó lett. Kérdem tőle, hogy hogy tetszik. Nézegeti, méregeti, már épp szétrombolni készül, amikor kiböki:
-- Tökéjetes!
***
Friss, mai. Vacsora előtti kézmosás után összefogdos mindenféle koszos dolgot. Viki csúnyán néz rá. Eszti kérdez:
-- Kutya meg a macska júgja meg?
-- Igen... -- válaszol Viki. Erre Eszti:
-- És jabdáznak veje?
*** ***
