Eszter ma vacsora után közölte, hogy "Készítek neked ennivalót". Imádom a választékos stílusát! Ezt hosszú várakozás követte, majd felszolgált nekem egy műanyag mélytányérban egy papírhajót. Kissé csodálkoztam először, majd mikor nekiálltam volna elfogyasztani, kikapta a kezemből, hogy először meg kell melegítenie. Elrohant vele a "mikjó"-hoz, ami egy táblás szék, de hátulról rárakva az ülőlapra az ennivalót máris játékmikróvá változik a fantáziájában. Sokáig melegedett a papírvitorlásom, míg végre megkaphattam. Ekkorra azonban ő is megkívánta ezt a nem mindennapi csemegét és elment keresni magának is egy hajót...
Az igazi vacsi közben is volt egy nagyon vicces dolog. Eszter elénekelte a Bogyó és babóca című, hm, szóval mesefilm főcímdalát. Mozgott a szája, mi pedig lélegzetvisszafojtva hallgattuk, ugyanis annyira halkan suttogott, hogy szinte a hallásküszöbön volt a dala. Egyre hangosabban és hangosabban megismételte az előadást, míg úgy negyedszerre már eljutottunk egy határozott suttogásig. Itt jobbnak látta megállni. Hiába no, minden kezdet nehéz!
