Az autóban telefonáláshoz egy bluetooth headsetet használok (ld. a képeken). Ez úgy egy-két hetente lemerül, ilyenkor felviszem a lakásba vagy az irodába tölteni. A minap is már közel járt ehhez, zsebre vágtam hát, itthon viszont nem találtam már meg.

Mivel tudtam, hogy van még benne némi szufla és be is van kapcsolva, megpróbáltam a telefonommal rácsatlakozni. Nem sikerült a lakás egyik végén sem, így biztos volt, hogy idehaza nincs. Bent az irodában ugyanezt eljátszottam, és hát ott sem volt. Ma igencsak siettem haza, de egy gyors teszt a kocsiban: csatlakozás sikeres! Hurrá! Bár a helyén nem volt, biztos csak belül valahova leesett, majd megkeressük később. A garázsajtóban azonban felvillant a telefonom: mire ránéztem, csak azt láttam, hogy a blueetooth kapcsolat már nincs meg. Nem kellett Sherlock Holmesnak születni, hogy rájöjjek, ez a kütyü bizony a garázsban van valahol.

Sok időm nem volt, gyorsan körbeszaladgáltam, lestem a földet a parkoló kocsik környékén, de semmi. El kellett menjek, de pár óra múlva visszatértem a tett helyszínére. Továbbra is siettem, csak bő öt percem volt megtalálni ezt a vackot. Ideje volt gondolkozni tehát. Kimértem, hol csatlakozik még a telefonra, és hol már nem. Elég nagy volt a lefedett terület, ráadásul csak az egyik vége derült ki, a másikat lezárta egy fal. Gyors körbenézés a kocsik mellett még egyszer, de semmi. Próbaképp megnéztem a szomszédos helységből is, ott is volt jel. Visszamentem, és igyekeztem végiggondolni, hol lehet ennek a területnek a közepe. Rájöttem, hogy nem egy kocsi mellett a földön lesz, hanem valahol az ajtó környékén. Körbenéztem, és megtaláltam fenn, a tűzjelzőn, szemmagasságban. Valaki feltette. Soha az életbe rá nem néztem volna arra a helyre, ha nem TUDOM, hogy ott kell lennie.

Belefértem a bő öt percbe. Jó dolog mérnöknek lenni.